2025-07-07

           MOTTÓ: FIGYELEM-FEGYELEM-FÜGGELEM... 

Tegnap olvastam Coco Chanelről egy rövid posztot. Eszembe jutott a tegnap előtti Rituálé a HÁTRÁNY-ról: vajon TÉNYLEG HÁTRÁNYBÓL indult-e Chanel életútja?? Mert szegénységbe, árvaságba született? Mert végigküzdötte a gyerekkorát, de már akkor megvolt benne a VÁGY és a CÉL, hogy MI és KI lesz ő és HOVA fog eljutni? Vajon nem épp ez a környezet kellett neki, mint katalizátor ahhoz, hogy a SZÍVÓS KITARTÁSA működésbe lépjen? Hozzá pedig a MÉLTÓSÁG és az IGÉNYESSSÉG?
Nála nem repült a taknyos zsebkendő a jurtában a billentyűzet mellé, ő nem ült le kopott karfájú karosszékbe melltartó nélkül, foltos ruhában és beszélt a maximalizmusról, az önmagával szemben támasztott elvárásokról. NEM! Ő MEGMUTATTA és ÉLTE a BENSŐ MAXIMAIMUSÁT, amit aztán a környezetétől is elvárt. De minderről Náray önéletrajzi regényében is olvashatunk eleget. 
Egy biztos: az igényesség vagy VAN, vagy NINCS. "Felszedni" nem lehet. Ezért nem lehetett egy proliból soha arisztokrata. De az arisztokrata el tudta játszani a prolit. 
Érdemes Wass Alberttől az ELVÉSZ A NYOM c. regényét is elolvasni. Vagy újraolvasni. Gyönyörűen ecseteli, milyen a "született" és milyen a "felvett" modor. Mely utóbbi inkább válik modorossággá...

Ha van IGÉNYESSÉG bennünk, az MEGJELENIK RAJTUNK.
Ha van IGÉNYESSÉG bennünk, akkor tudunk FEGYELMEZETTEK lenni.
Csak belső igényesség mentén tud a FIGYELEM olyan alapos lenni, ami minden apró részletre kiterjed. Nincs FÉRCMUNKA, nincs összcsapott, gyorsan elvégzett feladat – mert abban azonnal megjelenik a FELÜLETESSÉG, a felületességgel együtt pedig a HIBÁK, azokkal együtt pedig nyakon csíphető az IGÉNYTELENSÉG!
Az IGÉNYESSÉG nem egyenlő a PIPERKŐCSÉGGEL. Nem egyenlő a műcicikkel, műszempillákkal, műkörmökkel, úgy alapból a "műviséggel". Az igényesség a TISZTASÁG velejárója. A BELSŐ TISZTASÁG tükre. Mutatója az ÁPOLTSÁG, a HARMONIKUS, RENDEZETT kisugárzás. Lehet valaki harsány, lehet valaki visszafogott: a HARMÓNIA legyen meg benne! Az pedig azonnal levehető.

Tegnap megosztottam a REMÉNY RABJAI c. filmet. Az elején mondja a néger főszereplő Danielről, hogy "valami meghatározhatatlan nyugalom, harmónia, béke vette körül. Nem is bántotta senki"
(Kivéve később a "négy nővért" – de az meg már más tészta..). Danielről még a börtönben is az igényesség belső ereje, fegyelme, figyelme sugárzott.
Ami lehet egy FÜGG-ELEM, egy FÜGGÉS – de ez igazából olyan függés, ami már inkább EGYSÉG, mert egyik nincs a másik nélkül.

Ha belegondolunk mindebbe, akkor meg eljutunk a FENNKÖLTSÉGHEZ és a MÉLTÓSÁGhoz is.
Nálunk-nálam kulcsó a "MÉLTATLANSÁG". Ha visszagondolok az életemre, mindenki ebbe bukott bele a környezetemben. Már szinte "családi karmaként" emlegetjük, mert a lányok is viszik tovább.
Ha ők beleesnek netán megalkuvásból, engedékenységből, a "másik miatt" - annak mindig egy hatalmas "hátulról mellbe" ütés a vége, reccsenős leszakadással. Egyszerűen SENKI MIATT nem engedhetik meg maguknak.
Mellőlem pedig sorra kisodródik mindenki, akiben fellelhető TARTÓSAN, vagy "ALAPMŰKÖDÉS" síkján a méltatlanság. Lehet egy ideig takargatni, rejtegetni - MINDIG KIDERÜL. Ahogy minden ÁLCA lehull.
És itt mondhatnám: igen, JUPITER DOLGOZIK TOVÁBBRA IS!
FEGYELEMMEL-FIGYELEMMEL-IGÉNYESEN.
És "FÜGG-ELEM"-ben, mert kíméletlenül RENDET VÁG, hogy a TARTÁS semmilyen téren NE CSORBULHASSON.

Sokan nem is veszik észre, mennyire képesek MÉLTATLANSÁGBA süllyedni, különösen családi kereteken belül, mikor valaki zsarolásának engednek. És itt tök mindegy, hogy szülőről van szó, házastársról, vagy gyerekről. A MÉLTÓSÁG nem rajtunk kívül álló minőség és tényező.
Hol van az élet? BENNÜNK!
Ha MAG-unkkal szemben nem vagyunk igényesek, nem tartjuk a méltóságot, akkor hogyan várhatjuk el, hogy valaki MÁS, egy MÁS SÍK-ról így viselkedjen velünk??
Hogyan legyünk MÉLTÓK A MÉLTÓSÁGRA, ha saját magunknak SEM adjuk meg?
Ez olyan, mint a TEKINTÉLY. Vagy VAN, vagy NINCS.
Csinálni nem lehet...
De eljátszani annál inkább...
Ha nincs FIGYELEM-FEGYELM és FÜGG-ELEM...