2025-07-08

MOTTÓ: KI-(É)S-BE...
Ma az "észközökben" több helyen megjelent a vég, ami, mint tudjuk, egyben a kezdet is.
Tehát egy ÁTJÁRÓ nyílik újra a "vonatunk" vagonjai között, amin keresztüllépve egy
új(abb) "szakaszba" léphetünk.
Megtisztulva, "koloncokat lerakva" indul ez az újabb szakasz. Aztán, ha
végigjártuk e "szakaszt", jön a következő ajtó, amin kilépve, és a "csattogón"
keresztülhaladva, megérezve a "menetszelet", egy újabb vagonajtót nyithatunk majd
ki magunknak, ahová már nem fogunk senkit és semmit magunkkal vinni, akik-amik
a hátrahagyott szakaszba tartozók..
A REMÉNY RABJAI
c. filmnek az a mondata, hogy a "JÓ ÖRÖKKÉ ÉL", skorpiós
tudattal-szemmel-füllel különleges csengést és hangsúlyt kap. Ők a REMÉNYT
helyezték a fókuszba. Én a TUDATOSSÁGRA cserélném e kifejezést. Mert a film
főszereplője végig TUDTA, hogy ki fog szabadulni. Nem CSAK reménykedett benne.
Óhatatlanul feltesszük a kérdést: vajon miért kellett a főszereplőnek végigcsinálnia
az egészet, ha ártatlan volt? És miért kellett elviselnie az erőszakot? Ráadásul
két éven át, amiből egy alkalom is sok? (Amit az Outlander c. film nagyon
látványosan be is mutatott..)
Az OK-okat nem lehet tudni. Lehet tippelni, de "skorpiós gondolkodással"
mélyebb összefüggésekre is rá lehet jönni.
A film úgy sugallja, mintha az ERŐSZAK, a GYILKOLÁS GONDOLATA váltotta volna ki
az eseményeket, mint OKOZATOT. Én azonban ebben nem hiszek. Nem hiszek a bibliai
tanításban, hogy elég rágondolnod
valamire és ugyanannyit ér, mintha megtetted volna.
A bibliai tanítások HATALMAS ELMEPROGRAMOK és BEFOLYÁSOLÁSOK a "szeretet
maszlagába" ágyazva, de csakis a LEURALÁS, a HATALOM megszerzése céljából.
Minden ÖNÁLLÓ GONDOLKODÁS, elképzelés VESZÉLYES! Csakis a KINYILATKOZTATÁSOK
lehetnek az egyetlen igazságok, melyeket ha valaki netán kétségbe merne vonni, azonnal
kikiáltható eretneknek és istentagadónak.
Jól ki van/volt ez találva, a MEGFÉLEMLÍTÉS ÉRDEKÉBEN!
De visszakanyarodva a GONDOLATHOZ, ami netán a megélt OKOZAT kiváltó OKA
lehetett. Talán.
EGYIK tényezőként. A másik a bankári világ minősége. Hisz a börtönben
látványosan összekapcsolódott a TÖRVÉNYTELENSÉGEKKEL.
Mindig van olyan élet, amikor ÉBREDÉS van és EMLÉKEZÉS az IGAZ ÉRTÉKEKRE.Az emberi lét nagy kihívása (számomra RÉME) a FELEJTÉS. Mivel be vagyunk ZÁRVA
egy rendszerbe, amit KET-TŐS (egyik a TEST, a másik a HELY), könnyen EL-TÉV-ED-hetünk,
hisz ha valakit bezárnak egy terembe (mint a filmben a sötét lyuk), mi marad
számára? Az ILLÚZIÓ. Elkezd illúziókat építeni. Működésbe lép a KÉPZELET. Ami ugyan
szabad és végtelen és határok nélküli – mégis csalóka lehet, ha nincs EGYSÉGBEN
a TUDATTAL. Az "ÖN-TUDAT"-tal.
Vagy MÁSOK mondják meg a "VALÓSÁGOT" - ami ugyanolyan illúziókeltés.
Engem egész életemben a FELEJTÉS RÉME kísért(ett). Mindig tudtam, hogy van
valami MÁS.
Hogy nem ez az élet "AZ" élet. Hogy valahol másutt van a helyem. De
HOL??
Gyerekkoromban anyámat ki tudtam üldözni a világból, ha új utcákba akart
sétálni vinni, mert ott ordítottam, hogy nem!nem!nem!Eltévedünk!! Hiába mondta
anyám, hogy nem tévedünk el, mert ő ismeri az utat – nem tudott meggyőzni.
Budapest a rémek réme volt számomra (oda jártunk az Erkel színházba opera matinéra).
Aztán persze "ki-NŐ-ttem" az egészet, legalábbis EZT a fajtáját. Felváltotta az
érettségi, a felvételi, a vizsgák "vizsgázós réme", hogy elfelejtek valamit. Hogy
nem tudok FELELNI, ha kérdeznek. Hosszú éveken át álmodtam ilyeneket – persze,
ma már tudom, milyen helyzetekhez kapcsolódóan: amikor a való világban "meg
kellett felelnem" valamiben. Munkában, helyzetben, kihívásban...
Ma már nincsenek ilyen álmaim, mert már ÉRZEM, hogy a "HELYEMEN" vagyok a "HELYEMBEN"...
Ezért nem is vágyom el sehova, se piramisokhoz, se Egyiptomba, se Koreába, se
Peruba, Indiába meg aztán pláne nem – mert tudom: MINDEN OTT VAN, AHOL ÉPP
VAGYOK. MINDENT MEGTALÁLOK – mint ÉL-ményt - , AHOL ÉPP VAGYOK. Mert az ÉLMÉNY
MAGAM vagyok – és nem a külvilág.
A külvilág egy KATALIZÁTOR, egy "nyomógomb" ahhoz, hogy MEGÉLJEK valamit.
De ha már TUDOM, hogy minden BENNEM – akkor nincs szükség katalizátorokra.
Akkor elég GONDOLATBAN-ÉRZETBEN valamit ELKÉPZELNI és már "OTT IS VAGYOK".
Mert
BENNE vagyok, hisz BENNEM VAN.
A film
konklúziója is valahol ez. Mondjuk ott a tenger, mint a VÉGTELEN SZABADSÁG
megjelenítője kellett ellenpólusként a sokáig megélt 4 fal mellé. De jól mondta
– és épp MOZART, a ZENE, a HARMÓNIA, a SZÉPSÉG, a TÖKÉLETESSÉG hatására a
főszereplő: van bennünk mélyen egy rész, ahol HALLOD A ZENÉT, és ahova SENKI
MÁS nem tud behatolni.
IGEN.
Ez a MAG.
Ez a MAGUNK. A TEN-MAG-unk. Ami PÁRATLAN, egyszeri és megismételhetetlen, ami
ÖRÖK LÉTEZŐ és aki SOHA NEM FELEJT. Aki EMLÉKEZTET és ÉBRESZT és RENDBE SZED.
A mostani ÉLETÜNK ERRŐL SZÓL.
A MAG-unkhoz TÉR-ésről...
CSak még el kell mondani néhányszor...