2025-09-10

MOTTÓ: "19-10-1"
Igen: a számok jellege adja ma a nap "hangoltságát".
Amúgy az 1 és a 9 határozza meg a lét lényegét:
1=BENNEM a MINDENSÉG,
9=ÉN A
MINDENSÉGBEN.
Az 1 a NŐ-vekedés, a 9 pedig a MEGÁLLÁS.
A 2-3-4-5-6-7 pedig az út.
Mivel minden, amihez 1-et adunk NŐ-vekedik, ezért az 1 jelenti a LÉTEZÉS KI-teljesedését,
az ÚJ életet – ami pedig minden "ÖN"-ben, azaz ÉN-ben megnyílvánuló.
Mivel a NŐ az aki ÖN-magából ÖN-magát adja, ezért ÖN-SZÜLŐ – görögül "androgün".
Valójában a NŐ-vényvilág mutatja a teremtett világ lényegét: VÁLTOZÁS AZ
ÁLLANDÓSÁGBAN.
A NÖ-vénynek van GYÖKERE, tehát HELYHEZ KÖTÖTT. Ugyanakkor folyamatos
NŐ-vekedésben, azaz VÁLTOZÁSBAN van, úgy, hogy közben pedig biztosítja magának
IS és másoknak IS a LÉTFELTÉTELT, mégpedig fotoszintézissel. A fény, a NAP
UV-sugárzásának az integrálásával létrehozza az "ÉLENYT", az oxigént, a "LÉVEGŐT".
Meddig él itt bárki is?
AMÍG LEVEGŐT VESZ. Amikor az utolsó beszívott levegőt is
kiengedi magából, akkor ér véget a földi pályafutása – és jut el a 9-be. Ekkor
NEM A "LÉLEK" hagyja el a testet, hanem a beszívott LEVEGŐ távozik. Ennek súlyát lehet
mérni – de nem a nemlétező a lélekét!
Mindenki életét
nem 7 éves, hanem 9 éves ciklusok határozzák meg és abból is kettő.
A 7-esség mantrázása a TÖRT ÉN műve. Hol marad a 8 és a 9?? Pont az a két szám,
mely a "FÉNYESSÉGBŐL A VILÁGOSSÁGBA" vezet(ne) el?? A MEG-TÉR-éshez? A MEG-VILÁGOSODÁSHOZ?
A MEGÁLL-apodáshoz?...
Minő érdekes: már az is kiderült, hogy a máj sem 7 évente, hanem 9 évente újul
meg.
Hoppá... Akkor eddig miért a 7 évet
emlegették? Ja, mert az felel meg a szellemi elvárásoknak?
Igen. AZ ELMÉS HITRENDSZEREKNEK. Meg a materialista tudománynak, ami abszolut
istentagadó, közben meg teljesen a kabbalsztikus rendszer járja át. Nem véletlenül természetesen. Mivel a kabbalisztika a materializmus "alapja". Ellentmondásos? Látszólag igen. De a
materializmus is egy VALLÁS. Aminek egyébként meg az igazsághoz és a valósághoz
nincs sok köze. Ma így – holnap úgy. De a lényeg a "fejlődés"...
Mi a lényegi? MI
MINEK HISZÜNK?
KINEK A SZEMÉN KERESZTÜL LÁTJUK a KÜLVILÁGOT? És benne magunkat?
Túl tudunk-e látni a vetítéseken, legyen az egy külső istenkép, vagy a
politika, vagy a gazdaság, vagy másvalaki nézőpontja, amit le akar nyomni a
torkunkon?
Tegnap feljött egy reels videó, abban egy fickó valami gyülekezeti oktatást
hirdet. Első mondata: KEGYELEMBŐL ÉLÜNK.
Uff...
Aztán egy másik spiriszövegben: AZ IGAZI ÉLET AZ ALÁZATON alapul.
Jájj...
Ehhez már csak egy hiányzik, hogy SZENVEDÉS NÉLKÜL NINCS MEGVÁLTÁS...
A gyógyszeripar meg remekül kaszál belőle... "Halleluja".
Mindenki élete a
SAJÁT ÉLETE.
Hogy azt NEVET-éssel vagy SZENVED-éssel tölti és éli – mondhatni az ődóga
(lenne), csak NE TERHELJE ÁT MÁSRA, mert ahhoz meg semmi joga nincsen!
Ha megfigyeljük, a NEVETÉS MINDIG RAGADÓS!
A SÍRÁS azonban NEM.
A NEVETÉS felszabadít, könnyeddé tesz és összekovácsol az örömön keresztül és
feltölt erővel, energiával. Közvetlenné tesz, elfogadóvá, megértővé, szeretettelivé.
A SZENVEDÉS, a panasz sajnálkozást,
együttérzést ébreszt ugyan és kiváltja a segítőkészséget, de egy idő után TEHETETLENSÉGBE
torkollik. Mit tegyek? Mivel segítek? Mi baja van? Tudok-e egyáltalán segíteni?
És az én segítségem jó-e egyáltalán neki?
Amíg az ÖRÖM KÖZÖS lesz – a SZENVEDÉS
EGYÉNI marad.
Na meg a döntés is.
"Mondd, te mit választanál?"....