2025-09-17

                       MOTTÓ: KINTRŐL ÉS FENTRŐL.... 

Igen.

Van az a "szint", amikor az ember ezt már nem csak "megéli" - egyszer -, hanem ÉLI.
Minden pillanatban.
Nagyon jó ÉRZET. Csak egy baj van vele: lehetetlen átadni.
Ha valaki ráérez – akkor IGEN.
Ha nem – akkor SOHA.

A minap elém jött egy cikk, hogy az emberi test "rezgésre" teremtetett.
Na, mondtam magamban, lassan utoléri a tudomány mindazt, ami NYELVÜNKBEN EREDENDŐEN KÓDOLT!!
Mert a NYELV maga IS REZGÉS. Különösen a magyar nyelv.
Mindig olyan szinten nyílik meg, amilyen szinten a hozzá közelítő, a vele foglalkozó áll.
A legtöbb spiri kutató eljut Kiss Dénes, vagy Szűcs Cecília és a többiek szintjére. Mert az ELMÉNEK is van rezgése, és a NYELVNEK is van LOGIKÁJA, ami az elmebeli megközelítéssel össze tud rezegni.
Ez is nagyon hatásos "nyitogató" tud lenni – de egy bizonyos szinten MEGÁLL és nem megy tovább, hacsak nem fordul át a SZÍVBÉLI logika értésébe.

Az ELME ugyanis HATÁROS.
Kimondottan a TEREMTETT lénységünkhöz tartozó - ami önmagában IS határos.
A SZÍV az egyetlen szervünk, mely összeköti MAGÁBAN a teremtő és teremtett tartományt, mivel benne van ELTÁROLVA az a MÁGNESES REZGÉS, mint INFORMÁCIÓS halmaz - "ÉL-ő LÉ" formájában -, ami egész szervezetünk kódtárát tartalmazza. A tudomány ezt is csak most kezdi felfedezni – ilyenkor szoktam vigyorogva mondogatni: miért nem kérdezitek a magyar nyelvet?Mondjuk hiába kérdeznék, ha NEM SZÍVVEL KÖZELÍTENEK hozzá "nem adja MAG-át"..
SZÍV csak SZÍV-vel tud összerezegni, összehangolódni – márpedig a MAG-nyelv "SZÍVES" és nem elmés. Van benne "elmésség", de a LÉNYEG azon túl van...Megfigyeléseim és tapasztalataim szerint NINCS ÁTBILLENÉS ELMÉBŐL A SZÍVBE.
Aki eleve ELMÉS – SOHA nem fog ráérezni arra a kozmikus átfogó látásmódra, ami a SZÍV-ben kódolt.
Viszont minden SZÍVBÉLI TUDAT azonnal "kapcsol" és ki tud lépni az ELME kondícionálásából, amint MEGÉRZI A "HANGOT". Mert BENNE is ott van. És a kettő ÖSSZEREZEG.
Így jönnek létre a "nagy találkozások", a közös FELISMERÉSEK. Mert minden MAG-TUDAT-ban benne az EREDENDŐ EMLÉKEZET TUDÁSA - csak TUDATOSSÁ kell válni rá.

Ez a mostani létezésünk FELADATA.

A "MAG-unkhoz TÉRÉS".A MAGUNKHOZ térés módozatai ezerfélék lehetnek.
Van, akinek "magától" megy, van, akinek komoly kihívásokon kell keresztülmennie (amit saját magának írt meg), hogy le tudjon tenni életeken keresztül cipelt kapcsolatokat például.
Szerelmi viszonylatban ez szinte lehetetlen, ezért az "utolsó" fázis általában a szülő-gyerek viszony. Mivel egy gyereket mindenképp el kell engedni. Ahogy a szülőt is. Az ÉRTÉS síkján "könnyebben emészthető"a leválás és a felszabadulás a SAJÁT, az ÖN-ÁLLÓ élet élése felé.

