MOTTÓ: ÖNTS TISZTA VIZET A POHÁRBA

 
Vannak azok a kecsegtető helyzetek, amikor fellelkesülünk, minden ígéret reménye ott lebeg, mint kolbász az agár orra előtt, aztán jött a beborulás... Semmi nem az, aminek látszik, semmi nem teljesül a remélt dolgokból. Megnyúlt képpel kérdezzük magunktól: de miééért???
Miért kellett a mézesmadzagot elhúzni az orrunk előtt, aztán korbáccsá változtatni??

Ezek a tipikus „mi lenne ha” élményparkok, ahol mi játszunk magunkkal, magunkban.
Mert ELkÉPZELJÜK, hogy mi lenne ha.... Beleringatjuk magunkat vágyálmaink teljes színpadába, felöltjük benne legszebb énünk kosztümét és már játszuk is az elképzelt szerepet....
Aztán egyszercsak jön a lelógó kéz és a bili esete..

Miért vannak ezek a helyzetek?? Miért KELL oly sokszor csalódnunk??
„Csak” azért, mert elvakulunk. A KÁPRÁZAT játékának leszünk a játékszere. A „túlszép”, a „túljó”, hogy IGAZ legyen...Ezek a helyzetek olyanok, mint a mesebeli próbák. Megkóstolnak, megpróbálnak minket. Ugrunk azonnal vagy tudunk körültekintőek maradni, óvatosak és kivárni képesek..
Mert ami a miénk, az ha elsőre kápázat is, akkor is a miénk lesz. Ezek az „ajándék” és „jutalomfalatok” – amelyekért megdolgozunk valamikor, csak már elfelejtettük.
Ami „túl szép” és „túl jó” – abban mindig van egy PRÓBA, egy KIHÍVÁS elrejtve és mindig a KÁPRÁZATTAL van összefüggésben.
És általában ezek a kecsegtető lehetőségek el is úsznak az orrunk elől – igazából saját érdekünkben.
Például: gyönyörű ház és olcsó is. Minden passzol. Aztán beköltözés után derül ki, hogy van egy szolgalmi út, amit mások is használnak a mi telkünkön, vagy egy ugatós kutya, van egy kibírhatatlan szomszéd, van egy üzem a környéken, mely bűzt terjeszt, vagy épp ázik alulról-felülről.....
Megismerkedünk egy jóképű sármos férifval, egy ápolt, csinos nővel, akinek remek a stílusa, össze tudunk vele hangolódni, aztán kiderül, egy nárcisztikus személlyel van dolgunk...
Kap a cégünk egy nagy haszonnal kecsegtető ajánlatkérést.. próbamunkával, amit természetesen ingyen kell elkészíteni. A munka elkészül, a munka lenyúlva, a cég meg köszönés nélkül eltűnik...
Ezek csak kiragadott példák...
De mindegyikben EGY A KÖZÖS: LÉGY RÉSEN. LÉGY JELEN. FIGYELJ A JELEKRE – melyek mindig ott vannak és árulkodnak is, csak a remény, a siker káprázata az, ami elvakít és nem látjuk meg az árnyékban megbúvó kátyúkat...

„Minden jóravaló ember élete jóra fordul” – ez VÁLTOZATLANUL működésben van.
Mindenki meg is kapja azt a helyzetet, azt a munkát, azt a társat, azt a kapocslattartót, aki őt továbblendíti az útján.
Ha valami miatt megállás van, nem véletlen. A TÉR-ben az IDŐ lassúsága, linearitása miatt várakozásra kényszerülünk sokszor.
A tehetetlenség meg őrjítő tud lenni. Emiatt tud a váratlanul megjelenő "túlszép" aztán káprázatba ejteni...
Az út néha kanyargós. Amit visszalépésnek érzékelünk, az egy felfelé vezető spirális út része. Egy kanyar, aminek még nem látjuk a végét.. Pedig halad az az út...

A másik dolog: a „nagy táncunkban” hajlamosak vagyunk elfeledkezni a pihenésről. Van, amikor meg kell állni, LE KELL ÁLLNI, mert az EGÉSZ-s-ÉG látja kárát. Ezt az időt pedig mindig felhasználhatjuk a KÖRÜLNÉZÉSRE. Információgyűjtésre és a látásunk megtisztítására...
Szokás szerint: minden értünk, semmi nem ellenünk – de ehhez a saját BE-LÁT-ásunk is kell..

Napunkhoz két angyal szegődött: RAGUEL és HANIEL.
Raguel üzenete az ISTENI REND-ről szól, Hanielé pedig a SZENVEDÉLY tüzéről. Nem kell a tüzet eloltani, mert a tettekhez elengedhetetlen, csak NE VAKON cselekedjünk, hanem „öntsünk tiszta vizet a pohárba”...