2025-05-05

                                   MOTTÓ: "EGY ÉN"... 

Áááá... ma megint az 5-ös szám "kopog", ráadásul újra az 1 és a 9 társaságában!!
Egyszerűen IMÁDOM ezt a felállást!!

Pár nappal ezelőtt, pontosan 1-én már megtvolt ugyanez az együttes – érdemes visszalapozni és átfutni az aznapi rituálét. Most annyi a különbség, hogy a nap száma nem 6, hanem 1.
Tehát, ma minden az "EGY ÉN"-ről szól!

Elsejével még annyi a "rokonság", hogy ma is az "ILLÚZIÓK" leszámolásáról lesz szó, csak most már SORSSZERŰ következményekkel. Mit jelent ez? Azt, hogy ha "ellene megyünk" annak, amik MÁR vagyunk, amiben MÁR vagyunk és amit MÁR élünk – akkor annak OKOZATA LESZ.
Lehet, hogy most MÁR fájni is fog, mert ha MÁR egy adott "szinten" vagyunk, NEM TEHETJÜK MEG, hogy E SZINT alá menjünk!

Az elsejei rituáléból átemelném a következő pár sort:
"NINCS NAGYOBB belső ELLENSÉGÜNK, MINT AZ ALÁZAT fogalma".
Kiegészíteném azzal, hogy meg MÉG A MÁSOKÉRT VALÓ ÉLÉS fogalma!!

Már többször beszéltem róla, de úgy látom, nem elégszer, mert újra és újra előjön a "MÁSOKÉRT VALÓ ÉLÉS MUNKÁLKODÁS" iszonyúan FALS és ALÁZATBA KERGETŐ TÉVTANA!!!
Ez legalább annyira ALJAS, mint amilyen aljas az a SZELLEMI GYARMATOSÍTÁS, amiben élünk – igaz, ez az egész tévtan annak RÉSZE, hisz belőle ered, kijelentvén: "IGAZ ÉLET AZ AZ ÉLET, AMIT MÁSOKÉRT ÉLÜNK"!!!
HÁT NEM!!!
Erre a maszlagra a spiriszenny is ráteszi a magáért (miért ne tenné, hisz gyökere ugyanabba a szellemi gyarmatba nyúlik vissza, mint minden más vallásé) és szajkózza ugyanezt. Ha netán valaki kilép a vallás hamissága alól, gyorsan ott terem és máris berántja, vagy visszarántja a delikvenst UGYANABBA a mocsárba, csak más "illatfelhővel" elkábítva!
UNDORÍTÓ!!
A baj az, hogy pont EZT a maszlagot veszi be minden jószándékú ember – ELFELEJTKEZVE TEN-MAG-áról és arról, hogy az ÉLETE NEM MÁSBAN és MÁSNÁL VAN, hanem MAGÁBAN!
Pont az ilyenek lesznek idővel betegek, rákosok, vagy szenvednek el valamilyen veszteséget, kárt. Miért? Mert NEM LÁT A SZEMÉTŐL, hogy NEM MÁSSAL kell törődnie, hanem SAJÁT MAGÁVAL!
Pontosabban MÁSSAL csak annyit, amitől NEKI NEM LESZ ROSSZ!
És ez még akkor is így van, ha valami "kötelező játszmát játszunk" valakivel közösségben (lsd. amikor beteg a gyerek vagy valami baleset folytán a szerettünk a mi ápolásunkra szorul). 
Mindig AZ ÉN AZ ELSŐ – hisz az ÉN ÉLETÉT KI ÉLI? A MÁS-ik? MÁS-ok? VAGY ÉN MAGAM?
Az ÉN ÉLETEMÉRT KI FOG FELELNI, hogy JÓ VAGY NEM? A MÁS-ik vagy a MÁS OK?
Lehet jónak lenni MÁSOKHOZ, "más okból" - de alapvetően MAGUNKHOZ, MAGUNKKAL kell JÓ-ban lennünk! Anélkül nincs boldog és harmonikus élet!

Mindig elmondom: az élet MEGÉRTÉSE ott kezdődik, mikor valaki ZSIGERI SZINTEN, az utolsó sejtmagjáig ÁTÉRZI, hogy CSAK MAGA VAN A LÉTEZÉSBEN! Tehát? CSAK MAGÁT tudja élni, csak MAGÁVAL TUD LENNI – akitől egyébként sehova nem menekülhet. Kivel kell hát JÓBAN LENNI?
Kivel kell ÖRÖMBEN LENNI? Kivel kell ÖSSZHANGBAN lenni, hogy JÓL érezzük magunkat a bőrünkben? És ne őrüljünk meg a csendben?
Nem TEN-MAG-unkkal?
DE igen: IS-TEN-MAG-unkkal!!

És ez nem "individualizmus" – ez a LÉTEZÉS LÉNYEGE, mert a LÉ ÉN vagyok, a LÉNY ÉN vagyok, a LÉNYEGET ÉN ÉLEM...

