2025-08-21

                                         MOTTÓ: "8".... 

Ma két helyen is megjelent a 8-as szám, hozzá a "halál" – tehát mindenképpen "haláli" napnak nézünk elébe 🙃 ..

Vajon miért RETTEGÜNK a haláltól? Az elmúlástól?
Olvasok egy könyvet (majd kiteszem külön ajánlóba), aminek fő szála - "skorpiósan" nézve -, hogy milyen következményei vannak a SEJTELEM elnyomásának. Mit eredményez az, ha NEM KÖVETJÜK, hanem megyünk "a fejünk után". Hát, talán mondanom se kell, hogy csupa bonyodalmat, nehézséket, "körülményeket", kihívásokat – melyek mindaddig tartanak, amíg el nem kezdjük KÖVETNI A SZÍV SZAVÁT. És láss csodát: ahogy megtesszük az első lépéseket, abban a pillanatban "beindul a gépezet" a JÓVÁTÉTEL és a REND irányába.

Kérdezhetjük: "jó ez nekünk"? Mármint, mikor megyünk a (hülye) fejünk után??
Nem. Mégis megtesszük. Mert ebben a világban minden a RÁCIÓRÓL, az ÉSSZERŰSÉGRŐL szól, hozzá rendelve a REND fogalmát. Hogy ami ÉSSZERŰ, az van REND-ben.
Nos igen – de csak akkor, ha az ÉSSZERŰSÉG a SZÍV SZAVÁN alapul!
Ez a "második rész" valahogy mindig elmarad.
Pedig épp ebben van a lényeg.

Nos, a haláltól is az AGYUNK retteg – és nem a szívünk.
A könyvben szó esik arról, hogy az állatok elhúzódnak, mikor érzik közeledni a végüket.
Anno az én beteg kutyám is eltűnt és nem jött vissza többé.. Szökős volt alapból, szeretett kóborolni, lány létére, mégis mindig hazajött. Aztán egyszer nem. És tudtam azonnal: elment meghalni.
A könyvben gyönyörűen kibontásra kerül, hogy a SZERETET a békés elmenet legnagyobb hátráltatója.
Miért? Mert a szeretet ÖNZŐ. Legalábbis az EMBERI SZERETET, az ÉRZELMI szeretet – és NEM A TUDATI. Az emberi szeretet nem arra figyel, hogy a távozni készülőnek mi a jó, hanem arra, hogy NEKÜNK mi a jó! Azt mondjuk: "velehalunk"... Pedig NEM! "Magunkkal halunk" – mert magunkhoz láncoljuk a távozni készülőt. NEKÜNK FÁJ, hogy egyedül maradtunk – és a legkevésbé sem törődünk azzal, hogy a MÁSIK IDEJE LEJÁRT és ha mennie KELL, akkor nem tarthatjuk vissza. Elmarad a TUDATOSSÁG, az ÉRTŐ ÉRZÉS. Ráadásul ha netán még vissza is üzen az eltávozott odaátról, hogy mi itt ideát ne keseregjünk, akkor meg még fel is háborodunk, hogy ő könnyen dumál, bezzeg itt mi, mit szenvedünk, mint "elhagyottak"!Az emberi lét egyik legnagyobb kihívása a "rendelkezésre álló" érzelmi skála megélése.
Látni a gyerekeknél, miként tanulják meg (vagy épp nem) MEGÉLNI ÉS KEZELNI a nagy örömet, a haragot, a felháborodást, a tehetetlenséget, a dacot, az ellenállást, a bánatot, az elkeseredést, a szomorúságot, a félelmet, a kiszolgáltatottságot, a bizalmat és bizalmatlanságot.
Felnőttként jó esetben ezeket már tudjuk kezelni, kordában tartani, mondhatni "uralni".
Terelni, irányítani.
Egyet nem tudunk jól kezelni: a VESZTESÉGET. Főleg az emberit.
A halált "ÉRTELMETLEN" dolognak tartjuk – de csak azért, mert ezt verik folyamatosan a FEJÜNKBE.
Minden film, dráma, regény arról szól, hogy rettegjünk a haláltól, mert VÉGÉRVÉNYES veszteséget jelent.
Félünk az ismeretlentől, a sötétségtől.
Kiveszett belőlünk az ŐSBIZALOM. Az a bizalom, hogy TUDJUK, minden "IO". Annak TUDATOSSÁGA, hogy mindennek oka van.
Kiveszett belőlünk a MEGFIGYELÉS, a TUDÁS, pedig minden RÁNK VAN ÍRVA, minden KI VAN TÉVE AZ ORRUNK ELÉ, hogy ÉRTSÜK MEG AZ ÉLET körforgását. Mert ami KÖR-beforog, az VÉGTELEN.
Az NEM SZŰNIK MEG. Csak egyszer "fent" van, másszor "lent".

Az ISMERETLEN, a LÁTHATATLAN tartomány ÁLLANDÓAN "KÖR"-bevesz minket. Folyamatosan JELEN van életünkben, hisz csak az tud manifesztálódni, ami onnan jön. De ez a folyamat is az orrunk előtt van. Nézzük csak a tegnapi tüzijátékot: csodás látványt élvezhettünk. Na de hányan gondolnak bele, mi van MÖGÖTTE? A "láthatatlan" tartományban: mennyi munka, szervezés, beszerzés, előkészület, összehangolás, tervezés? Mi már csak a "készet" kapjuk.
Ugyanez van az egész életünkben is.
Mi magunk is "készek" vagyunk – de hogy odaát mennyi "munka, szervezés, előkészület, összehangolás, tervezés" van mögötte, azt már nem tudjuk. "Abból kell főznünk, ami van"...
Meg kell tanulni ÉLNI ITT, azzal és abból, ami VAN.

A mai nap némi "alászállásra" ösztökél. El lehet merengeni a tegnapi napon, mit láttunk KINT, mit adott a külvilág – és mit ÉREZTÜNK, mit éltünk meg BENT?
Lehet, hogy a mai nap megint hoz lezárásokat. Például azt, hogy 20-a után változik az idő és bizony haladunk az őszbe. Már mások a fények, már megjelent az elmúlás, az elhalkulás hangulata és megindul a készülődés az új tanévre.
Apropó tanév: Barbara Thiering óta ne felejtsük el, miért épp SZEPTEMBER az évkezdés....
Tehát, megint NEM A SAJÁT MAG-ritmusunkban élünk, hanem egy judeo program szerint. Számukra ez a legfontosabb hónap - ugyanakkor mennyire érdekes: szeptember minő véletlenül a SZŰZ hava.
Miért is van kuncoghatnékom?... 🤗 ...
Természetesen mindent meg lehet szokni, mi magunk is ebben a ritmusban nőttünk fel. Nem is zavar senkit.
De!
Jó ha tudjuk, MI MIÉRT VAN ÚGY, ahogy VAN!
És visszakanyarodva a tegnaphoz: szép volt a mese a tüzijátékhoz, de mi azért tudjuk, hogy mennyire hamis az a mese...