2025-06-10

                              MOTTÓ: HEGYMENET 

Ma "szigorú" nap ígérkezik, mondhatni "kíméletlen" – olyan, mint amilyen az ŐSZINTESÉG.

Igen: az őszinteség sokszor fáj és kíméletlen, ha nem vagyunk hajlandók a tényekkel szembenézni.
Vagy épp ÖNMAGUNKKAL. Ha "MÁS KÉP"-et festünk magunkról, mint amik valójában vagyunk, aztán "pofán vág" minket a tükör-KÉP...
Például előadjuk maximalizmusunkat, közben pedig süt rólunk, körülményeinkről, megjelenésünkről az igénytelenség, a nemodafigyelés – ami egyébként miről is ad VALÓ KÉP-et? Arról, hogy milyen KÉP él BENNEM a MÁSIRKÓL. Ha igénytelenül állok ki, akkor mit mutat ez rólam és a közönségnek?
Azt, hogy én a másikat mennyire SEMMIBE VESZEM!
Mennyire NEM TISZTELEM azokat, akikhez szólok.
A KÉP amit nyújtok azonnal kiüti a mondanivalót, ha NEM ÁLLNAK ÖSSZHANGBAN egymással. 
A spirivilág egyébként tele van öncélú magamutogatókkal, öncélú okoskodókkal – de nem baj, nagyon jó ez, így, ahogy van. Mert a vonzáskörzetükbe szippantják a hasonszőrűeket, elősegítve az ÉRTÉKRENDEK tisztulásának a folyamatát.

Épp tegnap beszélgettünk itthon arról, hogy az a külvilág, melynek mindig is a "FÉL ELEM" minősége volt a működési eszmeisége, kifinomult technikákkal rendelkezik arról, miként lehet az individualizmust az egyéni értéktudattal összemosni és teljesen szétkenni. Hogyan lehet a "merjünk kicsik lenni" szellemi szintjét a fejekbe elültetni, az ALÁZATOSSÁG elvének súlykolásán keresztül.
Hogyan lehet valakiből kiirtani a benső értéktudatot azzal, hogy "büdös az öndícséret".
Hogyan lehet az egészséges értékrend tudatától a "senkiházi vagyok" szintig eljutni és alámerülni az önsorsrontás örvényébe.
Pusztítani mindig könnyebb.
Építeni mindig nehezebb.
Visszatalálni az ÖNÉRTÉKELÉS MAGAS FOKÁRA, az ÖN-TUDAT EREDENDŐ SÍKJÁRA kemény "hegymenet". Szögesbakancscsal, csúszós sziklákon, erős ellenszélben. De megéri a "gyötrelmet", mert az OROMON lesz az ÖRÖM.

Nincs emlékezés anélkül, hogy ne lennénk TISZTÁBAN TEN-MAG-unkkal és a bennünk ÉLŐ EREDENDŐ ÉRTÉK-RENDDEL. Ha "KÉP-TELEN"-ek vagyunk, akkor nem látjuk KÉP-ességeinket sem, még akkor sem, ha naponta magas szinten ÉLJÜK őket! Miért? Mert tele van a FEJÜNK a mások által kimondott SZÓMÁGIA KÉPEIVEL!
Szoktuk mondani ugye, mennyi "süket és vak" futkos a világban.
Hát, lehet, hogy nem is rossz az a süketség és vakság. CSAK egy a kérdés: MIRE!!
A rosszindulatú, lehúzó, kritizáló szómágia jobb, ha "süket fülekre talál" – mert ha beengedjük mások véleményét, akiknek egyébként meg semmi közük a mi életünkhöz -, akkor magunkra vesszük az Ő ÉRTÉKELENSÉGÜKET és azonnal "felezzük" (és "fejezzük") magunkat.
Mindig azt kell nézni: KI MONDJA a kritikát - vagy épp a dícsérő szót!
Egyrészt.
Másrészt meg oda kell figyelni az ÉRZETÜNKRE! Mert ha ÉREZZÜK, hogy MÉLTATLAN a kritika, akkor TOLJUK EL MAGUNKTÓL. Ne engedjük HATNI.
Viszont ha ÉREZZÜK, hogy van benne igazság, akkor nézzünk magunkba, miért. Lehet, valóban alább adtuk valahol a belső igényünket, lehet, elkapkodtunk valamit, lehet, hogy a fókuszunkon kell még élesíteni.
Mondom: ÚGYIS MEGÉREZZÜK.
És mint mindig: most is EBBEN van a lényeg!

Horváth Krisztinától hozok egy régebbi írását, mely egyrészt újra fontos, másrészt tökéletes "alternatívája" annak az üzenetnek, amit én is kaptam magamtól: "KI VAGY TE, HONNAN VESZED A MERSZET, HOGY KÉTSÉGBE VOND AZT, AKI TE VAGY?!"

"Szólok most hozzád, ÉN, aki LETTÉL.
Ki mindig is Vagy, s létezel EGY-ként.
Engedd meg magadnak, hogy ÉN-bennem ÉREZZ!
Hogy velem s bennem lélegezz, MAG-odon át,
hogy EGY-ként éljünk meg minden létező csodáT/D.
Engedd, hogy egyre táguló tudatod/m, hadd hasson át!
Engedd, hogy Látásom a tiéd legyen!
Hogy meghallgasd minden szavam, mi bent IGÉ-vé lett.
Sohase feledd, ki LETTÉL az EGY-ben!
Bátran emlékezz arra, aki LETTEM!
Ki az Örömnek létében árasztom MAGOM,
ki mindig is tudja, hogy TE Ki VAGY-OK.
Ki tökéletes Eredendő,
ki MINDIG EGY és SOSEM KETTŐ.
Ki maga Magja magának.
Kinek sohasem volt más PÁR-ja.
Ki mindig Magához szól,
s maga válaszol (Vál a szó) magának.
Mert EMLÉKEZIK TEN-MAGÁRA."