2025-10-16

                    MOTTÓ: ENGEDD, HOGY MENJEN... 

..legyen az bármi, ami ANYAG-hoz kötődő: ragaszkodás, érzelem, munka, feladat...
Bármi, ami "evilági".
A mai nap mindarról szól, ami MÖGÖTTE VAN.

Ma elkél egy kis ÁT-HANG-olódás...
Egy kis "MEGÉRKEZÉS"...

Ez a "megérkezés" hangulat már tegnap is megszólított, miközben szedtem a diót, meg a leveleket a kertben. Előző nap úgy potyogtak a diólevelek, mint a hózápor. Pedig még különösebb széllökés sem volt. Sőt, inkább meleg: ki is feküdtem egy kicsit élvezni a napot, minek a vége az lett, hogy jó másfél órára elnyomott a buzgóság.... A kert meg terítve....
Tegnapra aztán minden megállt: alig-alig hullott egy-egy levél, és a diók sem kopogtak. Szinte hallani lehetett a csendet. Amit igyekeztem ki is használni - mivel bent a házban OSSIAN DÜBÖRGÖTT a szerelők jóvoltából!! El lehet engem képzelni: nem elég, hogy minden por, villanyvezeték, de hogy mindehhez még a kemény rock is beköltözzék a nappaliba, erre nem számítottam!! Mint a parasztbácsi a repülős viccben: az még hagyján, hogy telerakta a gatyáját félelmében, de hogy mindez még a nyakába is tóduljon!! Na, erre tényleg nem számított..😄
Hát na...
Valahogy így jártam én is...
Egy darabig sikerült lazára vennem a helyzetet, mert a dalok szövegei érdekesek voltak, de aztán, a jóbol is megárt a sok, hát még Ossiánból, így inkább menekülőre fogtam...
És MEGÉRKEZTEM a CSENDEMBE 🙃😉. Aztán ott is maradtam, míg el nem mentek...

Tegnap megemlítettem a "csak a szépre emlékezem" gondolatát: ma tovább mennék ezen a fonalon. Soha nem tudtam megérteni azokat az embereket (így anyámat sem), hogy miként tudta a sérelmeit őrizgetni? Élete végéig is. Ha apám elfelejtette volna őket valakivel kapcsolatban, mert ő azért inkább a humorra volt kapcsolva – akkor anyám mindig emlékeztette rá, hogy "nincs megbocsátás". Szerintem a sértettség konzervál. Tartósít, mint az ecet, mert BESAVANYÍT. Ismerős?
Tutira sokaknak..
Anno, mikor hétvégente a kocsiban hallgattam hátul anyám irodai történeteit, megfogadtam, hogy soha nem kívánok ILYEN munkahelyen dolgozni! Ahol mindig azt kell figyelni, ki mikor akar kifúrni, ki mikor pletykálkodik. Persze nem úsztam meg, úgyhogy a megfelelő tapasztalatokat sikerült nekem is begyűjtenem, de szerencsére csak pár évem ment rá. Mindig is az lebegett előttem: ÉN SZERETNÉM meghatározni, KIVEL dolgozom együtt, még akkor is, ha az csak egyetlen ember!
Mit mondjak, pontosan bejött: egyetlen emberrel dolgoztam együtt mintegy 20 éven át – mellette meg sok ügyféllel. Akik azért "biztosítottak" a megfelelő élményekről, így "nem maradtam le semmiről". Megéltem, megéltünk kellő mennyiségű szivatást, átverést, lesre futtatást, amiket tanmesének meg is őriztünk, de hogy érzelmet belevigyünk? Utólag? Minek??

Azt figyelem: a JÓRAVALÓ emberek a JÓT tartják meg emlékezetükben. Még ha érte is őket bántás. Kimondottan a SZÉP emlékek maradnak meg, még a negatív szereplőkről is, mert velük kapcsolatban meg tudható, hogy mi volt a szerepük. Mi volt a feladatuk. Milyen nyomógombot voltak hivatottak nyomogatni a FELÉBREDÉSHEZ.Vagy más esetben ahhoz, hogy milyen kapcsolatokat kell LEZÁRNI, hogy milyen életszemlélettel nem lehet együtt élni.Nagyon sok esetben a negatívnak mondott emberek kimondott "felrázók": rávilágítanak arra, hogy miben kell MÉG kiteljesednünk. Hol nem működtetünk kellő minőségű energiát? Hol vagyunk ellaposodva, elkényelmesedve? Hol váltunk felületessé, ami – ha valaki nem nyomja a gombot – akár ellenünk is fordulhatna..
Tehát?
Minden rosszban van valami JÓ.
Csakis rajtunk áll, hogy meglátjuk-e.
Ha pedig "csak" rosszat élünk meg, akkor miért hagyjuk, hogy megmaradjon a rossz? Tán csak nem azért, mert ez ÍGY JÓ??
Szóval ma is van min elmerengeni...

A gyönyörű színekbe öltözött természet biztosan hozzáteszi a magáét: ennyi szépség CSAK az ÖRÖMRŐL szólhat és nem az elmúlásról!
Bár az elmúlás is szép - ha JÓL ÉLJÜK MEG!
Meglátjuk-e és megértjük-e a FELSŐBB RENDEZŐ ELVET, hogy mindennek oka van?
Tudjuk-e a TUDATOSSÁGOT élni, bölcsen – vagy a veszteséget látjuk csupán és ápolgatjuk a szenvedésünket, a sérelmeinket, megkeserítve nem csak saját, hanem környezetünk életét is? MINDEN BENNÜNK DŐL EL...