MOTTÓ: „IO”-RAVALÓSÁG és TETTEK

 
Ahogyan már tegnap is említettem: egyre-másra érkeznek a beszámolók, történetek, hogy miként fordulnak JÓRA az események mindazoknál, akik ÉLIK A JÓRAVALÓSÁGOT.
Mit jelent ez?
Azt, hogy TENGELYBEN vannak, azt, hogy JELEN vannak, azt, hogy ÉLIK AZ ÖRÖMÖT, hogy ÉREZVE ÉLIK a MEGELÉGEDETTSÉGET és TUDVA TUDJÁK, hogy TÉNYLEG mindig minden megérkezik az életükbe, ami „köll”. El tudják engedni az ego akarását, a ráfeszülést, és el tudják engedni a fülük mellett mások „huhogását”, azaz lehúzó, ellentmondó véleményet, hivatkozva a racionalitásra. A „de..”-vel kezdődő mondatokat.
 
Ahogy a tegnapi példában is felhoztam: az illető most állt neki lecserélni a ház elöregedett tetőjét, mikor mindenki a környezetében azt mondta: DE ilyenkor normális ember nem áll neki egy tetőcserének.. DE ilyenkor nem kapsz munkást... DE ilyenkor.... stb.. stb...
Egy másik ismerős álláskeresésben volt és ÉREZTE, hogy melyik cég lenne neki a megfelelő. De a párja állandóan a gazdasági megfontolásokat ecsetelve beledumálta, hogy ne itt, hanem más cégeknél pályázzon. Mit ád istenke, a más cégeknél be se hívták, még interjúra sem, amelyiket pedig magáénak érezte, de nem jelentkezett, onnan meg megkeresést kapott.... Mennyi volt ennek a „racionális esélye”?? És keddtől már dolgozik...
 
Ez csak két aprócska példa. De az érintettek életében komoly helyzetváltás és valóságos megélése annak, hogy MINDIG HALLGASSANAK A MEGÉRZÉSEIKRE, mondjon bárki bármit bármilyen észérvre hivatkozva, mert a megérzés hozza meg a JÓ MEGOLDÁSOKAT.
Oly sokszor elmondtam: ez mindig így működött, DE!!! (Ez is egy "DE" mondat - "DE" mégis más 🙃😋)

Most KOR-KÖR VÁLTÁSBAN vagyunk, eljött a VISSZARENDEZŐDÉS ideje az EREDET MINŐSÉGÉBE, amelynek alapvető működési RENDJE az ÉRZÉKELÉS és NEM AZ AGYALÁS.
Ezért most „előszeretettel” kapunk olyan helyzeteket, amiben ki kell állnunk a próbákat, mint a mesékben, hogy képesek vagyunk-e működtetni a „jobbik énünket” vagy sem.
Mire szokták mondani, hogy a „jobbik énünk”? A nőkre, a feleségekre. Miért is? Mert bennük teljesedik ki az a IO-ság, ami az érzékelésen alapuló működés. Egy férfi is akkor tud igazán sikeres lenni, ha hallgat a női megérzésre – ami egyébként meg BENNE IS MŰKÖDIK, hisz a MI-NŐ-SÉG minden ember része! Csak a férfiakban „tört-én” szinten működik, a nőkben pedig teljes mértékben.
Természetesen ez is CSAK adottság. Az adottságot azonban ÉLNI IS KELL tudni.

Tehát, megélhetjük a „nagy beteljesüléseket”, megvalósulásokat, ha „IO-l” működünk. Ha követjük a megérzéseinket és ha elengedjük az akarásunkat. És még egyet: NEM ENGEDÜNK A MANIPULÁLÁSNAK! (10.01... itt van megint!)
Nem véletlen az időszerűsége a nárcisztikus emberek LELEPLEZŐDÉSÉNEK. Nem véletlenül tettem ki a minap azt a félórás francia videot sem, ugyanis ezekből az emberi JÁTSZMÁKBÓL IS ÉBREDNI KELL!!
Ez is a MEGTISZTULÁS RÉSZE!

