2025-08-05

                                        MOTTÓ: NYÍLÁS... 

A NYíLÁS szó is több síkú: lehet egy rése egy zárt ajtónak, lehet valaminek a kinyílása, de lehet egy bimbó kivirágzása is, szirmainak kibontása..
És lehet saját magunk megnyílása, hogy rést nyissunk magunkon egy "bepillantáshoz".
Vagy, hogy ezen a résen mi magunk is kiléphessünk saját bezárt világunkból.

A minap beszélgettünk itthon arról, hogy mennyire fontos a gyerekeknek a világlátás. Megtapasztalandóan azt, mások hogyan működnek, máshol miképp élik az életet.
Persze a gyerekek el is felejtik az élményeket, minél kisebb korban érte őket, mivel ők mindig a pillanatban és a pillanatnak élnek – viszont az ÉRZET szintjén mégis megmarad valami.
Nálunk a gyerekek közül a nagy egy otthonülő alkat, nehezen lehet kimozdítani a biztonsági zónáján kívülre. Ellentétben a legkisebbel, aki meg szívesen jön velünk, mert megvan benne az az ősbizalom, hogy ha ránk hagyatkozik, az neki jót jelent. Persze neki is kell az otthon nyugalma és a saját kis világának a keretei és annak békéje, de mégis rugalmasabb, mint a nagy.
Mindazonáltal a nagynak olyan megfigyelőképessége van és korához képest olyan tudása, hogy csak pillogunk. A könyveknek, olvasmányainak köszönhetően. És ő ezzel teljesen elégedett is, nem igényli azt, hogy közben elhagyja a saját "zónáját". Persze, mindez változhat, hisz kisgyerekként, emlékszem, én is rettegtem Budapesttől. Aztán jópár évvel később, márt úgy kalandoztam benne, mintha mindig is ott éltem volna...
Tehát KELL a váltás, a változatosság, mely ugye "gyönyörködtet".
De a változásnak, a változáshoz MEG KELL NYÍLNI.
Fel kell készülni rá és KÉSZNEK KELL LENNI a megélésére.
Az el-és befogadás mindig eredményesebb, mint az ellenszegülés, az elzárkózás.
Dűlőre, egyetértésre jutni is nyitottsággal lehet.
És itt megint eljutottunk a kettősség világához, mely létünk meghatározója: egy eredendőn ZÁRT RENDSZER-nek a belső VÁLTOZATOSSÁGÁRA, folyamatos megújuló képességére.
Mint a szervezetünk: alapvetően egy KÉSZ és ZÁRT RENDSZER, de abban a RÉSZEK folyamatos cserélődésben, változásban, megújulásban vannak.

Érdekes megélés (amit egybéként a matematika is levezet), hogy nem kell az egészet megismerni ahhoz, hogy ismerjük. Ha megismerjük a RÉSZT, vagy részeket, akkor következtetni tudunk az egész működésére is, mivel az egész megjelenik a részben is.
Sok spiritanítás azt tolja a képünkbe, hogy az ember egy tökéletleny lény és folyamatosan a tökéletesedés felé kell haladnia. De mivel tökéletlen, soha nem fogja elérni. 
"Sziszifusszá" degradálják.
Vajon mi céllal tömik ezt az ember fejébe???
Mert ez egy ABSZOLUT FALS ÉS FORDÍTOTT felfogás.

Az ember egy TÖKÉLETES és TELJES LÉNY abban a KÖZEGBEN, amire "való".
Amiben megjelenik, amiben él, amiben működik.
Hisz MAG-ÁNAK A KIVETÜLÉSE – tehát ha a MAG tökéletes (márpedig az, mert EGY és TELJES), akkor a kivetülése is az, mert a MAG jeleníti meg benne saját MAGJÁT.
Így minden tan, hogy SZENVEDNI KELL A TÖKÉLETESSÉGÉRT nem más, mint egy "FÉREG-HAJTÁS".
Egy utolsó aljas csúsztatása az ÉLET LÉNYEGÉNEK és EREDENDŐ MINŐSÉGÉNEK!
És ha csak ezt az egy gondolatot kiemeljük, mint fő tanítást Jézus részéről, MÁR EL KELL(ene) GONDOLKODNUNK ARRÓL, milyen szándék is vezérelte valójában! Mert ha VALÓBAN az lett volna, mint akinek a biblia beállítja, akkor azt mondta volna: az ISTEN ÉS ÉN EGYEK VAGYUNK, és ha isten JÓ, akkor ÉN IS AZ VAGYOK! Ha az élet jó, mely istenből fakadó, akkor az ÉN LÉTEM IS AZ kell, hogy legyen. Ha az isten tökéletes, akkor ÉN IS AZ VAGYOK.
Lehet tehát BÁRMILYEN SZENVEDÉS IS AZ ÉLETBEN????
Igen, ha valakiben HAMIS SZÁNDÉKOK MŰKÖDNEK és a FÉLELMET akarja felébreszteni.
Aki félelmet kelt, nem tör másra, csakis a HATALOMRA.
Ez ennyire egyszerű.
És Jézus alakja kapcsán is többszörösen bebizonyosodott: a KIRÁLYI és PAPI HATALOM EGYESÍTÉSE VOLT ÉLETE CÉLJA.
Ennyi.
Az összes többi ennek a maszlagja.

Tehát, mi a nap lényege?
A labirintusunkból, a bezártságunkból a 4 fal közül akkor tudunk kikerülni, ha NYITUNK.
Ha megnyílunk a TÁG-asságnak, a szabad lélegzésnek, az érzékelésnek és a belőle fakadó értésnek.
Az ELME mindig bezár.
A SZÍV mindig kinyit.
Ennyi...