2025-10-04

                           MOTTÓ: LOMB ÉS GYÖKÉR 

Most nem Müller Péter könyvére fogok hivatkozni, amit érdekes módon, mind a mai napig nem olvastam el, pedig első könyve volt. Az utolsókat sem olvastam már és nem is fogom olvasni, mert ideges leszek tőle.. Nem véletlenül. Vannak nagyon jó meglátásai, ráérzései, gondolatai, de őt is determinálja a "Mestere". Meg a kabbala. Meg a rabbik tanításai. Tehát, ahonnan jön a "vezettetés", az bizony NÁLA IS CSAK a mátrix szellemi tartománya. Természetesen a mátrixban is megvan az eredendő tudás - csakhogy elmésítve. És ami elmésítve van, az már TORZULT. Óhatatlanul.
Van benne igazság – de NEM AZ IGAZSÁG.

Az ő példája tökéletesen bizonyítja, a könyvein keresztül, hogy az elme követése mindig zsákutcába torkollik. A Yotengrittel egyetemben.

Lomb és gyökér miért is EGYEK?
Mert ÖSSZE VANNAK KÖTVE. Mégpedig egy SZÁ-R/L-on keresztül.
GYÖK-ÉR(zet) nélkül nincs LOMB.
Ennek legszebb példája épp a MAGYAR NYELV.
Mivel a magyar nyelv a KOZMOSZ "földi "sója", azaz "Szója", ezért mindent tartalmaznia kell, ami ezt bizonyítja is.
Kezdjük az ALAP-HANG-gal, az "E" MAG-án-HANG-zóval. Amihez szinte minden mássalhangzó TÁRSUL. Kivéve a K és a H hangzókat, bár őket is lehet "EK"-nek vagy "EH"-nek kiejteni.
Tehát JELEN van a HANG és jelen van a "MÁSSAL-HANG(zó).
Ahogyan a világ is működik: van a TEREMTŐ energia, mely MAG-ában rezeg, mert ő adja a "DALT", és van a TEREMTETT, mely csakis VELE együtt tud "hangzatossá" válni és a "DALRA TÁNCOLNI".

Nem ugyanez képeződik le az életben is?
Van a NŐ, mint a MAGÁN-HANG-zó és van mellette a FÉR/L-FI, mint a MÁSSAL-HANG-zó.
Ha mindenki a HELYÉN van és azt teszi, ami a "GYÖKERÉBŐL" fakad, akkor a "LOMB" is KORONÁVÁ tud formálódni...

A SZÓ az ÉLET SÓJA – szól a mondás.
A SÓ "mágikus" erejű. Ha nincs, nincs öröm. Mit mondunk az örömtelen emberre?
"SÓTLAN".
Viszont, ha túladagoljuk a sót, ÉLVEZHETETLEN lesz az étel. Igazából minden élvezhetetlen, ha túl sok van belőle. "Jóból is megárt a sok" – mondjuk. És ez igaz is.
Tehát mikor JÓ a SÓ?
Ha ÉPP ANNYI VAN BELŐLE, amennyi "köll".
Amitől a jó még jobb lesz.
Ahogy a SZÓBÓL IS.

Tegnap este két új videót hallgattam meg: először Hossó Andreát, akinél bejelzett a "zsigeri szűrőm", majd utána Bogár Lacit, aki azonnal választ adott a benső háborgásomra, mondván, hogy SEMMI SEM AZ, AMINEK LÁTSZIK. Semmit nem szabad elhinnünk és elfogadnunk, amit hallunk.
Miért? Mert a mai politikai kommunikáció, a médiával karöltve, megteremtett egy "szabadon futó" virtuális teret, egy párhuzamos valóságot, amiről folyamatosan közvetítést adnak nekünk - de hogy mi az IGAZSÁG és mi a VALÓSÁG? Azt SOHA nem fogjuk megtudni.
Kérdés: KELL-e egyáltalán tudnunk?
Legfeljebb RÁÉREZNI tudunk, amikor hallgatunk például egy-egy beszámolót.
Azt gondolhatnánk, a megérzés ezzel "állva is marad", hisz esélyünk sincs annak bizonyításra, de nem. Szinte "postafordulátával" érkezik a visszacsatolás, lehet, egy másik témában, vagy másik beszélgetésben, egy elejtett megjegyzésben, ami másnak fel se tűnik, de mi azonnal tudjuk: ez nekünk szóló válasz.

Mi ebből a lényeg?
Csak a szokásos: nem érdemes a külvilág játszmáiba belemerülni.
Amit érdemes csinálni: a SAJÁT dolgunkkal, körülményeinkkel, munkánkkal foglalkozni.
Azt adni magunkból, ami bennünk van, és azt is csak JÓL.
Nincs más út és mód...
Ekkor válik a bennünk "hozott anyag", mint gyökér tökéletes KORONÁVÁ.
A világot meg továbbra is tekintsük játékszínnek vagy épp színjátéknak.
Úgyis csak azt fogjuk kivenni belőle, ami minket érint közvetlenül.

Azért popcorn, meg vörösbor legyen otthon...