2025-09-15

                             MOTTÓ: "DORIAN GRAY"

Tegnap hazafelé, míg akadozva haladt a forgalom az autópályán, volt időm elmerengeni a szombaton és a vasárnapon, a frissen indult online és személyes tanfolyamon és arra a megállapításra jutottam, hogy gyakorlatilag "testet öltött" a "MAG-HAJTÁS"!

Ami a Rituálékban megfogalmazódott, az nálam is megjelent!

Már régóta figyelem, hogy minden csoport összetételét úgy alakítja a "véletlen", hogy mindegyik résztvevőt egyazon MOTIVÁCIÓ köt össze. Az online csoportnál a "MAG KIHAJTÁSA", életre keltése a "mag", a pesti csapatnál pedig a "HELYRE IGAZÍTÁS". Azaz: kerüljenek igaz helyükre a dolgok.

Szokásos olvasóm jóvoltából pedig elém került egy régebbi Rituálé és abban Horváth Krisztina írása, amire azonnal "le is csaptam", mivel egy az egyben a TANÍTVÁNYOKNAK SZÓL!
Az ISMÉTLŐKNEK IS!

VÁRJ KI!
(....)

Légy önmagodhoz türelmes,
s tudd, óriási változás zajlik benned,
ott benn, a "mélyben",
bár "látszólag" Csend van, s nem történik semmi.
Megáll az Idő(d) is, s néha úgy érzed,
mintha el akarnál menni.
De VÁRJ!
VÁRJ KI!
Hiszen az Erő benned egyre csak gyűlik,
s belső Magod tovább érik.
De tudod, s érzed, hogy nem soká BE-ÉR-ik.
Tudd, hogy minden hullám érted rezeg,
mely a "hegyen" egyre feljebb vezet,
míg el nem éred a "hegy-tetőt",
hol egybe ért már múltad, jelened, s jövőd.
VÁRJ KI!
Mert eljő az a pillanat,
- hiszen lelkedben benn a Tiszta Mag-,
miben új Világod már megfogant.
Hol te ott bent újra "AZ" vagy,
aki mindig is voltál, leszel, s most is vagy.
S "vagyiságod" MI-NŐ-S-ÉG-ét meg is éled.
S ekkor újra életre kél veled s benned az Élet.
Nincs más dolgod, csak várj türelemmel.
Hisz minden tiszta szívbéli szándék BE-Ér-ik a MAG-ban EGY-SZER. (..)

A szívbéli szándék mindenkit utolér – mégpedig úgy, mint egy BUMERÁNG.
Azaz VISSZAHATÓAN.

A tegnapi Rituálé végére írtam volna eredetileg az alábbi történetet, de kitöröltem, mivel oda feleslegesnek éreztem. Most viszont leírom:
a "szokásos véletleneknek" köszönhetően, elém került egy régi barátról (már nem az) egy kép.  Valamikor csinos volt, tehetséges, jó kiállású, élénk szellemi beszélgetéseket folytattunk.
Aztán eltűnt. Aztán előkerült. Megroggyanva. Tele vádaskodással, szemrehányással, hogy ki minden OKA az ő létminőségének. Visszakérdeztem: és TE hol vagy ebben a játszmában? Válasz: teljes sértődés és végleges eltűnés. Pont.
Aztán most elém hozta újra a sors. Mint egy pontot az "I"-re. Visszaigazolásként.
Megmutatva, hogy lám, lám: a SZÍVBÉLI SZÁNDÉK miként válik LÁTHATÓVÁ.

Dorian Grey egy festményre "hárította" a KÜLLEMÉN kiütköző BEL-BECSÉT.
De bármennyire igyekezett REJTŐZKÖDNI (álprofil mögé bújni), NEM TUDTA ELREJTENI IGAZ ÖNVALÓJÁT.

Ugyanígy hull le a MÁZ, az ÁLPROFIL minden "VAD" hajtásról – csak idő kérdése.
Csak ki kell várni.
A vicc az, hogy ezek a "vadak" ugyanezt mondják például rólam, hogy csak 1-2 év és el fogok tűnni a színpadról….

Hát, meglátjuk, ki fog eltűnni és milyen színpadról…