2025-09-07

                      MOTTÓ: ÉLNI A LEHETŐSÉGGEL... 

Bizonyára már sokan észrevettük, hogy ha adódik egy lehetőség, akkor az nem vár örökké.
Egy bizonyos ideig velünk marad, aztán "feloszlik". Eltűnik.
Aztán gondolkodhatunk, hogy miért nem ragadtuk meg. Veszteni nem vesztettünk semmit – csak egy lehetőséget legfeljebb -, de nyertünk egy tapasztalatot önmagunkat illetően: milyenek is vagyunk VALÓJÁBAN.
Gyávák? Kétkedők? Túl óvatosak? Nem bízunk magunkban? Vagy mások véleményét követjük?

Bármelyik hozzáállást is értük tetten, TUDJUK JAVÍTANI és a következő lehetőség jelentkezéséig lesz időnk begyakorolni.
De nem csak EGY tulajdonságot vagy hozzáállást tudunk korrigálni, igazából az összeshez lesz "szerencsénk", amik visszatartanak attól, hogy MERJÜNK lépni, változtatni.
Merjük egyáltalán TEN-MAGUNKAT FELVÁLLALNI!

Egyik nagyon futó spirifickó oldala jött velem szembe a facén, amiben azt hirdeti, egy elvonulás keretében, hogy ő ÁTAD bizonyos ÉLETÖSZTÖN NÖVELŐ ERŐKET. Mondván, ezekben a "változó időkben" most milyen nagy szükség van erre az erőre!
Hát, mit mondjak: hangosan felröhögtem.
És vannak természetesen, akik ezt be is veszik!
Mert gondolkodás, a spirivilág síkján egyenlő a nullával.
Lényeg, hogy jó elvontan hangozzék minden marhaság.
Gondoljunk bele: hogyan tudná nekünk valaki MÁS az ÉLETÖSZTÖN erőnket EMELNI? Vagy bármilyen szinten befolyásolni?? Hát na....
Életösztön erő mindenkinek EGYÉNRE VAN SZABVA. A SAJÁTJA. ŐT ÉLTETI úgy, ahogy NEKI "KÖLL". És abba senkinek nincs belepofázása!

A másik meg a geomágneses viharokkal és napkitörésekkel, meg Schumann-rezonanciákkal, meg ilyen-olyan rezgésekkel bombázó oldalak. Igaz, hogy már hozzáértők odaírták, miért hülyeség az egész – de masszívan tolják tovább, hogy milyen tüneteket okozhatnak. Felsorolva természetesen a LEGÁLTALÁNOSABB és MINDENNAPI tüneteket, melyek "simán" fellépehetnek bármilyen "túltolásból" fakadóan. Főleg, ha stresszes napokat élünk.
Lényeg, hogy LEGYEN ALKALOM HÁRÍTANI megint a tüneteinket! Toljuk már valami KÜLSŐ OKRA a saját működésünk megroggyanásait! Ja, meg legyen mitől félnünk!!! Mert jön a nagy világösszeomlás. Nem érzitek?? Hát, akkor nem vagytok "normálisak"...

Közben pedig az "éterből" csupa olyan JÓ, JAVÍTÓ, ÖSZTÖNZŐ JELZÉSEK érkeznek, hogy miként tudunk saját "poklunkból" (némi túlzással) KIEMELKEDNI, miként tudunk "FELTÁMADNI" a külvilág befolyásai alól, ha HŰEK maradunk a BENSŐ ÉRTÉKEINKHEZ. Melyeket ZSIGERILEG ÉRZÜNK.
És melyekre – ha JELEN vagyunk – sorra meg is kapjuk a visszaigazolásokat!

Tegnap mondta valaki egy csoporttalálkozón, hogy azért tűnnek el az emberek a köreinkből, mert KIHOZZUK BELŐLÜK VALÓS ÉNJÜKET! Bingo!! Így van! Ezt magam is tanusíthatom.
Akik hozzám csapódtak, idővel mindegyikről kiderült, milyenek MÉLYSÉGÜKBEN.
Milyen az IGAZ ÖNVALÓJUK, ÉRTÉKRENDJÜK. Közös vonás: a MÉLTATLANSÁG.
Vagy a másik semmibevétele, vagy a sumákság, vagy a puhányság, vagy a jól takart rosszindulat, de legrosszabb a jellemtelenség.
Lehet kérdezni, vajon miért nem ismertem fel mindjárt az elején? Ezt a kérdést magam is feltettem magamnak. Aztán rájöttem: ahogy nekem katalizátor MÁS a saját felismeréseimhez, úgy én is az vagyok mások számára, a saját felismeréseikhez.
Ki miként él egy lehetőséggel? Ki mit hoz ki belőle?
Attól függ, mennyire volt számára ÉRTÉKES a LEHETŐSÉG.
Az én köreimben mindenki visszaesett arra a síkra, vagy még alább, amiből kiemelkedhetett volna. Miért? Mert abban a közegben érzi jól magát. Azzal "önazonos". Ez se nem jó, se nem rossz. Egyszerűen TÉNY.
SÍKVÁLTÁSRÓL beszélni egy dolog. De MEGÉLNI? TENNI ÉRTE – egy MÁS SÍK...

Sokszor leírtam már: nincs jó vagy rossz döntés, CSAK DÖNTÉS VAN.
Ha valaki visszamarad, ődóga. A lényeg, hogy döntését élje meg a lehető legmagasabb tudása szerint, a legtisztább szándékkal és a legjobb minőségben.
Csak egy a bibi (és ez tapasztalat): aki visszamarad, NEM TUD többé "JÓL" ÉLNI.
Ugyanis a megélt LEHETŐSÉG épp arra adott volna módit, hogy ABBÓL lépjen ki, amiben ADDIG VOLT. De a lépés megtételéhez kellett volna egy BELSŐ ÁTHANGOLÓDÁS.
És pont ettől riadnak vissza a legtöbben.
Mi ez az áthangolódás ALAPVETŐEN?
Hogy NEM MUTOGATOK KIFELÉ, MÁSRA, hogy életem problémájaiért mindig valaki MÁS a felelős, úgy, hogy közben meg azt állítom: én vagyok életem "vezére"...
Ha az ÁLLÍTÁS és a TÉNYEK között nagy a hasadék, az bizony EL FOG NYELNI....
Mert hiába mondja valaki, hogy "BENT ÉL" - ha közben meg minden a külvilágról szól az életében.
Mit jelent ez?
ZSIGERI SZINTEN NEM ÉLI ANNAK TUDATÁT, nem TUDATOS ARRA, nem egyezik a TUDATA AZZAL, hogy az "ÉLET CSAK BENNEM ÉS SEHOL MÁSUTT".

Így hát újra mondom: ha lehetőség nyílt valamilyen váltásra, SZELLEMI ÁTFORDULÁSRA (hihi... most például a TANFOLYAMOKRA), és érezzük a belső indíttatást, akkor LÉPJÜNK.
A lehetőség nem vár örökké (a tanfolyamok is elkezdődnek, aztán lehet, 1 évig szünet lesz..)