MOTTÓ: RÁCSON INNEN ÉS TÚL

Van ugye az a vicc, hogy ki van igazán ketrecben? Aki a rácson túl van, vagy innen?
Mert hogy igazából nézőpont kérdése...

Ahogy a Narnia krónikájának a végén Aslan megmutatja, hogy képtelen a törpéken segíteni, mert a „törpék csak a törpékért élnek” és semmit nem hagynak magukra hatni, ami ebből kiemelné őket, úgy igaz a „bebörtönzött lelkekre” is, hogy nincs az az isten, aki a börtönükből – KÍVÜLRŐL - ki tudná szabadítani őket, mert két kézzel kapaszkodnak a rácsaikba. Belülről....

A mai napot az „észközök” alapján nagyon nehezen tudtam felgöngyölíteni a napi üzenetet, mert nem lehetett egyértelműséget kiolvasni. Én pedig alapból szeretem a tiszta dolgokat, az ingovánnyal, a maszatolással nem tudok mit kezdeni. Mindig ráérzek a többértelműségre, a keverésre, a tisztátalanságra – de kell idő, míg meg is tudom fogalmazni. Viszont mindig van segítség: ha nem megy bentről, akkor jön kintről, így nekem is, mivel az egyik kártyalap leírása tökéletesen megfogalmazza azt a kettősséget, ami ma a levegőben van. Ehhez még hozzátett egy írás, melyet átküldtek nekem, ami tobzódik a szenvelgésben, a kábító fáj-dal(om)ban, egyértelműsítve, hogy mire is kell ma igazán odafigyelni! (hmm.. 9.27-et mutat épp az óra, ahogy rápillantok – tehát adja magát a válasz: a „Szent szövetségre”).

Mi tud minket börtönben tartani? A FEJ. AZ AGY. AZ ELME.
Gondolunk MAGUNKRÓL valamit: „tehetségtelen vagyok; én ezt a tudást soha nem fogom elérni; ehhez én kevés vagyok; kövér vagyok; gebe vagyok; lófejem van; dinnyefejem van; nagy a fenekem, deszka vagyok; nekem úgyse sikerül semmi; úgyis más fogja az áhított munkát megkapni; az én utam a szenvedés, mert nem érdemlem meg a jót; engem nem lehet szeretni..... stb...stb...”
Ismerős?
Naná....

Pedig ÉREZZÜK ALAPBÓL, hogy nem így van, mint a felsoroltak. Érezzük, csak valahol túl mélyen bent, hogy ÉRTÉKES emberek vagyunk mi is. Csak oly mélyen beleragadtunk tenmagunk ingoványába, hogy képtelenek vagyunk kikecmeregni belőle.
És ahogy a mocsár be tud szippantani, úgy ezek a gondolatok is. Sőt! El tudunk jutni arra a szintre is, hogy már kapaszkodunk is bele, mert a mocsár világát megszoktuk... Benne ragadunk a fanyalgásban, a fájdalmas önsajnálkozó „dalokban”, szenvelgünk, eljátszuk a mártírt, ráadásul úgy, hogy közben még tanácsokat is osztogatunk másoknak, lerántva magunk mellé azt, akinek még maradt valamennyi a józan paraszti észből, csak a „szirénhang” kábította el....
Mint tudjuk a SORSÚT ELŐRE MEGÍRT. ADOTT. De az, hogy MILYEN MÓDON, HOGYAN JÁRJUK BE – az nem. Az a SZABAD AKARAT kategóriájába tartozik.

Narniára visszatérve: a törpék bármikor felismerhették volna Aslan jószándékát, úgy, hogy közben megörzik törpeségüket. Csak a TISZTA MINŐSÉGBEN....
Mi emberek is bármikor kiléphetnénk ELMÉNK RÁCSAI MÖGÜL és élhetnénk tenmagunk TISZTA ISTENI MINŐSÉGÉT azon a sorsúton, amit bevállaltunk. Lehet, hogy nem élnénk kacsalábon forgó palotában, csak egy kunyhóban: mégis BOLDOGAN. Mégis ÖRÖMBEN. Mégis ELÉGEDETTSÉGBEN. Tudva, hogy NEM AZ ANYAGON MÚLIK az elégedettség. Hozzátehet, de egy idő után megszokottá válik. A kacsalábonforgás is. Bele lehet szédülni.... És sokan bele is szédülnek.
A szédülés tetőfokán jön egy ÜZENET. Egy HÍR. Egy HANG. Egy JEL – hogy ÉBREDJ MÁR A KÁBULATBÓL spiráljából!!
Kitől jöhet ez az ébresztés?
Természetesen a FELSŐBB ÉN-től – TEN-MAG-unktól.
Akit nevezhetünk „őrangyalnak” is. Kinek hogyan tetszik....

Ahogy sokszor elmondtam már: az EGYÉNI SORSÚT belesimul most egy KOZMIKUS „SORS-ÚT”-ba, a KOR-KÖR-váltásba. Lehetőség nyílik hogy a TÉRBEN és az IDŐBEN, azaz TESTBEN „lovagoljunk át” a MÁS SÍK-ra. Ez a lehetőség mindenkinek az EGYÉNI sorsútjában is lecsapódik. Aki JELEN van és „veszi az adást" a "Szent Szövetségesétől”, annak megszűnik, feloldódik minden karmikus terhe, amit eddig magában cipelt. Kiléphet a rácsai mögül.
Aki azonban szereti a rács biztonságát, kapaszkodik az aggodalmaiba, félelmeibe, a cinizmusába, az örökös kritizálásba és elégedetlenségbe, önsajnálatába és beleszédül már a sz@rkeverésébe – azzal sincs semmi baj, neki ezt a világa.
Csak annyi lesz a különbség a váltásban, hogy immár nem ronthatja meg a „rácson túliak” életét, mert szó szerint rács mögött marad...
A maga rácsai mögött.. hatástalanul...

Napunk kísérő angyal ma HANIEL, az ÉRZÉKELÉS és ÉRZÉKENYSÉG angyala, aki támogat a hangolódásban és abban, hogy meghallva a nekünk szóló üzenetet, legyen bennünk elég tűz a rácsaink mögül való kilépéshez...Garantáltan sikeresek leszünk, ha elfogadjuk a segítséget.. és hozzátesszük magunkat..