2025-05-27

                                MOTTÓ: FIGYELEM... 

Ma megint a tegnap "alteregója" jelent meg az "észközökben": tegnap a RÓKA lapja, ma az "ELLENSÉG", mely egyáltalán NEM AZ, csupán a FIGYELMET jelzi, ahogy a RÓKA is figyel, néz, kivár és CSAK akkor cselekszik, mikor IDŐ és TÉR EGy-beÉR, mert akkor "ÉR A NEVE"...

Apropó: "ÉR A NEVE". Ezen már a napokban "fennakadtam", meg a "NEVEZZÜK NEVÉN A GYEREKET" szóláson. Ezek a szólások "SZÓLNAK". És még rá is tüsszentettem.
Miért?
A lényeg a NÉV-ben rejlik MAG-ában, mert a MAG-hoz köthető.
A MAG meg a VÉN-ŐS-höz, az EREDETHEZ, amiben a MA-G, a MIND-ÉN-ség Akarata EGY-ben BENNE.

VÉN-NÉV.
Mi az, ami VÉN?
Ami nagyon "öreg". "ÖREGISTEN" - ami alatt mára már a fütykös "ÖREG-URAT" értjük, pedig EREDENDŐEN NEM AZ!
Milyen, aki MÁR öreg? TAPASZTALT. MEG-ÉLT. ÉLT-ES. Benne az ÉLET TERJEDELME, TERE, ÉLETE TELJESSÉGE. Ami teljes, az EGÉSZ, tehát van GYÖKERE és KORONÁJA és SZÁRA is.
Milyen érdekes, hogy a TELJESSÉGET mindig NŐ-vénnyel, egy FA-val szimbolizáljuk és SOHA nem egy állattal.... Vajon miért?
Mert a NŐVÉNY az EREDENDŐ ELSŐDLEGES ÉLŐ TÉNYEZŐ A FÖ-LDÖN...
A "gyökér", mindig az EREDŐ jelképe. Ami "RÉGI". R-ÉGI. R és L hangváltók, tehát R/L-ÉGI, vagy LÉ-ÉGI. És már "meg is érkeztünk": ahhoz az alaphoz, az "ALAP-LÉ"-hez, amiben, mint a húslevesnél is, MINDEN LÉNYEGES benne van.
Tehát a NÉV az a VÉN-séges MINDENSÉG, ami már "kötelezhet" is – de megint nem úgy, ahogy ma értjük, és NEM A FÖLDI NÉV AZ. A földi névben is benne van a személyiségünk, na meg a rangunk (már akinek), tehát ADHAT egy tartást. Egy TÜKRÖT, ami minket tükröz a jelen életünkben.
De az EREDENDŐ NÉV valami más..
NÉ=ÉN=ÖN=NŐ.
Tehát, a BENNÜNK ÉLŐ NŐ....
Aki MIND-ÉN-KI-ben BENNE van.
Mert VÉN....

Namármost, a fentiek ismeretében vajon mennyire "VÉLETLEN", hogy a zsidóság pont a NÉVVEL JÁTSZIK? Ahány BEAVATÁS, annyi NÉV. Ami mindig MÁS. Vajon az újabb és újabb nevek mennyire tükrözik a JELLEMET? A SZEMÉLYISÉGET? Semennyire, mert az új nevek új RANGOT, pozíciót jelképeznek.
Azt mondják a keresztények, az eredendő zsidó szokás alapján, hogy "Keresztelés" nélkül senkik vagyunk az "isten" előtt, hisz NINCS NEVÜNK, amin az isten szólíthatna minket.
Hmm... Egy EMBER ad egy nevet, hogy az ISTEN azon szólítani tudjon??? Ez KOMOLY???
Nos persze: ahol egy ember az "isten", ott mindez lehetséges...
És ott annyiszor lehet nevet változtatni, amennyiszer csak az ÉRDEKEK úgy kívánják...

Az EREDENDŐ NÉ-V REZGÉSE azonban EMLÉKEZETKÉNT él bennünk. Lehet, hogy nem tudjuk kimondani, megfogalmazni, de a SZÍV MAG-NŐS TERÉBEN, mint "ÉL-ő LÉ"-ben ez az információ, lényünk minden más információjával egyetemben, BENNE REZEG.
Ezért tudunk a NŐV-ÉN-világgal is összerezegni...

Mi magyarok mit mondunk? NEVEZZÜK NÉVEN azt, amit EGYENESEN TISZTÁZNI AKARUNK.
Szerintem ebben minden benne van....
Bújócskánál kiáltjuk, hogy "NEM ÉR A NEVEM!"... Gondoljunk csak bele: "bújócska" – és "nem ér a nevem"... Ebben is minden benne van....

Miért bontogattam ezt most ki?
A JELLEM miatt.
A JELENLÉT miatt.
Mindenki JELENLÉTÉNEK a minőségét a JELLEME, a "JELE" határozza meg. MIT LÁT MAG-A körül? Milyen JELEKET? Azt, ami vele összerezgő, ahogyan ő van "huzalozva".
Aki a MEGVEZETÉSEKBEN látja a JELEKET – ott bizony nagy a baj – BENT!!
De nincs az az "isten", aki erről az illetőt meg tudná győzni, hisz MÁS VILÁG MALMÁBAN ŐRŐLNEK.

Tipikus esete a sasnak és varjúnak: a sas látja FELÜLRŐL a varjút és mindazt, ami a varjú FELETT még látható, de a varjú csak a maga síkját érzékeli és soha nem fogja elhinni a sasnak, hogy van más perspektíva is. A sas hiába győzködné a varjút, hogy a "hegyen túl is van látvány", ha a varjú a hegy fölé nem tud repülni...
ENNYI...
Viszont a varjú a károgásával fel tudja verni a környéket. És ez már sokkal nagyobb veszélyeket hordoz magában, hisz van, aki elhiszi a károgást, van, aki nem. És folytatódik kicsiben a játszma, mint a sas-varjú viszonylatban: mindenki a saját igazát éli igaznak. Csakhogy itt is ugyanaz érvényes: akinek SZÉLES látóköre van, rálát a SZŰKRE. De akinek CSAK SZŰK LÁTÓKÖRE van, nem látja a SZÉLESET....
Legfeljebb csak akkor fogja elhinni, hogy van szélesebb perspektíva is, ha megtapasztalta mindazt..

A mai ÜRESHOLD napja kitűnően alkalmas megint a BEFELÉ fordulásra, és a BENSŐ TUDATRA való figyelésre. Nem kell mindennek felülni, amiről kint "fütyül a szél", mert nem halljuk a belső INTŐ HANGOT a "sivítástól". Jobb, ha megállunk és a magunk csendjében, csendjéBŐL figyelünk kifelé. A CSENDBEN létből lehet kihallani az összes HAMIS FÜTTYÖT IS, akik "szélnek álcázva magukat" belesípolnak a természet RENDJÉBE és dolgába..

Holnap már ÚJHOLD – aminek előjele (a Gólya) már ma mutatja magát.
Tehát? Minden "alámerülés" hozhat egy "újjászületést"...
HA FIGYELEMMEL és FEGYELEMMEL vagyunk JELEN A JELEKNEK A JELENBEN...