Szombaton, bicajozás közben „utolért” egy újabb megvilágosodott pillanat, mégpedig újra a „tükörelmélet” mentén.
Azt már mondtam, hogy spirimaszlag tanítása, miszerint a körülöttünk élők minősége, viselkedése nekünk tükör: NEM IGAZ!!! Ez a „tanítás” egy ócska és sunyi megvezetés, aminek célja pontosan az, hogy a lelkiismeretfurdalás miatt beleessünk az önmarcangolásba, az önkritikába, aminek mi a vége: a RONCS LÉLEK!!! És semmi esetre sem a megvilágosodott, örömteli, felszabadult létezés. A roncsot lehet manipulálni, tovább és tovább – a felszabadultat viszont soha!
Értjük? Érezzük?

A „TÜKÖR” nem más, mint a mi BELSŐ MINŐSÉGÜNK kivetülése a „SAJÁT HOMLOKUNKRA”.
Ez „TÜKÖR” a másik embernek RÓLUNK. Ebből tud „olvasni”, mégpedig épp az ÉRZÉKELÉSEI ÁLTAL.
Az, hogy a mellettünk élő emberek miként viselkednek, lehet egy REFLEXIÓ a mi magatartásunkra, lehet egy „VÁLASZ” – de NEM TÜKÖR. Ha például mi alapvetően udvariasak vagyunk, a párunk meg bunkó, akkor az „tükör”?? Nem. Hanem a mi türelmünk hülyesége, hogy nem küldjük el melegebb éghajlatra és nem kérjük ki magunknak a hangnemet. Addig marad bunkó, míg mi hagyjuk. Pont.
A kisgyerek viselkedése az egyetlen, ami lehet „tükör” – de CSAK AZ ANYÁNAK. Ugyanis a kisgyerek az ANYA LELKIÁLLAPOTÁT „JÁTSZA EL”. Mint egy színész. Sokszor a hiszti „nem a gyereké” – hanem egy „színdarab” az anyának szól, hogy nézzen magába, hol bizonytalan, hol van tele kétségekkel...És mily érdekes: amint rájön és megoldja, elmúlik a hiszti is...
És nem tükör az sem, mikor nárcisztikus emberek ZSAROLNAK érzelmileg az "életjátszmáikkal". Meddig tehetik meg? Amíg mi hagyjuk. Saját lelkiismeretünkre hivatkozással, hogy szegényke....
Az a „szegényke” nagyon is jól tudja mit csinál és ő bizony mindenféle együttérzés nélkül játssza a játszmáját, pontosan a másik együttérzését kihasználva.

ITT AZ IDEJE ENNEK IS, hogy KILÉPJÜNK BELŐLE, mert ez is a kifutó kor-kör egyik hozadéka, minősége, a szeretetlenségből eredően. NEM A MIÉNK MÁR!
A MEGTISZTULÁSOK SORSSZERŰ IDEJÉT ÉLJÜK. Igen. De a LEHETŐSÉGGEL ÉLNI IS KELL TUDNI!!
Azaz nekünk is TENNI KELL ÉRTE. Tehát NEMET MONDANI például.... A játszmákhoz két fél kell. Aki csinálja, meg aki hagyja.

Mindent összefoglalva: BŐSÉG VAN! Mert ennek az ENERGIÁJA ITT VAN A TÉRBEN – mondjon bárki bármit a „ráció” mentén.
A BŐSÉG áramlik mindazok életébe, akik ÉLNEK A MEGTISZTULÁS lehetőségével, akik ÉBREDNEK az álomból, a megtévesztésből, a manipulációból, az ELME befolyásolásából és rabságából.
Legyen az „kicsi”, magánéleti, vagy „nagy”.
(10.13... újra itt a rábólintás).
Minden JÓRA fordul, tényleg – de nélkülünk nem fog menni.
ÉRZÉKELÉS – FELISMERÉS – DÖNTÉS – TETT.
Ennyi...

Napunk kísérő angyala ma URIEL, aki szolgáltatja a felismeréseket. A LÁTÁST. De ez csak az első lépés.
A TETTET nekünk kell MEGTENNI... Legalább a kezünket kinyújtani..