2025-07-08

                              MOTTÓ: KI-(É)S-BE... 

Ma az "észközökben" több helyen megjelent a vég, ami, mint tudjuk, egyben a kezdet is.

Tehát egy ÁTJÁRÓ nyílik újra a "vonatunk" vagonjai között, amin keresztüllépve egy új(abb) "szakaszba" léphetünk.
Megtisztulva, "koloncokat lerakva" indul ez az újabb szakasz. Aztán, ha végigjártuk e "szakaszt", jön a következő ajtó, amin kilépve, és a "csattogón" keresztülhaladva, megérezve a "menetszelet", egy újabb vagonajtót nyithatunk majd ki magunknak, ahová már nem fogunk senkit és semmit magunkkal vinni, akik-amik a hátrahagyott szakaszba tartozók..

A REMÉNY RABJAI c. filmnek az a mondata, hogy a "JÓ ÖRÖKKÉ ÉL", skorpiós tudattal-szemmel-füllel különleges csengést és hangsúlyt kap. Ők a REMÉNYT helyezték a fókuszba. Én a TUDATOSSÁGRA cserélném e kifejezést. Mert a film főszereplője végig TUDTA, hogy ki fog szabadulni. Nem CSAK reménykedett benne.
Óhatatlanul feltesszük a kérdést: vajon miért kellett a főszereplőnek végigcsinálnia az egészet, ha ártatlan volt? És miért kellett elviselnie az erőszakot? Ráadásul két éven át, amiből egy alkalom is sok? (Amit az Outlander c. film nagyon látványosan be is mutatott..)
Az OK-okat nem lehet tudni. Lehet tippelni, de "skorpiós gondolkodással" mélyebb összefüggésekre is rá lehet jönni.
A film úgy sugallja, mintha az ERŐSZAK, a GYILKOLÁS GONDOLATA váltotta volna ki az eseményeket, mint OKOZATOT. Én azonban ebben nem hiszek. Nem hiszek a bibliai tanításban, hogy elég rágondolnod valamire és ugyanannyit ér, mintha megtetted volna.
A bibliai tanítások HATALMAS ELMEPROGRAMOK és BEFOLYÁSOLÁSOK a "szeretet maszlagába" ágyazva, de csakis a LEURALÁS, a HATALOM megszerzése céljából. Minden ÖNÁLLÓ GONDOLKODÁS, elképzelés VESZÉLYES! Csakis a KINYILATKOZTATÁSOK lehetnek az egyetlen igazságok, melyeket ha valaki netán kétségbe merne vonni, azonnal kikiáltható eretneknek és istentagadónak.
Jól ki van/volt ez találva, a MEGFÉLEMLÍTÉS ÉRDEKÉBEN!

De visszakanyarodva a GONDOLATHOZ, ami netán a megélt OKOZAT kiváltó OKA lehetett. Talán.
EGYIK tényezőként. A másik a bankári világ minősége. Hisz a börtönben látványosan összekapcsolódott a TÖRVÉNYTELENSÉGEKKEL.
Mindig van olyan élet, amikor ÉBREDÉS van és EMLÉKEZÉS az IGAZ ÉRTÉKEKRE.Az emberi lét nagy kihívása (számomra RÉME) a FELEJTÉS. Mivel be vagyunk ZÁRVA egy rendszerbe, amit KET-TŐS (egyik a TEST, a másik a HELY), könnyen EL-TÉV-ED-hetünk, hisz ha valakit bezárnak egy terembe (mint a filmben a sötét lyuk), mi marad számára? Az ILLÚZIÓ. Elkezd illúziókat építeni. Működésbe lép a KÉPZELET. Ami ugyan szabad és végtelen és határok nélküli – mégis csalóka lehet, ha nincs EGYSÉGBEN a TUDATTAL. Az "ÖN-TUDAT"-tal.
Vagy MÁSOK mondják meg a "VALÓSÁGOT" - ami ugyanolyan illúziókeltés.

Engem egész életemben a FELEJTÉS RÉME kísért(ett). Mindig tudtam, hogy van valami MÁS.
Hogy nem ez az élet "AZ" élet. Hogy valahol másutt van a helyem. De HOL??
Gyerekkoromban anyámat ki tudtam üldözni a világból, ha új utcákba akart sétálni vinni, mert ott ordítottam, hogy nem!nem!nem!Eltévedünk!! Hiába mondta anyám, hogy nem tévedünk el, mert ő ismeri az utat – nem tudott meggyőzni. Budapest a rémek réme volt számomra (oda jártunk az Erkel színházba opera matinéra). Aztán persze "ki-NŐ-ttem" az egészet, legalábbis EZT a fajtáját. Felváltotta az érettségi, a felvételi, a vizsgák "vizsgázós réme", hogy elfelejtek valamit. Hogy nem tudok FELELNI, ha kérdeznek. Hosszú éveken át álmodtam ilyeneket – persze, ma már tudom, milyen helyzetekhez kapcsolódóan: amikor a való világban "meg kellett felelnem" valamiben. Munkában, helyzetben, kihívásban...
Ma már nincsenek ilyen álmaim, mert már ÉRZEM, hogy a "HELYEMEN" vagyok a "HELYEMBEN"...
Ezért nem is vágyom el sehova, se piramisokhoz, se Egyiptomba, se Koreába, se Peruba, Indiába meg aztán pláne nem – mert tudom: MINDEN OTT VAN, AHOL ÉPP VAGYOK. MINDENT MEGTALÁLOK – mint ÉL-ményt - , AHOL ÉPP VAGYOK. Mert az ÉLMÉNY MAGAM vagyok – és nem a külvilág.
A külvilág egy KATALIZÁTOR, egy "nyomógomb" ahhoz, hogy MEGÉLJEK valamit.
De ha már TUDOM, hogy minden BENNEM – akkor nincs szükség katalizátorokra.
Akkor elég GONDOLATBAN-ÉRZETBEN valamit ELKÉPZELNI és már "OTT IS VAGYOK".
Mert BENNE vagyok, hisz BENNEM VAN.

A film konklúziója is valahol ez. Mondjuk ott a tenger, mint a VÉGTELEN SZABADSÁG megjelenítője kellett ellenpólusként a sokáig megélt 4 fal mellé. De jól mondta – és épp MOZART, a ZENE, a HARMÓNIA, a SZÉPSÉG, a TÖKÉLETESSÉG hatására a főszereplő: van bennünk mélyen egy rész, ahol HALLOD A ZENÉT, és ahova SENKI MÁS nem tud behatolni.
IGEN.
Ez a MAG.
Ez a MAGUNK. A TEN-MAG-unk. Ami PÁRATLAN, egyszeri és megismételhetetlen, ami ÖRÖK LÉTEZŐ és aki SOHA NEM FELEJT. Aki EMLÉKEZTET és ÉBRESZT és RENDBE SZED.
A mostani ÉLETÜNK ERRŐL SZÓL.
A MAG-unkhoz TÉR-ésről...
CSak még el kell mondani néhányszor...