Elmondok egy példát tanulságként, amit épp tegnap osztottak meg velem.
Egy ismerősnél vendégek voltak, akik elhozták magukkal vadászkutyájukat. Az ismerősnél cicák voltak a háznál. Ő kérte, hogy a kutyát tartsák megkötve, mert nem szeretné, hogy baj legyen.
Ahogy emelkedett a hangulat, a vendég megkérdezte, elengedheti-e már a kutyát. Ismerősöm mondta, hogy igen, mert látta korábban a cicát kibújni a kerítés alatt. Igen ám, de azt meg nem látta, hogy a cica vissza is bújt! A történés innentől másodpercek alatt lezajlott: a kutya észrevette a macskát, nekiiramodott, ráugrott, elkapta, megroppantotta és kész... Ismerősöm bevitte a cicát házba, hátha lehet még segíteni rajta, de tudta, úgysincs esély rá. A legjobban a gyereket sajnálta, aki nem látta ugyan a jelenetet, de MEGÉREZTE, hogy az ő cicájukkal történt baj és nem egy idegennel, hiába próbálta az anyja neki ezt a mesét beadni...
Az ismerősöm rosszul érezte magát a történtek miatt és felelősnek a cica pusztulásáért, még akkor is, ha csak egy kicsi korában hozzájuk szokott macsekről volt szó.
Húzott kártyát az egész történés miértjére. Kiesett keverés közben a "Remény" lapja, majd húzásra jött a "Szerencsétlenség". Az elpusztult cicára pedig a "Gyermek" lapja érkezett.
MIT ÜZENT MINDEZ?
A REMÉNY lapja azt mutatta, hogy már ÚJ TEREPEN van az ismerős, aki már nem engedheti meg, hogy "kísértsék a múlt árnyai", azaz a régi működések, a "megalázkodások", az engedékenység, hogy bárki akarata őt leuralja – mert annak KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK.
Jelen esetben a "cica elvitte a balhét" - de EGYÉRTELMŰ: ha magunk mögött hagytunk egy "világot", annak a működésével egyetemben, akkor EZ A KÉT VILÁG MÁR NEM KEVEREDHET EGYMÁSSAL!
Erre írta ismerősöm: "Annyira érzem, hogy már más feladatom lenne! Nem találom a helyem, közben pedig mindent megoldok, elintézek, másoknak jó legyen."
BINGO!!!
Teljesen spontán módon kijött belőle, hogy HOL A PROBLÉMA: "mindent elintézek, megoldok, hogy MÁSOKNAK JÓ LEGYEN". Jelen esetben egy kutyának és gazdájának. Pedig megvolt az ÉRZET, hogy NEM KELLENE! De ilyenkor jön a belső meggyőzés: de hát miért ne engednék?....Szegény kutya... stb... stb... És BELEMEGYÜNK EGY OLYAN HELYZETBE, amit NEM AKARTUNK EREDENDŐEN.

Summa summarum: tanuljuk meg végre, hogy "KI VAGY-OK ÉN" – és olvassuk el ehhez újra az április 29-én és a 30-i rituáléban kiposztolt 1-1 írását Horváth Krisztinának, mert MINDEN BENNE VAN, amiről a mai nap üzen!

A LEGNAGYOBB CSATA 

Minden idők egyik legnagyobb csatája az,
melyet az ember önmaga vív meg saját maga Önnön Magjában.
S hogy ez a csata milyen irányba fordul,
az attól függ, hogy kinek mennyire s milyen mély magában a fókusz.
S hogy mennyire bátor szembesülni azzal,
amit meglát s felismer, odabent magában a MAG-ban..
S ha őszinte magával, már látja s felismeri,
hogy őt semmilyen külső ellenség nem fenyegeti!
Hisz akivel csatázik, nem más, mint saját maga!
A csatatér, melyen a csata folyik saját legbensőbb világa, ma..
S ha ezt már tisztán érzi s látja,
akkor nem indult el a csatába hiába..
De ez még csak a kezdet!
Mert innen indulnak a TETTEK!
A Valódi Belső Cselekvés,
melyben elkezdi átírni magában azt a szerepét,
melyet már nem akar tovább játszani,
s melyben egy másik minőségben szeretné magát győztesként megélni..
Felismerve, hogy nincs mitől félni!
Hogy saját szabadságát csak ő tudja kivívni!
Hogy korlátait, falait, melyeken nem látott át tisztán,
csakis önmaga bonthatja le,
hisz maga állította fel magának, s nem más!
S már tudja, hogy képes rá,
hisz minden egyes szerepét saját maga írja s írhatja át!
S egy olyan szerepbe helyezheti magát,
melyben önmagát megélve,
Eredendő Lénységét s Minőségét már nem feledve,
örömlétbe kélve teljességben élhet!
S így nem csak a csatát nyeri majd meg,
hanem egy egész "világháborúnak" vethet véget,
mely csakis benne éledt.
Felismerve, hogy önmagán belül sohasem volt háború,
sem valódi "külső", ellensége,
hisz bent magában eredendőn mindig az Örök Egy Békében éled.
Csak elménk illúziójában értjüks s éljük "kicsit" félre...

MOST MUTASD MEG, HOGY MIRE VAGY KÉPES! 

Most mutasd meg, hogy mire vagy képes!
Hisz mindenend megvan, hogy ami bent van,
teljességben megélhesd!
Szinte érzed, ahogy hív a benti világod..
S ott bent meglátod egyre növekvő eredő Világosságod.
Eredő Egyként Szerelembe kélve nyílnak a kódok, mik Magodban élnek..
Hol Örömnek forrása csakis benned él, nem másban.
Eddig terelgetted magad,
s valahol ott bent mindig is érezted, hogy minden a JÓ irányba halad..
S most kezded érezni, hogy munkádnak gyümölcse elkezdett beérni..
S ahogy érzed, úgy egyre mélyebben éled azt a minőséged,
mely mindig is benned ébredt.
S benned egyre nagyobb erő mutatja meg magát!
Te érzed, bármit is mutat a külvilág,
reád egyre több csoda vár!
Mintha egy másik Térben léteznél..
Ilyen ez az ÉBER LÉT!
S bár érzékeled a másik teret,
mi ott történik, téged már nem az vezet!
Hisz teljesen másként veszed már a "jelet".
Egyszerűen más a frekvenciád.
Más a rezgéstartomány,
melyben egy másik világ,
mi néked megmutatja magát.
Tudod, hogy így van, hisz ÉRZED te már!"