2025-05-06

                                   MOTTÓ: KIVÁRÁS... 

Azt hiszem, az előző két nap "észközei" után nem is lehet csodálkozni a main: ha jön valami, akkor mi mást tehetünk, mint kivárunk? "Mert ugye a hídon akkor kell átmenni, mikor odaérünk"...

Egyébként pedig minden beteljesedik.
Az is, ami meg van írva és az is, ami pillanatnyi szívünk vágya – és nem megy szembe a "nagy céllal".
Csupán a "hogyan" hozhat meglepetéseket, mert arra az ilyen "pillanatnyi" vágyak esetében nincs ráhatásunk. Mint egyik ismerős esetében: már elege volt egy ideje a munkából, meg az otthoni nyűgökből is, alig várta, hogy legyen végre egy kis "ÉN-ideje". Bekerült a kórházba. Most aztán van "énideje", távol mindenkitől. Viszont nagyon szép és rendezett körülmények közé, csodás kilátással a környező hegyekre. 1-2 napot biztosan magában tölthet  👌😊..

 Emlékszem, nekem is volt egy ilyen sztorim egyik karácsonykor: már előre minden bajom volt a családi jövés-menéstől, a hátam közepébe se kívántam az egészet. Erre, december 22-én, bevásárlás után rakodva az autóba, a "semmiből" beleállt a derekamba a fájás, úgy, hogy alig tudtam hazavezetni és kidőltem 26-ig. 26-a volt a családi elmenetel napja: amikor eltűnt mindenki, én meg kipattantam az ágyból és a magam örömére kitakarítottam, rendet tettem – aztán visszafeküdtem. Mire a család megjött, minta mi sem történt volna, de mondtam, holnap már fitt leszek... .💃 . És lőn!
Teljesen magamhoz tértem e néhány nap csendjében, csukott ajtók mögött 🙆‍♀️ .. A csapat meg megtanulta értékelni az anyai jelenlétet – pontosabban annak hiányát. Minden jó valamire 😉😊..

A mai észközök kimondottan arra "intenek", hogy NE AKARJUNK SEMMIT SÜRGETNI – mert úgysem érünk el vele semmit.
Mint tudjuk már: AZ IDŐ ÉN VAGYOK. Ahogy rajtam kívül nincs élet – úgy nincs idő sem. Minden, ami kint "telik" csupán érzékelés és látszat. Az "ÉN IDŐ"-ben mindig minden AKKOR történik meg, amikor EGYBEÉR A TÉRREL. (És nem úgy, mint Kumránban, ahol kimérték a teret és hozzákötötték a kimért pontokhoz az IDŐT – azaz az időpontokat. Ez művi megerőszakolás és bekötés egy rendszerbe, melyről minden elmondható, csak az nem, hogy "életbarát").
Erre mondjuk, hogy IDŐ ÉS TÉR EGYBE-ÉR.
Ez a "hídralépés" pontja.
A történés, a megélés, a beteljesedés.
Van, amikor megérezzük előre, hogy mi közelít felénk. Vagy mi mihez közelítünk.
Miért tudjuk megérezni? MERT MÁR (OTT) VAN! Mert MÁR ADOTT! Feladatunk "csupán" a MEGÉLÉSE.

Van, amikor JELEKET is kapunk. Néha fájdalmas tud lenni, mint amikor én is beestem az asztal alá úgy, hogy közben kiestem "magamból". Fogalmam sem volt, mi történik velem, csak arra eszméltem, hogy az asztal alatt vagyok és nem tudok felállni és iszonyú görcs húzza a lábamat. Mindezt egy új tanfolyami csoport indítónapjának elején.. Remek! A görcsről kiderült, hogy részleges izomszakadás volt, másnapra meg is volt a "jele": a szivárvány minden színében tündökölt a lábam.. Én meg teljesen összeroskadtam: EZT miért kell most elszenvednem? Mit tettem, amiért ez a "jutalom"? Mi az, amit nem látok jól vagy netán hol rossz az irány?..
A kártyák a "SZERELEM" lapját küldték – amin persze csak röhögni tudtam. Kínomban..
Jódarabig tépelődtem, mire a "semmiből" megjött a válasz egy másik eset kapcsán: LESZAKADÁS. Pontosabban valaki LESZAKAD RÓLUNK. Ha ilyen történik velünk, valami olyan kapcsolat SZAKAD EL, ami SZOROS VOLT. Mondhatni TÚL szoros. Erős volt a KÖTÉS, a KÖTELÉK, ami GÁTOL(T) A TOVÁBBLÉPÉSBEN. És igen: épp a SZERELEM energiája kell(ett) a FELSZABADULÁSHOZ, hisz a SZERELEM EREJE van itt a TÉR-ben, mióta a Nibiru megjelent, hogy minden KÖTÉST ELOLDJON. "RABSÁG"és FÜGGŐSÉGBEN szenvedő kapcsolatok NEM MŰKÖDHETNEK TOVÁBB.
Mindenkinek "MAG"-ához kell térnie a TÉR-ben: csak így tud "TEN-MAG"-a lenni és csak így lesz képes MAGA-MAG(J)-ÁVAL EGYSÉGBE TÉRNI. Ez az ALAPJA az ÁT-LÉNYEG-ülésnek, amely folyamat feltétele a majdani ÁT-LÉP-ésnek. Vagy ÁT-VÁLT-ásnak.
Esetemben anyám távozását jelezte be. És 1 évre rá el is ment..

A NYÍL már repül a Térben – melyik pontján és mikor fog célba találni?
Megtudjuk.
IDŐ-ben...