2025-07-02

      MOTTÓ: KIEMELKEDÉS, EGYENSÚLY, ÚJ SÍK... 

Reggeli Rituálé 2025-07-02-án

MOTTÓ: KIEMELKEDÉS, EGYENSÚLY, ÚJ SÍK...

Igen: ez így, mindhárom, ebben a sorrendben... És mondhatom, ez alól magam sem vagyok kivétel.
Hiába mondom másoknak, hogy akkor hat valami, ha a SEJTSZINTIG jár át - ha én magam SEM hallom meg (bár a fülemig eljut) a szembesítő mondatokat. Akkor és ott ÉRTEM IS – de akkor és ott NEM BIZTOS, hogy zsigeri szintig át is ég. Ilyenkor szokott jönni némi fáziskésés, belső elmerengés, aztán villámként hat a felismerés – ami aztán maga a "beleégés" vagy "átégés".
Szerencsére nekem is vannak "tükreim", akik időként jól irányzott mondatokkal beszólnak és ha nem is hallom meg, a fülemen keresztül mégis eljut egy síkra, ahol a "szómag" talajt fog és csendesen várja, hogy a kint és a bent valamikor összeérjen.

És ha már össze-ÉR-és...
Vannak helyzetek, amik már ÉRNEK... Mint gyümölcs a fán. De az ember nem veszi a jeleket. Nem veszi "TUDOM"-ásul, hogy SZOLGÁT csinálnak belőle. Hogy szórakoznak az idejével. És nem egyszer és nem kétszer. De mivel a másik fontos, ezért elnézünk a lesrefuttatások felett. Egy pontig. Ahol PONT megérik a PONT kitételére a helyzet. Legyen szó bárkiről: barátról, testvérről, szülőről, gyerekről. SEM A CSALÁDI, SEM A BARÁTI VISZONYOK nem hatalmaznak fel senkit arra, hogy MÉLTATLANUL bánjanak a másikkal és a másik MÉLTÓSÁGÁT félvállról vegyék. Mondhatni, lesz@rják. Egyik ismerős az előre lekönyvelt nyaralását borította meg, hogy a családhoz igazítsa, majd a család volt az, aki egy másik időpontot talált ki közös nyaraláshoz, csak épp az ismerősnek felejtettek el szólni. Mintha nem is lenne családtag....
Na, az ilyen helyzetekre mondom mindig: teljesen mindegy, milyen közegről van szó, mi MAGUNKKAL SZEMBEN nem engedhetjük meg, hogy "csicskázzanak" velünk, hogy MÉLTÓSÁGUNKKAL szórakozzanak és focilabdának nézzék.
Jómagam is lezárok minden kapcsolatot, legyen az testvér vagy bárki, aki "madának" néz. Akinek a pontosság és a kommunikáció (időben közlöm, hogy valami közbejött) nem az erénye. Ilyen kapcsolódásokban nem lehet közös munkát végezni. Lehetetlen. Különösen az üzletkötések világában igaz ez. De bármely munkahelyi viszonylatban is. Akinek mindig valami más a fontos a megbeszéltek helyett, és nem szól, hogy változott a felállás... Az ilyennel nincs miről beszélni, hisz egyértelmű: a másik nem SZÁMOT TEVŐ a számára.
Kedvenceim közé tartozik még az olyan telefonbeszélgetés, melyet 2-3-szor megszakítanak, mert ilyen-olyan hívás futott be. És ezeket a hívásokat természetesen ITT ÉS MOST AZONNAL fel kell venni.. Visszahívni nem lehet. Üzenetet küldeni, hogy "mindjárt visszahívlak", nem lehet.
Milyen az ilyen? MÉLTATLAN. VELEJÉIG.

A mai észközök ÚJRA a KAPCSOLATOK rendeződéséről szólnak.
De nem úgy, hogy visszaengedjük azt, aki már nem is egyszer bizonyította hozzánk viszonyított "lesz@rom" hozzáállását. Magam is megtettem néhányszor, mindig beigazolódott, hogy semmi nem változott. Így ha EGYSZER valaki bebizonyította MÉLTATLAN MIVOLTÁT, onnan nincs visszaút.
Náray mondta el ezt nagyon határozottan és kifinomultan. Teljesen igaza volt. VAN.

Tegyünk a FEJÜNKBEN rendet, és NE engedjük, hogy az ÉRZÉSEINK (nem az ÉRZÉKELÉS!!) elvigyenek.
Mert csak magunkat fogjuk újabb megalázó helyzetekbe sodorni, ahol újra megérezhetjük, mennyire nem vagyunk lényegesek a másiknak.
Nem kell mindenkivel társulni, nem kell mindenkivel együttműködni, akivel nem lehet, meg pláne nem. Mondom: legyen az család, baráti vagy munkahelyi, vagy netán szomszédi v-iszony.

És megint ideteszem a végére, emlékeztetőnek, amit én kaptam intésként:
"KI VAGY TE, HONNAN VESZED A MERSZET, HOGY KÉTSÉGBE MERJED VONNI AZT, AKI TE VAGY"?
Tehát?
Senki kedvéért nem kell megengedni a "merjünk kicsik lenni" viselkedést, senkinek nem kell "szolgálatára lenni" és várni az "utasításait". NEM!
Ki kell emelkedni minden méltatlan kapcsolatból és áttérni egy ÚJ SÍKRA.
Ahol ELSŐ az "ÉN".
És csak utána bárki más. MÉLTÓSÁGGAL, ÉRTÉKKEL és TARTÁSSAL.
TISZTÁN-TISZTELETTEL-TISZTESSÉGGEL.
Ez az alap.
Ahol ez hiányzik – ott nem kell a kapcsolat.
Pont.