MOTTÓ: LAZÍTS!

 
Ma minden téren, úgy a „Teremburán”, mint az „észközökben” a LAZÍTÁS-ra való „felszólítás” jelenik meg. Odafent semmi olyan markáns hatás nincs, ami borzolná a kedélyeinket, de mögülük se jön elő olyan üzenet, ami az érzékeink működését tenné próbára, ami egyébként pedig többször előfordul, jelezve, hogy „VAN MÁS-SÍK”, mint a szemünk által befogható bolygókonstellációk látványa.
 
Ma hagyjunk fel mindennemű „akarommal”, az ego ráfeszülésével, hogy mindenáron eredményt csikarjunk ki. Nem fogunk. Amúgy is, az idei év, a Szíriusz helikális felkelésében a „NE AKARJ!” üzenetet hozta, mely automatikusan együtt jár a TÜRELEM gyakorlásával.
Sokan érzik és tapasztalják, hogy hiába gondolnak ki valamit, hiába tűznek ki elméből célokat: megállj van! Kivárás. Mégpedig egy JOBB megoldásra, egy jobb alkalomra várva.
Nem megy a házeladás, nem megy az álláspályázat, nem válaszol az, akinek a válaszára várunk? .. és még lehetne sorolni.
Nehezen elviselhetők az ilyen pillanatok, hisz az ember megszokta, hogy mindig mozgásban van. Csakhogy nem mindegy, hogy SODRÁSBAN – vagy ÁRAMLÁSBAN!
Amikor sodornak az események, amikor MINKET VISZ MÁSOK akarata - vagy amikor mi fekszünk rá az áramlatra és hagyjuk hogy az Á-ldott R-észünk irányítson...
Amikor nem mennek a dolgaink úgy, ahogy mi akarjuk, az nem véletlen. Az EGO fejjel soha nem érzékeli a felsőbb ÉN irányítását. Ezt csak akkor lehet, ha lekapcsol. Amikor teret enged a SEJT ELEMNEK, melynek hangja annyira finom és SEJTELMES, hogy tényleg csakis csendben hallható meg.
Hátra kell dőlni, lelassítani és elengedni az épp aktuális problémát, feladatot, kihívást.
Ekkor hirtelen meglátjuk, mennyi minden van körülöttünk. Meglátjuk a másik embert, olvasni tudunk az arcából, ráébredünk, neki is vannak érzelmei, gondjai. Vagy épp feltűnik a felhőtlen tekintete, a békés mosolya és furán nézünk rá: hogyan csinálja?
Mi az, amin mosolyogni tud? Mi a titka?
Semmi más, csak „áramlásban” van.
 
Ha nem mennek a dolgaink, de tudjuk, minden tőlünk telhetőt megtettünk az ügy érdekében, akkor dőljünk hátra. Engedjük el a madzagot. Lássuk meg, hogy milyen szerencsések vagyunk még akkor is, ha az élet úgy néz ki kívül, hogy egyre kaotikusabbá válik. „ÚGY NÉZ KI”. Benne van a szóban: LÁTSZAT. De azt meglátni, hogy a látszat MÖGÖTT mi VAN – egyedül csakis nyugalomban, belső csendben lehet.
Tudjuk: "EGYRE BELJEBB, EGYRE FELJEBB".
Ez az egyetlen titok a LÁTÁSHOZ.
 
Az agyonhajszolás, a gondokon vagy folytonos agyalás csakis BETEKEREDÉSHEZ vezet. Először a lélek kimerüléséhez, majd a testi kiütéshez, ami megoldja a CSENDET (9.09....). Megoldja, hogy NE tudjunk cselekedni. Kivon a forgalomból. És minő érdekes: elengedve a madzagot, rájövünk: nélkülözhetők vagyunk, a gondok akár „maguktól” is megoldódnak, nélkülünk sem áll meg a világ. Tehát? Mi a legfontosabb? Mi a lényeg? SAJÁT MAGUNK JÓL LÉTE. Hisz az élet nem a külső eseményekben, a megoldandó feladatokban zajlik, hanem egyedül és kizárólag bennünk.
Ne hagyjuk magunkat GÉPPÉ VÁLTOZTATNI, mert az állandó rohanás, agyonhajszoltás ide vezet. Robot üzemmódba. Elfelejtjük ÉLNI és ÉLVEZNI az életet, magát a LÉTEZÉS ÖRÖMÉT.
 
Az „észközök” mindegyike azt mutatja: MINDEN MEGY A MAGA ÚTJÁN. Ami meg van írva, az meg is lesz. Nem lehet másképp.
A mi dolgunk a RÁÉRZÉS és a MEGÉRTÉS. Ráérezni a „felsőbb” akaratra és megérteni, hogy ez BENNÜNK nyílvánul meg.
A külső események ADOTTAK. De hogy azokban az eseményekben mi milyen módon leszünk részesek: a saját MAG-LÁTÁSUNK függvénye... Visszahúzódva élünk meg mindent MAG-unk csendjében – vagy beleállunk a vihar közepébe és hagyjuk magunkat sodortatni a teremtett világ teremtett látszatával, a manipulátorok manipulációival..?
 
Napunk kísérő angyala AZRAEL, aki arra int: LÉGY BIZAKODÓ.
Azaz, legyen meg a BELSŐ BÍZ-ALMAD.
Láss és higgy. Magadban. De ez csakis az ego, az agy, az elme lekapcsolásával válik lehetségessé...
 
Kép. Váradi Vivian Eszter fotója (amibe épp most szerettem bele. Október 6-én épp a Nagymagyarország körvonalát idézi a KILÁTÁS...)