2026-03-02

                              MOTTÓ: "HÁLÓSZÖVŐ"

Ma az egyik "észköz" címét hozom – de nem abban az értelmezésben, ahogy a kártyaleírásban szerepel. Pontosabban csak részben. A "hálószövő tevékenységéhez" hozzátartozik ugyan az azonos hangoltságú emberek fonalának összekapcsolása, ami mostanság bír különös jelentőséggel és külön jelentéssel ("különös" – mert kiemelten hangsúlyos és "külön" – mert MÁS a hangsúlya, hisz, mint tudjuk szétválasztás folyik) – de ma nem ez kapja a főhangsúlyt.A "HÁLÓSZÖVŐ" nemcsak az összekapcsolódásokat rendezi, hanem a JÖVŐ HÁLÓJÁT is szövi.

CSak NEM az ITT és MOST-ban, mivel az ITT és MOST-ban MÁR KÉSZEN VAN.
Egy a kérdés: meglátjuk-e vagy nem?
A lehetőségünk annyiban áll, hogy a "FON"-ások "FON"-alainak "FONÓDÁSÁBAN" és HANGOLTSÁGÁBAN (hisz a "FON" = HANG) meghalljuk a SAJÁT HANGUNKAT, érzékeljük azt a hullámhosszot, azt a tartományt, ahol a jövőnkben "HELY(b)EN" vagyunk.
Ez a hullámhossz érdekes módon SEMMI KONKRÉTUMOT nem mutat, csakis egy MINŐSÉGI irányt, hogy MIKÉNT fogjuk magunkat megélni.
Mit jelent ez pontosabban?
Azt, hogy akár így, akár úgy – tehát akár MÉG az előre megtervezett sorsutat bejárva, akár MAGOS TUDATBAN a PILLANATOT ÉLVE (azaz folyamatos jelenlétben, a pillanatban alakítva a JELENT) csak a MINŐSÉGÜNK SZÁMÍT.
A TISZTASÁGUNK.
A "MEZ-telen", álca nélküli valóságunk. Amiben nincs hárítás, csakis felelősségvállalás. Önmagunkért való kiállás, szó emelés, hangadás. Egyenesen, SZEM-be.

Mindig elmondom, LEHET EGYÜTTMŰKÖDVE ÉLNI – de MÁSÉRT NEM!
Ha másért élünk, mert sajnáljuk őt, mert együttérzünk vele, és magunkra vesszük a púpját, SAJÁT MAGUNK fogunk meggörnyedni e púp alatt, és veszítjük el önképünket, mivel NEM SAJÁT ÉLETÜNKET ÉLJÜK.
Azt is elmondtam már párszor: ha MÉGIS így teszünk, akkor meg NE NYÖGJÜNK E PÚP ALATT, hanem csináljuk a teherátvállalást ÖRÖMMEL! És akkor ÖNMAGUNKÉRT IS teszünk valamit, mert az ÖRÖM MAGUNKNAK SZÓL.
Rendkívül TORZÍTÓ, sőt, JELLEMTORZÍTÓ az a kijelentés, hogy az "élet egyetlen értelme másokért élni".
NEM!!!!!
ILYEN NINCS!!! Egyszerűen LEHETETLEN – mivel az ÉLET(ünk) BENNÜNK VAN. És NEM MÁSBAN. A mi életünk a SAJÁT LÉTÜNK, így a saját létünk JÓSÁGÁÉRT, a JÓLÉTÜNKÉRT CSAKIS MI VAGYUNK EGYES EGYEDÜL FELELŐSEK!!
Tehát, a SZENVEDÉS OPCIONÁLIS!
Szabadon választott.
Ha a szenvedés JÓ – akkor senki ne panaszkodjon.
Ha meg nem jó – akkor TEGYEN AZÉRT, hogy MEG-és FELOLDJA!
Nem egy külső isten, vagy valaki más fogja az életünk nehézségeit megszüntetni. Hozzátehet ugyan bárki a TUDáSÁVAL, rávezethet a LÁTÁSÁVAL – de a megoldás akkor is a SAJÁT kezünkben van. Önnön tetterőnkben, önnön döntéseinkben, önnön meglépéseinkben. A határaink meghúzásában.

A jövő "szövedékét", "szövését", "szövetségeit" az ITT ÉS MOST-ból nem tudjuk előre meglátni, sem megítélni, mivel nem tudjuk, hogy AKKOR ÉS OTT "MILYENEK" leszünk. Hogyan fogunk AKKOR ÉS OTT gondolkodni, érzékelni – mivel a TAPASZTALATOK az ITT és MOST-ban alakítanak minket. Csak az IRÁNYT LÁTHATJUK, hogy HOVÁ JUTHATUNK EL!

Tüzes ló ide vagy oda – EGY BIZTOS a jövő szövedékében: az "AJÁNDÉK".
Az, amiért "megdolgoztunk". Amihez hozzátettük valamikor, valahol, valahogy a "magunkét".
Mint "Holle anyó lányai".
Az ÉRTÉK-tudat és az ÉRTÉK-REND kerül mérlegre.
Ez határozza meg a jövő szövetét, szövet-ségét...