2025-05-23

                                         MOTTÓ: HÍD 3.0... 

MA IS... Csak megint MÁS-KÉP-ben... Ma nem érkezett konkrétan a "híd" lapja, csupán a "mérleg" jele, de az meg már a 3-ik napja folyamatosan és a mérleg jele mindig az egyensúlyról szól, legyen az belső vagy külső. De, mint tudjuk, elsődleges a MAGUNKKAL "VÍVOTT" vagy épp "MEGKÖTÖTT" kapcsolat...

Vannak hajmeresztő történeteim a tanítványaimtól, micsoda sorsutakat jártak be, míg eljutottak a "MÁ"-ba. Krimibe illőek. Aztán vannak olyan sorsutak is, amelyek lazák és könnyűek és épp az a kérdés, hogy miért is vagyok én MÉG itt?
Amíg van küzdelem, addig valahogy megmagyarázhatóbb az élet. De amikor (már) nincs, az ember könnyen elbizonytalanodik, hogy ami "túl szép, azzal vigyázni kell, ott nem stimmel valami"....
Pedig "MINDEN STIMMEL".
Mindkét végletben.
Ráadásul a JELENBEN mindegyiknek megvan a KÖZÖS PONTJA: A LEZÁRÁS.
Lezárása minden lehúzó, "idehúzó" kötésnek, szenvedésprogramnak, megfelelési KÉNYSZERNEK, anya-fia kötésnek, szerelmi elnemengedéseknek, áldozatprogramnak - mely utóbbi ráadásul mindig feltételez egy erőszaktevőt is, mivel a "játék kettős"-, tehát minden olyannak, ami "KAR-ba, KÖR-be, KER-etbe záró".
Egyre-másra igazolódik vissza az egyéni sorsokban az, amit évek óta mondogatok: KOR-KÖR-VÁLTÁS-ban vagyunk, melynek "MAG"-ja a MAG-unkhoz TÉRÉS. Magunkhoz TÉR-ni a TÉR-ben, amiben élünk, csakis MAGUNK által lehetséges, mindenki más csakis "nyomógomb" egy-egy ajtóhoz, egy-egy átlépéshez, egy-egy megtisztuláshoz saját lényünkön belül.
Nagyon sokaknál látható – erre jó a kártyavetés például -, hogy UTOLSÓ ÉLETÜKET élik ITT, a Fény, az Anyag dimenziójában, de a távozás feltétele a TELJES megtisztulás, a TELJES szabadság, a TELJES ELENGEDÉS, a TELJES EMBERI ÉRZELEM-MENTESSÉG elérése és MEGÉLÉSE.
Az emberi érzelem csakis EMBERKÉNT élhető meg – és semmi köze nincs a TUDATHOZ, és annak ÉRZÉKELÉSÉHEZ.
Van, aki már úgy éli életét, hogy "csak összegez". Csak "megél" (nem, mintha a többiek nem ezt tennék, csak a "sűrűsége" más), csak "jelen van", csak figyel. Magának él, magában van, senkihez nem fűzi semmiféle kötődés. Egy igazi "lezárólétezésben van", amelyben az ember már csak "hátralép" egyet, hisz se vágyak, se hiányérzetek nem gyötrik, nem dúskál, de mindene megvan, nem tétlen, de csak annyit dolgozik, amennyi jól esik. Természetesen egészséges, nem hajtja semmiféle mozgáskényszer, de mindig mozog annyit, amennyi neki jólesik. Nem zabál, de mindent megeszik, ami jólesik. Szókimondó, energiáját senki által nem hagyja elvenni, lehúzni, elszívni. A "felesleges" embereket elkerüli, határozottan le is építi őket. Egyenes beszédű, ami a szívén, az a száján, nem is bírja a kertelő, nem egyenes embereket. Jókedvű, vidám, humorérzéke hatalmas – és csak azt az egyet nem érti, hogy más miért nem így él és miért nem tud szabad lenni?
Mondjuk teljes joggal...

