2025-07-12

                            MOTTÓ: A GYERMEK...

Hátamon feláll a szőr a spirinyálnak a "belső gyermek", meg a "bennünk élő gyermek" propagandájától, attól meg aztán pláne, hogy ezt a gyereket – mert szegényke ugye annyira elhanyagolt -, vegyük a karjunkba és szeretgessük meg. Mert ettől tutira jó lesz nekünk, mert most aztán mindent bepótlunk vele, amit gyerekként ténylegesen nem kaptunk meg....
Ez már nem is nyál, hanem "hasnyál", amire már inzulin kell, hogy visszaálljon a cukroszint....

Tipikus esete a szokásos felállásnak: VAN AZ EREDENDŐ FOGALOM meg annak a MEG NEM ÉRTÉSE, mert már se nem érezzük, se nem értjük, így nem is tudjuk, mit is takart az eredendő fogalom. Ezért kipótoljuk, jobban mondva átpolarizáljuk egy olyan minőségbe, ami már maga a TORZ TÜKÖR!
Lásd csillagképek esete IS...
Levetítettem már ugye azt a videót, amiben egy német ember (Kay-Helge Wirth) elmagyarázza, hogyan jött rá maga is (kb 30 éve már!!!), hogy NINCSENEK CSILLAGKÉPEK, jegyek meg pláne nem.  De nem hagyta nyugodni a téma, hogy akkor mégis miért "kerültek fel az égre", mire rájött, hogy ezek a csillagrajzok egy FÖLDI NAVIGÁCIÓS TÉRKÉP a CSILLAGOKBA RAJZOLVA, ami még a MEGALITOK (MEN-HÍREK) idejéből származó.
Ahogy eltűnt az óriások, vagy URI-ások tudása, úgy tűnt el ennek a csillagtérképnek a TUDÁSA és alkalmazása is. Mit tettek helyette az üresfejű utódok? Kitaláltak rá egy ideológiát, a szintén teljesen félreismert 12-es rendszerben, aztán innen már nem volt megállás egészen a mai teljes zűrzavarig.
Ugyanez érvényes a GYERMEK fogalmára is.
A szó boncolgatásába most nem mennék bele, csupán az ÉRTLEMEZÉSÉBE.
"MI" a gyermek?
Az ÚJ LÉNY. A MAG-LÉNY. A kicsírázott, MEGÉLEDT MAG. Akinek megint csak van magja.... és ez így megy a végtelenbe...
Tehát mi valójában a gyermek? A BENNÜNK ÉLŐ, KICSÍRÁZOTT "MAG"!
Az élő MÁGIA.
A MAG-TUDAT.
Az emlékezet.
Aki ott "oázik" a fülünkbe, hogy vegyük már fel és szeretgessük meg, mert tele van a pelusa??? Vagy épp hasgörcs gyötri?
Ugye nem!

Ilyenkor szoktam még megkérdezni, hogy a bennünk élő ÖREGET miért nem szeretgetjük meg?? Pedig lehet, hogy ő is ölelgetésre szorul, mert legalább annyira elhagyatott, meg már kicsit hüle is??
Amúgy az ÖREG meg a GYERMEK EGY SÍK (a számok világában leírva a 2-8 viszonylata), tehát HA a gyermek megérdemli a szeretgetést, akkor az ÖREG MIÉRT NEM??? Pedig AZ IS ÉN VAGYOK!!!
Na, ennyit az idióta spirimaszlagok téveszméiről....

Mit tud még a "gyermek"? Csak figyeljük meg: MINDIG A PILLANATBAN ÉL. Nincs benne soha bosszú.
Ugyanakkor egyre tágul az ISMERETE. EMLÉKSZIK – ami BENNE él és arra is, amit itt, földi pályafutásában megtanul. NEM A KÜLCSÍNT LÁTJA, hanem a SZEMBE NÉZ! Nem a felszín érdekli, hanem a VANSÁG. Együttműködő, nincs benne (különösen kicsinek) TULAJDON-ÉRZET. Bármiét odaadja. Mert TUDJA, EMLÉKSZIK, hogy úgysem az övé. A tulajdonérzet a földi létbe való befelé haladással alakul ki. És a végén, öregkorban ugyanebben a tempóban engedjük el. Nem kellenek már a földi dolgok, bármit odaajándékozunk, eldobunk, mert TUDJUK, hogy minek?
Mire képes még a "gyermek"? A folyamatos MEGÚJULÁSRA. A VÁLTOZÁSRA az ÁLLANDÓSÁGBAN.
A GYERMEKET NEM SZERETNI KELL – A GYERMEK MAGA A SZERETET, MERT BENNE VAN ÉS ÉLETRE IS KELTI. Ezért az, aki a gyermeket csatatérre viszi és képes eszmék, hatalom érdekében feláldozni, az egyszerűen MÉLTATLAN AZ ÉLETRE, abban NINCS MAG, abban nincs "gyermek", az egyszerűen MAGTALANUL ISTENTELEN. Abban nincs SZER, mely ETET, mert nem ismeri.
Üres, úgy, ahogy van!!!
Ennek lényege Spielbergnek az "AI- a mesterséges értelem" c. filmjében el is hangzik: "isten nem azért teremtette Ádámot, hogy szeresse". Ennyi. Érezzük és értjük is...
Ez az "y-vonal életprogramja".
És már épp ELÉG belőle!!!

Összefoglalva: a mai nap a "bennünk élő gyermekről", azaz arról a MAGTUDATRÓL szól, mely mindig képes az ÁLLANDÓSÁGBAN MEGÚJULNI. Mely mindig bennünk élő és mindig AZT A RÉSZÉT MŰKÖDTETI, amelyiknek az IDEJÉBE ÉNÜNK ÉL. Gyerekként a gyerekrészt, öregként majd az öregrész.
A kettő között meg ELVILEG a Mindént...

Egy kis villanásnyi történet a MAG-ÉN-hez: a minap egy kb velem egyidős ismerős panaszkodott, hogy az öregséggel megcsúnyult. Teljesen más arca lett, és hát a teste sem a régi, ő is meghízott, ahogy általában a változó korral együtt jár. Mondtam neki, ugyan már, minden szakasznak megvan a szépsége, most a "kinemsz@rjale" korszakba értünk! Heuréka, teljes szabadság! Ja-ja... volt a kummogás... Aztán ma rám írt: bement egy kozmetikai üzletbe és ott egy termék kapcsán megmondta hány éves, mire az eladónak leesett az álla. Nem megjátszottan, látszott rajta, hogy tényleg nem hiszi el... No: ilyen rövid idő alatt megérkezik a visszajelzés, hogy ha nem értékelnénk önnön valónk TELJESSÉGÉT és ÉRTÉKÉT és SZÉPSÉGÉT, úgy, ahogy van!  
CSak HALLJUK IS MEG!