MOTTÓ: MEGÁLLAPODÁS

Érdekes, hogy ennek a szónak két jelentése is van: megállapodást kötni valakivel valamiben, és megállapodni, azaz „beérkezni”, „megérkezni”, a HELYÜNKRE kerülni. Ekkor MEG-ÁLL-unk, egy nyugalmi ÁLL-APOT-ba kerülünk, kilépve a forgatagból.

Ma ez utóbbi tartalomról van szó.

Ma minden „észköz” arról üzen, hogy vége a kétségeknek. Vége a bizonytalanságoknak. Révbe jutnak a dolgok, mégpedig „törvényszerűen”, jobban mondva sorsszerűen. Kisimul a BENT, az eddigi küzdelmeink, félelmeink. Legyen szó bármiről is (na, tessék: 7.44 van épp, megint itt a rábólintás..). Eltűnik a „jaj, mi lesz, hogy lesz” minden bizonytalansága. Kitisztulnak a gondolataink, elül bennünk a zűrzavar, ráébredünk, hogy jobb az, ha „engedjük, hogy menjen”.
És valóban.

A Szíriusz ezévi helikális felkelésével érkező üzenet az volt, hogy: NE AKARJ!
Tavaly pedig az, hogy ÉRZÉKELJ! És hogy „FESZÜLTSÉGBEN NINCS LÉTEZÉS”.
Namármost ha jól működik bennünk az érzékelés, akkor rájöhetünk arra, hogy az akarás csak feszültséget generál. Ha feszültségben vagyunk, akkor BEFESZÜLÜNK, RÁFESZÜLÜNK arra, amit el AKARUNK érni. De „feszültségben nincs LÉ-tezés”, azaz mi nincs? Áramlás. A feszült állapot olyan, mint a kifeszített páncél. Mint a JÉG-PÁNCÉL. Merev. Viszont az „olvadt jég” az már LÉ, és a LÉ az mozog, áramlik, VISZI AZ INFORMÁCIÓT. Ezért tudjuk laza állapotban „fogni az adást”, hisz mi magunk is benne vagyunk a LÉ-ben. És ha a LÉBEN vagyunk, akkor LÉTEZÜNK, ÉLÜNK és még ÉL-vezni is KÉP-esek vagyunk, mert LÁTJUK, hogy így mennyivel másabb. JOBB.

Amikor megállapodunk, akkor nem hajtunk tovább, nem akarunk már, mert EL-KÉSZ-ültünk. HELYÜNKRE kerültünk. Márpedig ha a helyünkön vagyunk, akkor NYUGALOMBAN vagyunk, ha nyugalomban vagyunk, akkor ki-SI-múltunk, ha kisimúltunk, akkor már a SÍ-ri világ MÚLT-jába értünk, azaz az EREDETI minőségünk békéjébe. Látjuk a múltat – éljük a jelent – bízzuk a jövőt.
HELY-ben vagyunk, mert a HELYÜNKRE kerültünk. „HELYESEK” leszünk, úgy bent, mint kint, ami aztán LERÍ rólunk...Nincs „szürke fej”,  nincsenek szétesett arcvonások, ami a belső züzü tükre, mert tudjuk, hogy REND VAN.
Aki a helyén van, az RENDBEN is van. Mert megállapodott. Megállapodott magával, magában, az élettel. Nem erőlködik, mert tudja, hogy felesleges. Ugyanakkor ereje teljében van – és ezt tudja is használni. Akkor, amikor köll. Amikor EL-ÉRKEZIK a következő KI-HÍV-ás...

Napunk angyala ma JEREMIEL, aki miről üzen? „VÉGE A NEHÉZSÉGEKNEK”.
Nincs kérdésem....