MOTTÓ: TÁVLATOK MÉLYE

 
A tegnapi nagyon egyértelmű, „nagyon-nagyon” nap után, ma megint egy „elfolyósabb” nap van, jómagam is elég nehezen tudtam SZÓBA fonni a mondandót. Inkább ÉREZTEM az "észközök" üzenetét, de ott még nem tartunk, hogy átdiffundáljam a face felületére és mindenki levegye a maga érzetszintjére 😋...
Egyelőre szavak nélkül sokra nem mennek az olvasók...MÉG 😉...Aztán egyszer biztosan eljön a "szavak nélküliség" ideje, hisz már szó van róla...

Ha nem megy, ne erőltessük – mondja a közmondás, és mennyire igaz. Én is elengedtem a madzagot, és mit ád istenke, megint megjött a segítség. Ha nem megy vertikálisan, akkor jön horizontálisan – szoktam vala én mondani. Csak ezt sokan nem szokták meglátni!! Főleg az „istentelen” nagy spiriegoval rendelkezők nem. Pedig mindig ÍGY működünk. Hisz ÁRAMLÁSBAN vagyunk. Összekapcsolva Egy-s-MÁS-sal.
Így nekem is megérkezett azonnal az ihlet, a hiányzó fogalom, mihelyst elolvastam a tanítványaim saját „reggeli rituáléit”.
Mivel EGY-et látunk, EGY-et érzékelünk, EGY a gondolatiság, EGY a megfogalmazás, természetesen megtaláltam a hiányzó fonalvéget: már csak fel kellett venni....
Tehát: az elmúlt napok hulláma, mely 21-vel indult és a tegnapi nappal csúcsosodott ki, egy egyszeri és megismételhetetlen, úgymond VÉG-LÉ-g-es VÁLTÁST hozott mindazok életébe, akik megtették a MAG-ukét az elmúlt mintegy 2-3 év alatt.
Ahogy Horváth Krisztina verseiben is megjelent (10.01-kor leírva, ITT és MOST...hát na 🙂), MEGTÖRTÉNT az ÁTFORDULÁS és befejeződött az ÁTHANGOLÁS. (Mindkét verset kitettem, megosztottam, érdemes újra elolvasni).
Nekem 21-én érkezett az a megélés, vagy inkább látás, mintha egy megyén állnék, egyik oldalon az egyik „világ”, a másikon a „másik”. Rajtam múlik, melyikbe ugrom fejest. Két TENGER, két LÉ-tminőség.
Megtörtént.
Mármint a fejesugrás. Mindannyiunk számára. És innentől mindenki abban a tengerben úszik tovább, amibe beleugrott...
Ez idáig nagyon szép és jó.
DE!!
Nehogy azt higgye bárki is, hogy EBBEN A TENGERBEN ÚSZKÁLVA nem fogunk megélni „hideg” vagy „meleg” áramlatokat. Nem fogunk megijedni, nem fogunk leizzadni, elfáradni, vagy netán nem érzünk néha reménytelenséget, vagy nem hagy el a hitünk...
Az ÉRZÉSEK, a GONDOLATOK ezután is ÉLNEK BENNÜNK.
CSAKHOGY: ami egészen MÁS, az a VISZONYULÁSUNK.
A HOZZÁÁLLÁSUNK. A MEGÉLÉS MINŐSÉGE.
Egyszóval MAGA A TUDATOSSÁGUNK!

A TISZTULÁS, az ELENGEDÉS továbbra is halad BENNÜNK a maga útján. Tovább. Egyre beljebb, egyre feljebb.
Hisz egyre-másra jönnek majd (továbbra is) a FELISMERÉSEK, a RÁLÁTÁSOK saját eddigi hazugságainkra, magunkkal szemben, de ugyanígy meg fogjuk élni – MAGUNKBAN, MAGUNK ÁLTAL -, miként esik szét a KÜLVILÁGBAN minden felépített MESTERSÉGES RENDSZER. Így a TUDOMÁNYOK, az ELMÉLETEK, a VALLÁSOK, a SPIRITUÁLIS VILÁG, úgy, ahogy van. Az asztrológia, de az asztrozófia is, a Tarot képi világa – mindaz, ami az EGY-SZER-űt túlbonyolította, ami az IGAZ-ra ráépítette a maga HAMIS VILÁGÁT.
Ennek a megélése még mind ELŐTTÜNK ÁLL.
És ezt érezzük. Zsigereinkben. Van bennünk feszültség, nyugtalanság és várakozás is. Vágyjuk a TISZTÁT, az EGYSZERŰT.
De tudva tudjuk, hogy a „lecsupaszításon” végig kell menni.
A MÉLYSÉG TÁVLATAI még ELŐTTÜNK vannak....

MAG-unkkal már EGY-be kerültünk. Nincs más dolgunk, mint HALLGATNI a belső hangra, az ÉRZÉKELÉSRE. Mostantól teljességgel BÍZHATUNK e hangban, hisz már BELŐLÜNK SZÓL – NEKÜNK.
Tehát, ne essünk kétségbe, ha épp úgy érezzük – mint magam is -, mintha egy úthenger ment volna végig rajta. Nem akármilyen energiákkal dolgozunk, és a kontraszt erős. Majd szépen elcsitul minden, de amíg testben vagyunk, tehát TÉRBEN, addig az IDŐVEL is „dógunk” van. Ez pedig annyit jelent, hogy TÜRELEM, RÓZSÁT TEREM!

Napunk angyala ma CHAMUEL, aki a SZELÍDSÉGben rejlő MÉLYSÉGES LELKI ERŐT HOZZA. Újra...
Mihez? Az átalakulás FOLYAMATÁNAK az éléséhez. Ahogy Jézus is mondta anno: az ÉN ERŐMET ADOM NEKTEK.
Ez pedig a CSEND EREJE... a HALLÁSHOZ és LÁTÁSHOZ...
Már megvan – csak meg kell szoknunk, bele kell „izmosodnunk”...