2025-08-31

                                       MOTTÓ: VÉGE..

... van a nyárnak, hűvös szelek járnak...

Most épp igen, aztán majd megint visszajön a jó idő, mert – ha megfigyeljük – mindig minden HULLÁMSZERŰEN, pontosabban HULLÁMOKBAN ÉRKEZIK. Mindig VÁLTÁSHOZ, minden VÁLTÁSKOR jönnek a JELEK. Még a HIRTELENNEK MEGÉLT változások ELŐTT IS!! Csak ÉSZ-LEL-ni kell(ene) őket!
Ha jelen lennénk a jelenben a jeleknek, akkor "kiszimatolnánk", hogy "valami van a levegőben"...
Miért? 
Hogy FEL TUDJUK KÉSZÜLNI RÁ.
Aki JELEN van, az "veszi az adást" és készül.
Aki nincs, az reklamál.

Ettől a "reklamáló" stílustól, mely a süketek és vakok hozzáállásától egyébként ki tudok futni a világból, különösen attól, amikor még meg van spékelve bizonyos sajnáltatással, na meg áldozatszereppel, a "szegény ÉN"-nel..  SEMMIT nem lát az illető MAGÁBÓL, a körülötte zajló JELEKBŐL, de reklamálni, lázadni, felháborodni, követelni azt tud.
A kedvezményes hitelekért is kik állnak elsőként sorba? A "mindensz@rozók". Szidják a kormányt, az országot, szégyellik magyar mivoltukat – de mindent kimarkolnak a rendszerből, mert az ugye nekik "JÁR". Követelőzés, hőbörgés, ócsárlás, semmi nem jó, ami van – de miért is??
Mert ALAPBÓL MAGUKKAL NINCSENEK BÉKÉBEN!!
Érdemes megfigyelni a nagyhangú reklamálókat: MINDEGYIK FRUSZTRÁLT, MINDNEK VAN VALAMI BAJA – SAJÁT MAGÁVAL. Saját életére nem tud megoldást, de ahelyett, hogy befelé fordulna, "magába szállna", inkább kifelé hőbörög és szid minden JÓL ÉLŐ EGYÉNT, mert az meg külön böki a csőrét és belesápad az irigységbe, hogy az a másik meg ugyan mitől tudja jól érezni magát a bőrében, ugyan minek is tud örülni az életében, mikor pedig neki magának olyan sz@r. Igaz, hogy megvan mindene – de "mindensz@r"..
Régen szokták ilyenkor mondani: egy kis kőbánya, egy kis földmunka, egy kis uránbánya, lehet, jót tenne a "lelkivilágának" és a "világszemléletének".
Ma már nincs ilyen, ma már csak a sima követelőzés maradt és az "asztalverés", mert soha semmi nem elég jó és minden kevés – de kinek? Az ELÉG-edet-TLEN embernek. Neki SEMMI NEM ELÉG. Magyar nyelv mágiája: oly gyönyörűen kifejezi a FOSZTÓKÉPZŐVEL, hogy valaki miben szenved HIÁNYT. Mitől "MENTES".
Ott van a "MENT" szóban a lehetőség egyébként: ki tudná magát MENT-eni a helyzetéből, ha MEN-ne érte, ha tenne valamit önmagáért...
De majd más...
A tipikus HÁRÍTÁS.
Majd más beavat.
Majd más megoldja.
Majd más segít.
Majd más....
De hiába kap segítséget, beavatást, megoldást: SOHA NEM LESZ SEMMI JÓ, mert ő SAJÁT MAGA NEM "IO". Belül. Csikorognak a fogaskerekek és minden a fogak közé szorul.
SZOR-ul és AKAD az áramlás.
Ennyire egyszerű és ennyire láthatóan nyílvánvaló...

Egyébként meg MINDEN itt van a TÉR-ben! Minden TUDÁS, minden LEHETŐSÉG – csak az EGY-ÉN-nek kell MEGLÁTNI, neki KELL RÁÉREZNIE és megtanulni ÉLNI VELE!
De mindig könnyebb eldobni a lehetőséget és kifogásokat gyártani, mi miért nem megoldható.
Ilyenkor azonban nem kell csodálkozni, ha más meg megragadja a lehetőséget és élve vele eléri SAJÁT célját.

Tegnap olvastam egy "klasszikus" spirilózungot: "teremts magadnak olyan életet, amit jó élni és ne olyat, ami kívülről látszik jónak". Hát, fogtam a fejem...🤦‍♀️🙆‍♀️
"ÉLETET TEREMTENI"??? TÉNYLEG???? ITT?? A TER(EM)BEN TEREMTENI??? Hogyan???
De hát, itt látszik, hogy a spiri mennyire nem érti a létezés lényegét!!
ITT, a TÉR-ben CSAK MEGÉLNI LEHET AZT, amit TEREMTETTEM MAGAMNAK.
Hol? "ODAÁT".
Azt hozom IDE ÁT(ra).
Feladat: JÓL MEGÉLNI A LÉTEZÉST, LERAKVA a SZENVEDÉS-ELMÉLETEKET, az ÁLDOZATISÁGOT, megtanulni ÉSZ-revenni a JÓT, amivel meg tele van a LÉT TERE(M) és MEGSZABADULNI minden olyan kapcsolattól, mely "RAGADVÁNY", gátja az "ÖN-ÁLLÓ"-ságnak.

Apropó "áldozatiság".... Tegnap írtam az ÁLD szóról. Hmmm... Vajon mennyire véletlen, hogy az ÁLD-ozat szóval egyező a gyöke?? Csak annyira, amennyire véletlenek vannak.
És "láss csodát": pont itt érhető tetten, hogy ez mennyire MŰ-SZÓ. 
Mi hozta létre? A "teremtett ideológia teremtett szómágiája", mondván: az ÁLDOZAT HOZZA MEG AZ ÁLDÁST!!!!
Nektek!!!
De nem MAG-unknak!!