Senki számára nincs "NEHEZÍTETT" pálya, mindenkinek csak annyi jut ki, amennyit MAGÁNAK MEGÍRT, attól függően, mennyire merült el a KÖTÉSEKBEN.
"AZ ÉLET (az isten) NEM KICSESZÉSRE JÁTSZIK" – mondám korábban és ez így is van.
Mivel az isten nem rajtunk kívül – hanem bennünk.
Ahogy az élet is bennünk él és nem rajtunk kívül.
EZÉRT nincsenek "visszahozott sorsok", hanem csakis MEGOLDANDÓ FELADATOK, helyzetek, az ITT és MOST-ban. Nem a leszármazottak élik újra a felmenőik sorsát, "elköteleződésből és szeretből", ahogy Hellinger állítja (mint klasszikus elmés), hanem MI MAGUNK JÖVÜNK vissza, hogy amit ITT "felszedtünk", azt ITT el is tudjuk engedni. NEM NEHEZEBB, hanem MINDIG KÖNNYEBB körülmények között!! TÖBB SEGÍTŐVEL, ha "egyedül nem megy" – mert már tudjuk előre, hogy leszakadva a forrástól nem lesz bennünk annyi erő, hogy végigvigyük az elhatározásunkat. Ezért "építünk be" sorsutunkba több társat, több segítőt, több katalizátort.

Ilyen katalizátorok tudnak lenni a "negatív" szereplők is az életünkben.
Tegnap kérdezte egy kommentelő, mit tegyen a vele szemben rosszindulatú, áskálódó emberekkel, akiket már egyszerűen nem tud elviselni.
Nos, azt kell megnézni, MIT VÁLTANAK KI BENNÜNK? Megijedünk tőlük? Félünk tőlük? Felhördülünk? Dühösek leszünk? Vagy lebénulunk, mert elönt minket a tehetetlenség érzete, hogy "ezek" mindig előrébb járnak?
Ha gyengébbnek és kisebbnek érezzük magunkat, akkor addig kapjuk a "nyomógombokat", amíg "magunkhoz nem térünk" és rá nem jövünk: ha ÉN vagyok a saját sorsom szülője és megélője, akkor a benne szereplők CSAK "kísérők" és ADDIG vannak jelen, míg meg nem tanuljuk a jelenlétükből fakadó feladatot.
Legtöbbször a hiányzó ERŐ miatt vannak az ilyen "nyomógombosok" jelen az életünkben.
Össze kell szedni magunkban az ÖNÉRZETET, amit meg kell tanulni ÉLNI. És használni.
ERŐ nélkül nincs HATÁROZOTTSÁG.
A HATÁROZOTTSÁG fogja megadni a NYUGALMAT – ami aztán "megsúgja" a megoldást, a helyzet kezelésének a módját. Általában azt, hogy KIMONDJUK az IGAZAT. Amint egy áskálódó szembesül tenmaga tevékenységével, ERŐVEL párosulva, megszűnik a hatása. Eltűnik, mert feladatát bevégezte.

Épp tegnap mesélte egy ismerős, hogy egyetlen mondatával, egyetlen KÉRDŐ mondatával olyan lavinát indított el, ami ÉVEK HALLGATÁSÁT törte meg egy munkahelyi áskálódó manipulátor kapcsán.
Mitől tudott ez a figura oly hosszú ideig manipulálni és másokat megfélemlíteni? Mert mindenki HALLGATOTT. De most, hogy EGY HANG EREJE MEGSZÓLALT, egyből "megtisztult a TÉR".
A "terrorista" távozott.... A nyugalom és a béke és a rend helyre állt.

FELÜLRŐL és KÍVÜLRŐL lehet megérteni minden veszteség mibenlétét is. Mert a veszteség éppolyan "nyomógom" és tanító, mint egy manipulátor.
A SZÍV ÉRZI és ÉRTI – az ELME tiltakozik.
"Gyönyörködni a múlandóságban és nem csupán elfogadni, de megszépíteni a veszteséget: ez a legmagasabb életművészet" – írja Müller Péter.
Igen: EZ a "FELÜLRŐL és KÍVÜLRŐL" látás képessége - mely csakis BELÜLRŐL, a M-ÉJ-ből, a SZÍV TERÉBŐL fakadhat...
Ez lesz a VEZETŐNK és az IRÁNYTŰNK, mely KIEMEL minden méltatlanságból....