Emberi létünk legnagyobb drámája és kihívása és csapdája, amikor elfelejtjük, hogy NEM AZ VAGYOK (CSAK), AKI VAGY-OK. Elfelejtjük, hogy OK-kal vagyunk itt és soha semmi nem történik véletlenül.
Elfelejtjük, pedig Shakespeare is megmondta, hogy TÉNYLEG SZÍNHÁZ az egész világ és abban "színész" minden nő és férfi. Elfelejtjük, hogy átutazók vagyunk, egy VÁLLALÁST vettünk magunkra: azt, hogy eljátszunk egy SZEREPET. Egy "SZÍN"-padon.
Úgy éljük életünket, mintha benne felejtettük volna magunkat a színdarabban, és a saját világunkban is "Hamletként" léteznénk, ráadásul még a TEN-MAG-unkat, azaz a bennünk élő IS-TEN-MAG-unkat is kivetítjük egy külső figurára, aki soha nem volt eleven létező és nem is lesz, plusz még azt is hagyjuk, hogy az ő állítólagos parancsai irányítság az életünket.
Nemhiába volt nekem mindig "fóbiám" a FELEJTÉS – mert mindig éreztem, hogy EBBEN rejlik minden probléma, ugyanakkor meg mindig a felejtések során voltam magam, a "vagyok-aki-vagyok". Én oly szinten ki tudtam esni a jelen életemből, hogy azt is elfelejtettem, gyerekeim vannak. Ugyanakkor mégis "magamnál" voltam. LÉTEZTEM és ÉLTEM. Csak egy "más síkon" 😉👊 .. Akkortájt érdekes megtapasztalás volt, kicsit félelmetes is a teljes lekapcsolás, mert soha nem tudtam biztos lenni magamban, hogy nem felejtettem-e el valami fontosat, de ma már tudom, hogy igazából EZEK voltak az én "felkészítői" élményeim, hogy tudjam később (azaz most), hogy miként lehet az EL- és KI-ENGEDÉST megélni... Úgy MEGLENNI MAGUNKKAL MAGUNKBAN, hogy közben mindent és mindenkit le tudunk kapcsolni.
Miért fontos ez?
Azért, mert ha eljön az "nagy" pillanat mindenki életében, hogy "most vagy soha", hogy "ugrani kell", akkor már legyünk a TELJES SZABADSÁG-TUDATUNKBAN. Minden kötéstől, köteléktől, kapcsolódástól mentesen... Harmóniában, békében, mosolyban és csendünkben...

MERJ A SEMMIBE LÉPNI 2025-05-15

Add át magad a benned élő Egynek,
s bízd rá Lénységedet, hadd vezessen!
Merd elengedni a külső kontrollt,
s a körülötted lévő összes viszonyítási pontod!
Még akkor, is, ha látszólag a "semmibe lépsz".
Ha úgy érzed,
hogy minden egyes "külső elvárással" szembe mész..
Akkor is, ha azt mondod magadban: "itt már megáll az ész".
Hisz pont ebben van a lényeg,
hogy ne csak elméd vezessen téged!
Hanem engedd, hadd vigyen az Érzet,
abban, amit éppen Magodban-Magodból észlelsz..
Ilyenkor mindig van benned egy tiszta érzet,
melyről tudod, hogy nem csupán egy puszta képzet..
Egy Érzet, melyet megfogni nem lehet.
Csak érzed ott bent,
hogy Magodban bent, csakis teérted rezeg..
S benned folyamatosan feldereng..
Mert jelez neked!
Benned rezdül, s téged vezet..
S érzed, ahogy ez az érzés benned s veled él..
Hisz tested mindig visszajelez,
hogy mely úton mendegélj..
Úgyhogy sose félj!
S merj a SEMMIBE LÉPNI (ÉRNI)!
Hisz eredendőn tudod, hogy nincs mitől félni!
Eljött hát a TE IDŐD!
Légy bátor, s (a tömegből) lépj ki!