2025-07-30

                                            MOTTÓ: "?"... 

Igen: a mai nap egy kérdőjel – egyelőre.

Jut eszembe: tegnap találkozott valaki a Nibiruval? Vagy "érdeklődés hiányában" elmaradt a randi?
Mert hogy a rendkívül "felkészült és szellemes" spirihülyék szerint tegnap volt a Földnek és a Nibirunak (mint bolygónak!!!) a randija....
Tényleg sajnálom néha, hogy nem fáj a hülyeség – de akkor meg a jajveszékelést nem lehetne elviselni... Szóval nem marad más hátra, mint a röhögés... Még ha kényszeresen is..A felszínen iszonyúan elterjedt már az ostobaság, meg az értelem és értés nélküli beszólogatás vagy a hangos önmegnyílvánulás. Vagy inkább önmutogatás. Frusztrált emberek fontoskodásaival, minden tudást nélkülöző agymenéseivel van tele a "háló". Viccnek még talán élvezetes is lenne – csakhogy ezek komolyan veszik saját eszementségeiket! Onnantól meg inkább kétségbeejtőek, mint viccesek.Tegnap –életemben először – simán lehülyéztem egy beszólogatót, mikor engem "narancsosnak" titulált, ráadásul olyasmihez szólt hozzá, és úgy, hogy csak úgy áradt belőle a butaság. A csörte lezárásaként még rátettem egy lapáttal, Náray után szabadon: mindenkinek az a stílus jár, amiben maga is megszólal. Egyébként fel nem foghatom, hogy az ilyen mit keres az én oldalamon? Netán csak a trollkodásért, hogy szemezgetni tudjon kiragadott félsorokat, félszavakat, hogy adandó alkalommal valahol felsorakoztassa azokat, mint puffogtatni való lőszereket???
Szerencsétlen...

A FELSZÍN sajnos tele van ilyenekkel.
Egyébként a mai észközök épp ezt a FELSZÍNT jelzik. A BOSSZANTÓ felszínt.
És a bosszantó FELSZÍNESSÉGET.
Pedig mindig mondom: a FELSZÍNESSÉG AZ ÉRTÉS HALÁLA!
Jó példa volt erre a tegnapi KÖR-TÉ-FA poszt. Igaz, tanfolyamokon szoktam teljes mélységében elmagyarázni e szimbólumot, de nekifutottam már a találkozón is, és a rituálékba is beleszövöm.
Mégis, mintha semmiről nem beszéltem, írtam volna. Sokkal kényelmesebb a már bevált spirimassza lózungjaiban benne maradni, azokat készpénznek venni, holott semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy e TUDÁSOK VALÓBAN IGAZAK LENNÉNEK. Mégis visznek, mint az "áradó Tisza".
Bele a mocsárba..
Látom, tapasztalom, mennyire ragadós és mennyire kábító tud lenni ez a mocsárgőz.
De kit tud VALÓBAN elkábítani? CSAK AZT, AKI ELMÉVEL "ÉRT". Azt, akiben NEM MŰKÖDIK A SZÍV-TUDAT. Akár tetszik, akár nem.
Látom, tapasztalom, hogy mindenkit megszólít "A" TUDÁS, aki SZÍVÉBEN ÉRZI.
De mindenki eltolja magától, aki ELMÉJÉBEN ÉRT csupán.
El lehet tagadni, lehet ez ellen ágálni: a tapasztalatok (sajnos) mindig visszaigazolnak.
És pont ezért vagyunk rendkívül kevesen.
Sok helyre odakommentelek a magyar nyelvről, a számokról, vagy a szimbólumokról. Csodálkozó szmájlikon túl még soha nem kérdezett vissza senki, érdeklődést mutatandón. Bár lehet, hogy csendben elkezdte az oldalt olvasni, ezt nem tudhatom.Vajon MIÉRT "CIKI" "A" TUDÁS?? Holott nagyon egyszerű, végtelenül logikus, egyik lépés adja a következőt, EGYÉRTELMŰ az egész, talán túl egyszerű is – de igaz: RÁÉRZÉS nélkül NEM MEGY!
Egyébként minden dologra RÁ KELL ÉREZNI az életben.
Rá kell érezni a biciklizésre, az evezésre, a zenére, a hang intonálásának a hogyanjára, a kuplung-fék-gáz hármasára a két lábhoz, az anyaságra... és még lehetne sorolni.
MINDEN JÓ MŰKÖDÉSNEK AZ ALAPJA A RÁÉRZÉS.
Akkor a SAJÁT nyelvünkre, a RÁNK ÍRT számokra, a szimbólumokra miért nem tudunk ráérezni?
Mert túl nyílvánvaló?
Mert túl egyszerű?
Sokkal menőbb Egyiptomban keresni a tutit, meg Göbekli Tepében, meg Peruban?
Hát, ez elmének minden bizonnyal.
A szívnek azonban sehova sem kell elmennie ahhoz, hogy ÉREZVE ÉRTSE A LÉTEZÉS LÉNYEGÉT.
Mert tudva tudja: bárhol is legyen, mindenhol Ő van...