2025-08-06

                                  MOTTÓ: KIMOZDULÁS 

Ha tegnap megjelent a NYÍLÁS, amin keresztül NYITNI lehet, akkor "variáció egy témára":
ma a KIMOZDULÁSról szól az üzenet.

A NYÍLÁS esetében eldönthetjük, hogy élünk-e a lehetőséggel és kinézünk-e vagy kilépünk rajta, tehát mi vagyunk-e készek a NYITÁSRA?
A KIMOZDULÁSNÁL kicsit más a helyzet. Most, ha akarjuk, ha nem, megérkezik a KIMOZDÍTÓ LENDÜLET. Legyen az oldalba bökés, vagy hátsón billentés, de a bemerevedett helyzet, amiből eddig nem tudtunk szabadulni, most egészen biztosan "nyílást" kap. Megreped a fala a jól felépített buroknak és "lépéskényszerbe" kerülünk.
Mondhatni "ADJA MAGÁT" egy megoldás. Ami eddig is kínálta magát – csak mi nem láttuk meg.
Vagy "be". Legyen szó bármiről is. Családi viszonyokról, baráti kapcsolatról, munkahelyi helyzetekről.
Melyik oviba, iskolába adjam a gyereket? E témában például rengeteg a "dogma". Legyen idegennyelvű, jól felszerelt, külön órákkal, mert ugye minden lehetőséget meg kell adni a gyereknek, közben meg elfelejtjük, hogy a gyereknek egy a fontos: hogy JÓL ÉREZZE MAGÁT, meglegyen a biztonsága, legyenek barátai. Minden OKOSSÁGOT fel tud szedni a saját idejében, mert úgyis oda fog kilyukadni, ahova KELL. A sorsát senki nem tudja eltéveszteni! A túl sok "okoskodás" eredménye pedig az, hogy szinte az összes ki fog kopni belőlünk.

A tegnap előtti kártyatalálkozónkon mesélte el egyik tanítvány az álmát, ami pontosan a mai témára hajaz. Egyértelmű üzenet fogalmazódott meg számára, hogy a régi berögzött mintáit le kell bontania, mert ha azokban marad, nem jut tovább. Nem tudja elérni azt, amire vágyik. A megközelítési módon kell változtatni. Ez pedig megint mi? AZ AGYALÁS HELYETT hagyni magunkat VEZETTETNI a MEGÉRZÉSEINKEN keresztül. ELENGEDNI AZ AKARÁST és hagyni az áramlást.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a vágyálmainkat el kellene engedni. Csak nem kell RÁGÖRCSÖLNI!

Ezek a megérzések, ez a vezettetés egyébként annyira finom, annyira NEM A GONDOLATOK síkján működik, hogy jórészt csak utólag döbbenünk rá, mennyire "irányítva" voltunk.
A "véletlenek" sora hozza ilyenkor "tálcán" a megoldásokat.

A MEGÉRZÉSEK a "M-ÉJ"-ségben vannak.
Az AGYALÁS, az ELME a FEL-SZÍNEN dolgozik – ezért tud FELSZÍNES lenni.
Márpedig az értés halála a felszínesség. Következménye pedig a FÉL-RE-ÉRTÉS.

Tegnap több oldalról is "konfrontálódtam" a spiritualitás ELME SÍKJÁVAL. Melyek ezek?
Az összes - mondhatni :)...
Az asztrológia például. Teljességgel "agyi" termék. Ami egyébként RÁÉRZÉS NÉLKÜL NEM MŰKÖDIK!
Csak akkor ad magyarázatot bárki személyiségére, ha RÁÉRZÜNK, BELÜL LÁTJUK az illetőt.
Tehát, megint mi az alapja az agyi munkának? A RÁÉRZÉS. A MEGÉRZÉS. Az ÉRZÉKELÉS.

Aztán a keleti "bölcsességek". "Kedvenceim". Ezek egytől egyig AGYI TERMÉKEK. A meditációikkal együtt, ugyanis minden meditáció az "AGYNAK SZÓL" – és nem a SZÍVBÉLI ÉRZÉKELÉSNEK.
Aki ÉRZÉKELŐ, az mind elalszik az ilyen meditációk során, mert LEKAPCSOL a SZERVEZETE, működésbe lép a védekező mechanizmus az agyi befolyás ellenében. Honnan lehet tudni, hogy agyi befolyás a meditáció? Onnan, hogy akik művelik azok élete TÉNYLEGESEN NEM VÁLTOZIK. 
Látom, tapasztalom. Nem válik a meditáció az ÉN "ÉNJÉVÉ" - míg a MERENGÉS, az ÁLMODOZÁS eleve az ÉNBŐL FAKADÓ, így minden téren SEGÍTI AZ ÉN számára a megoldásokat. 

