2025-04-11

                                      MOTTÓ: "ÉN" 

Ki vagyok ÉN?

Ennek emlékezetéről illetve felejtéséről szól egész létezésünk. Ha figyelünk, ha JELEN vagyunk, akkor RÁ-ÉBREDhetÜNK magunktól is, hisz folyamatosan kapjuk az emlékeztetőket.
Ha nem látjuk magunkat, akkor segíthetnek az "ész-közök", hisz pont ezért vannak! Ők mindig megmutatják a választ a kérdésünkre - csak tudjuk-e értelmezni?
Az értelmezéshez ugyanis pont az a képesség kell, mint önmagunk megismeréséhez: a LÁTÁS képessége. Ha egyik nem megy (mármint az észközök értelmezése), nem megy a másik sem (az önmagunkra való rálátás). Ahogy elkezdjük egyiket kapisgálni, úgy nyílik meg a más sík is.. Természetesen el lehet jutni a teljes értésig és felismerésig is, amit, érdekes módon, a spirivilág notóriusan tagad. Pedig ezért lennének ők is, nem? Szerintük olyan nincs, hogy "emberként" miénk legyen a "bölcsek köve". Hát, "emberként" talán nem is. Csakhogy MI NEM VAGYUNK EMBEREK, CSAK EMBERKÉNT vagyunk itt! Akkor meg "simán" lehet nálunk a bölcsek köve!!
A szemét dolog az, hogy a NEM ÉRTŐ ÉS NEM TUDÓ spirik, mivel NINCS KÉPÜK a teljességről, igyekeznek másoktól is elvenni az élményeiket, megéléseiket, kétségbe vonva és megkérdőjelezve azokat, saját emberi elmeszintjükből kiindulva. Visszaélnek azzal a helyzettel, hogy azt a bizonyos benső bizonyosságot lehetetlen szavakkal leírni és átadni - ezért számukra az nincs is. Ugyanakkor az, akiben (már) benne élő ez a belső bizonyosság, azonnal megérti, "félszavakból" is, MERT TUDJA. Pont. Bizonyítéka rá nem más, mint a SAJÁT ÉLETE.

A hülyeség tombol. Leginkább a spiri téren. De már csak röhögni tudok rajtuk. Táncolnak a külvilágban, kívülről várva minden megoldást. Számsorokban, Jézusban, Ashtar kapitányban, vagy épp a 11-ik dimenzióból. Itt mindeközben természetesen minden sz@r, élhetetlen, és mindenki az életünkre tör. Szerencsétlenek.... Semmit nem fognak fel a létezés lényegéből.

A "nyaralós" példánál maradva: mint nyaraló kívülről láthatjuk annak a közegnek az életét, problémáit, játszmáit, életvitelét, felfogását, kapcsolataik működését, ahova elutaztunk.
Beleélhetjük magunkat az életükbe – de MÉGSEM VÁLUNK RÉSZESÉVÉ! Hisz tudjuk: előbb-utóbb HAZA KELL TÉRNÜNK!
Azonban mindig vannak, akik "alámerülnek". Akik oly mértékig belefolynak a "helyiek életébe, hogy eggyé válnak velük.
Nos, ők a "bealudt" MAG-osok. Ők azok, akik "bennragadtak a palotában", akik elfelejtették, hogy csupán "nyaralni jöttek", ezért elengedték a "hazavivő vonatot" is.
Őket kell ÉBRESZTENI és EMLÉKEZTETNI arra, hogy HONNAN JÖTTEK!
Őket "eszik meg" és "darálják be" a "helyi kapcsolatok, szerelmek", mert a "helyiek" érzik rajtuk azt a "MÁS SÍK"-ot, ezért az utolsókig kihasználják őket érzelmileg, természetesen a maguk hasznára.
A jelen KOR-KÖR-VÁLTÁSBAN "értük" szól a "muzsikaszó", a Nibiru HANG-olója!
Őket kell ébreszteni, mint Csipkerózsikát az álmából.
Az ébredés lehet akár nagyon fájdalmas is – minél mélyebbre szállt alá valaki, annál inkább. De a CÉL egyértelműen a "HAZATÉRÉS". A hazatéréshez pedig MINDENT ÉS MINDENKIT, aki "helybéli" EL KELL ENGEDNI! Senki nem maradhat "idegen földön", aki NEM ODAVALÓ!
A "helyfenntartók" a HELYHEZ tartoznak és abban róják köreiket.
A "látogatók", a "nyaralni érkezők" természetesen megélhetik VÁGY-OK-ukat – hisz ezért lettek "ÉN VAGY-OK"- de ha megélték azt, amiért jöttek, akkor HAZA KELL TÉRNI, amikor "LETELT AZ IDEJÜK".

Még nincs vége az ÉBREDÉS folyamatának. Még "bővül a benső tágulás", mert nem elég felébredni, az EMLÉKEZETET is vissza kell hozni! Az pedig nem megy egyszerre, csakis lépésről lépésre, az "egyre beljebb-egyre feljebb" útján.
Látható nap mint nap, hogy akik már ébredtek, még mindig mennyire bele vannak ragadva a "hely életébe". Lehet a "helyi létet" élni – nem is tudunk mást tenni, míg itt vagyunk – csakhogy nem mindegy, MIKÉNT!! Úgy, hogy bennünk van az EMLÉKEZET, hogy "NEM VAGYOK EMBER – CSAK EMBERKÉNT VAGYOK ITT" , vagy azonosulok a "helyi emberminőséggel"?
NEM MINDEGY!

Most lehet, hogy a korábban mondottakhoz képest ellentmondásnak tűnik, amit leírtam, mondván, hogy a KIVETÜLT ÉN EGY a SZELLEMI TEREMTŐJÉVEL. Igen. Ez így van.
De a KIVETÜLT ÉN le tudja magát kapcsolni azáltal, hogy hagyja az ELMÉJÉT a "HELY SZELLEMÉVEL" eltömni. Pláne, ha még "szerelmet is ígérnek neki".A SZELLEMI ÉN a SZÍVBEN "lakik", aki az ÉRZETEKEN, a SEJTELMEN alapuló GONDOLATOKON KERESZTÜL tud üzenni.
A KIVETÜLT ÉN, ha leszakadt a SZELLEMITŐL, az ELMÉNEK lesz a kiszolgáltatottja és kiszolgálója. Éli az "olyan mint" – de NEM AZ minőséget. Ha van benne szívemlékezet – ébreszthető. Ha nincs "helyi lakos"....

A mai nap lehetősége, hogy élve az "átlényegülés" esélyével, tovább ME-EN-jünk az EMLÉKEZÉS útján, egyre beljebb – s egyre feljebb, hogy rátaláljunk az EREDŐ EGY SZELLEM-ÉN-ünkre!