MOTTÓ: TARTSD AZ ÉL-MÉNYT!

 
Amikor valami hullám érkezik és megéljük annak csodás, szeretetteljes, tágító, emlékeztető, ébresztő energiáját, mindig a másnap a legnehezebb: TARTANI az ÉLMÉNYT. MEG-tartani, benne maradni. Mert ez jön, meg az jön, ilyen meg olyan hatás: mindig akadnak bőven tényezők, melyek vissza tudn(án)ak billenteni, beleragasztva a mindennapok látható világának trottjába.
Megint csak mi a próba tárgya? Az a fránya kapcsoló...
Ha már váltottuk a váltót, akkor rögzítsük is le és maradjunk benne TUDATOSAN abban a tudatállapotban, amit megéltünk.

A cél a teljes FÉLELEMMENTES állapot, a tudatosan megélt ÖRÖMLÉT érzete.
És annak MEGTARTÁSA.

Akinek sikerült csak egyszer is ezt megélnie, őbenne már élővá válik az ÉRZET, az EMLÉKEZET, tehát bármikor vissza tudja hozni. Lehet, kicsit erőlködni kell az elején, de aztán bejáratódik a pálya...És azt fogjuk észrevenni, hogy már FOLYAMATOSAN BENNE VAGYUNK.
Honnan vesszük ÉSZ-re?
Onnan, hogy amikor valaki beszél a saját élményeiről – vagy épp az ellenkezőjéről -, nekünk már annyira MAG-ától ÉRT-etődő ez az állapot, hogy azon csodálkozunk, a másiknak miért nem az?
Ebből és CSAK EBBŐL az állapotból lehet tökéletesen rálátni azokra a verselőkre, igehirdetőkre, akik az „olyan mint” szintjén „dalolnak”, akiknél úgy hangzik, látszatra, mintHA... Csak épp tapintható, hogy nincsenek a szavak mögött MEGÉLÉSEK.
Valamelyik nap „azuram”-nak volt egy remek hasonlata az ilyenekre: a titkárnő is leírja, amit diktálnak neki. Vissza is olvassa, át is adja. De NEM AZ ÖVÉ A SZÖVEG.
Bingo...

Ma a Hold „lejött” a Tejútról és most épp a SZÍRIUSZ felett halad el.
Ezt a pozíciót adják vissza az „észközeim” is: továbbra is ASRAEL a napi kísérőangyal, megjelent a „Szerelem” lapja és a „Főpapnő” is. Azaz? Minden a „SATANAI KAPU és EREDŐ” minősége körül forog. Az ŐSANYAI, SZÜLŐ-anyai, TEREMTŐ, VILÁGRA HOZÓ, SZER ELEM-ből fakadó és a SZER ELEM által erőt adó, tartó, éltető erő.
Ami úgy TART, ahogy egy anya ölelő, biztonságot nyújtó karja tartani tud. Ahol minden „gyerek” megnyugszik, mert tudva tudja, hogy biztonságban van, bántó erő őt el nem érheti.
Nos, EZT a TARTÓ ERŐT érezhetjük ma.. Bennünk, velünk, mögöttünk. És ahogy leírom, „véletlenül” épp 6.27-et mutat az óra, tökéletes rábólintást, visszaigazolást adva a számokon keresztül.

Álljon itt a „HANG”-ulat, a HANGOLÁS kedvéért egy friss írás Gyulainé Horváth Krisztinától:

MIKOR ÁTLÉPED A „KÜSZÖBÖT”

Mikor átléped küszöböt, tudod,
hogy nem számít semmi már.
Ott örökké létező lényednek
nincs már semmilyen határ.
Csak feloldódva a Végtelenbe’,
a Mind-Én-ekbe beleveszve,
Mindenhol s Mindenbe’ benne vagy egyszerre.
S megéled ott és akkor az Egynek Végtelen Pillanatát.
S tudod, hogy jó az irány, s jó helyen jársz.
S tudod, hogy mindaz, mi most megtörténik,
semmit nem az elme irányít már.
Csakis a lélek vezet.
S te rábízod- RÁD-bízod - mindenedet.
S csak egyre beljebb s feljebb tágulsz,
s repülsz, repülsz tovább.
Megállíthatatlan folyamat, de tudod, s érzed jól,
hogy minden a Rendben halad.
Mert itt az Idő, hogy mindezt megéld,
s megtapasztald, magad.
S tudod s érzed, hogy nem az vagy, ki voltál,
s izgatottan várod, hogy vajon hová haladsz?
Mivé leszel?
S hová betérsz, ott mi fogad?
S minden elme általi megélés szertefoszlik egy pillanat alatt.
Se fájdalom, se félelem,
csak szeretet s csupa-csupa felemelő érzelem.
Melyet szavakkal elmondani nem lehet.
S végtelen sok szívbéli gondolat s érzelem,
szinte egyszerre, egy pontban van benned jelen.
Egyik a másikba ér.
Itt megfogni semmit nem lehet.
Se támpont, se viszonyítás.
Se Tér, se Idő, se irányítás.
Mert az Elme teljesen feloldódott s szétesett.
Csakis a LÉNY maradt.
A csupasz LÉNYED.
A Vagyok, aki vagyok,
ki Éber Tudatoddal a MIND-ÉN-ségben ébredt,
egy szerelmetes ölelésben.
Leírhatatlan e folyamat,
melyet ekkor az ITT és MOST-ban érzek.
Egy vég nélküli bizalom,
hisz, tudom, hogy biztonságban vagyok.
S nincs szükségem semmi másra,
csakis Önnön Magom VAN-ságára.
És tudom, hogy semmit és senkit nem hagyok hátra,
hisz minden énbennem él, a MÁ-ba’.
Egyszerre ÉRZEM, ÉLEM, s LÁTOM a Jelent.
S TUDOK már mindent, hogy mi mit is jelent.
Tudom a Létem, hisz ezt érzem éppen.
A folyamat halad, a Világosságnak Végtelen egy Terében.
S tudom, hova megérkezem,
ott is minden csakis énértem él, s értem rezeg.
S végtelen örömlétben lebegve száguldok a Térben.
Hol már testem se érzem.
Mintha nem is lenne.
És semmi lényegi nincs is benne.
Mert a Lényeg Magam vagyok ÉN.
Aki vagyok, a Végtelen Lét Örök Egy Tengerén.
Csak érzem, s élem az Életnek Egy Igaz Örömét.
S TUDOM, HOGY VISSZATÉRVE TESTEMBE E FÖLDI LÉTBE, TÉRBE,
MÁR EGY TELJESEN MÁS EMBERKÉNT FOLYTATOM LÉTEM.
HISZ TUDOM, HOGY SEMMITŐL ÉS SENKITŐL NEM KELL MÁR FÉLNEM.
S EZ A LEGNAGYOBB CSODA, MIT MEGÉLHETEK ÉN,
AMIT AZ ITT ÉS MOSTBAN MEGÉLEK ÉPP.