Aztán: hiányzik mindenhol a NŐ a keleti vallásokból. Ha megjelenik, akkor a legritkább formában az IGAZI EREDŐ minőségében. Akiből minden kiindul. Általában csakis a férfi mellett "kap helyett".
Amiről a mi "FELESÉG" szavunk is tanúskodik. A férfi szempontjából a NŐ "EGY" FÉL, jobbik esetben a "másik fele", akivel ő egy EGÉSZ. IGEN: ez már jobban közelíti a valóságot, mert a férfi a nővel valóban kiegészül – de a nő ÖNMAGÁBAN ELEVE TELJES, neki a férfi nem "fele", számára nem "ki-EGÉSZ-ítés", hanem MAGÁBÓL KI-ÁGAZÓ EGYÜTTMŰKÖDŐ TÁRS!
A férfi a FÉL, aki EL-FÉR a nő mellett - ha a nő HELYET AD neki!
Magyar nyelv mágiája. Minden lényeg benne van!

Ez a felfogás a keleti filozófiákban természetesen "rejteki" – és akkor még finoman fogalmaztam.
Aztán: bölcselkedések ide vagy oda, KORLÁTOSak és dogmatikusak. Elvárásokkal megspékeltek.
ÉS ami róluk legjobban lerántja a leplet, hogy hova helyezik a HARMADIK SZEMET!
A FEJHEZ IGAZÍTVA A HOMLOKRA.
Ez már ÖNMAGÁBAN elég bizonyíték arral, hogy világlátásuk "FÉL-ÉRTÉS" és bizony hatalmas "FÉLRE ÉRTÉS" is, mert a FÉL ELEMBŐL, az ELMÉBŐL kiinduló.

Mennyire jó (persze nem véletlenül), hogy az emberben ősi vágy a díszítés, a szépítés vágya, melyekbe mindig beleszövi a szellemiségét. Illetve tenmaga szellemiségét teszi láthatóvá a testén, a tárgyakban, vagy épp "nyomtatásban".
Ha a HOMLOKRA rajzolják a "szemet" és hozzá még KORONÁT TESZNEK A FEJRE, pontosabban a homlokra, hogy az legyen egy "VEZETŐ PÁNT" (mágneses, vagy elektromágneses), ami "összeköt az isteni világgal" – akkor nyugodtan kuncoghatunk a markunkba, mert bizony LÁTHATÓAN az "ÜRESEK SZÍNJÁTÉKÁVAL" van dolgunk!!!
Minden ember kiteszi magára, hogy KI Ő.
A mai tetkós világban aztán minden van, a teljes őskáosz. Ami a fejekben is...
Miért kell, miért kellett régen valakinek magára rajzolni, hogy mi lakik benne?
Láttatni.
Például azt valamikor, hogy kivel azonosul. Melyik "istenséggel"?
Magukra is rajzolták. Vagy olyan ékszereket, tárgyakat készítettek, melyekkel AZONOSULTAK a tárgy által jelképezett ERŐMINŐSÉGGEL.
Ma is: ha valamilyen kristályt viselünk, akkor magunkra vesszük annak EREJÉT. Használjuk, élünk vele.
Ha magunkra tetováljuk a tűzokádó házi sárkányt, akkor azzal azonosulunk. Aki ránéz, rögtön tudja, hogy nagy bajok vannak otthon....

A piros madzag például egy klasszikus KÖTŐELEM. És mennyi ostoba ember veszi magára? Azt hiszi, semmi jelentősége? Akkor téved. Még akkor is, ha azt mondjuk: mindennek annyi jelentősége van, amennyit mi adunk neki. Valóban. De akkor miért van rajtunk a madzag?

Mindig jönnek újabb és újabb hullámok az AGYUNKAT béklyóba csomagoló DOGMÁK, hiedelmek, bemerevedett gondolatok, HITEK hálójából való kimozdulásra, kilépésre - az ÉRZETEKEN keresztül.
Mindig kapunk valamilyen LÖKETET, hogy ráébredjünk: ideje valamit, vagy valakit ELENGEDNI!

Éljünk ma is a lehetőséggel – ha van 'dógunk' vele...
Ha nincs, akkor meg élvezzük a nyarat, a napsütést...