MOTTÓ: MEGINT AZ A KAPCSOLÓ.....

 
Igen, ma egyértelműen megint a „KAPCSOLÓ” került a fókuszba, ami ugye bennünk van és egyedül CSAK MI rendelkezünk felette.
 
Most kaptam egy linket Viktort Emil Frankl-ról, aki anno megjárva a koncentrációs tábort, onnan kikerülve megalapozta a „logoterápiát” és munkáiban azt írja le, pontosabban ÁLLÍTJA, hogy mindig minden a saját DÖNTÉSÜNKÖN múlik, mert a SZELLEM SZABAD.
Ő a test-lélek-szellem felosztásban azt mondja, hogy a NÖVÉNYVILÁG csak a TEST szintjét képviseli, az ÁLLATVILÁGBAN már megjelenik a LÉLEK, de az EMBERI FAJ az egyetlen, mely kiegészül a SZABAD SZELLEM alkotó és döntéshozó minőségével. Nos, jómagam ezzel a felosztással ÍGY semmiképp nem értek egyet – de ebbe most nem mennék bele. Meg abba se, hogy miért.
DE! Abban Frankl-nak nagyon is igaza volt, és ezt jómagam is nagyon sokszor elmondtam már, hogy MINDEN HELYZET MEGÉLÉSE a SAJÁT DÖNTÉSÜNKÖN MÚLIK.
Ha nem tudsz változtatni a körülményeken, akkor változtass a hozzáállásodon.
És ez maximálisan így is van.
 
Nem minden embernek van „szüksége” azonban arra, hogy a szélsőségekig eljusson, akár mint egy koncentrációs tábor, hogy FELISMERJE MAGÁT, megismerje KÉP-ességeit, megtapasztalja a „határait”. Ahogy nincs szükség a sportban sem arra, hogy a VÉGLETEKIG elmenjünk, erőnk, képességeink küszöbét feszegetve. Minek is? Miért is?
Akiben OTT A TUDATOSSÁG, hogy MIT JELENT a MINŐSÉGI LÉTEZÉS, annak nincs szüksége a határai feszegetésére.
 
Ez egyébként olyan, mint bármely FÜGGŐSÉG. Na még egy kicsit.. na még egy lapáttal tegyünk rá... na még húzzunk egyet rajta... még...még...még... Míg aztán szakad a húr.
Az ivászatban is így van, a kábítószernél, a dohányzásnál.. na még.. na még egyet... De mondjuk a zongoragyakorlásnál is: még egyszer.. újra és újra, mert NEM TÖKÉLETES. Nem számít, hogy MENNYIRE MUZIKÁLISAN, mennyire LÉLEKBŐL adja elő a darabot, hanem CSAK AZ, hogy mennyire tökéletesen... Márpedig a tökéletességre való törekvés is egy függőség és soha nem ad elégedettséget. Nem lesz tőle az ember JÓL. Márpedig a létezés lényege a IÓ-LÉT.
A LÉTEZÉSBEN ALAPBÓL minden IO és minden(ki) a BŐSÉGBEN van, azt árasztja magából - de minden(ki) a „maga képére formálva”. Ahogyan egy alma is almamódra tud bőséget adni és nem körtemódra. Az alma magában, magával van bőségben, a körte meg magával és ezt ADJA KI.
És egyik sem törekszik arra, hogy még..még..még.... (9.22....)
Értjük? Érezzük?
 
Mindig MI DÖNTÜNK, hogy meddig az ELÉG. Tovább toljuk a biciklit (a szakadék felé), vagy megállunk.
A legtöbb ember NEM ÉRZI A HATÁRAIT – ezért kell elmennie újra és újra a szakítópróbáig. Pedig a SZER, mely VEZET időben JELEZ. Minden sztrók, minden szívinfakrtus, minden gyomor-vagy bélkilyukadás mögött a TÚLTOLÁS áll. A „még...még...még..”
Még bírom. Még ezt megcsinálom. Még ezt végiggondolom... Aztán egyszercsak kiüt a SZER, mely VEZET. Nem engedi magát tovább zsarolni és kihasználni. Nem engedi magát LEURALNI.
Olyan SZÉP és BÉKÉS és HARMONIKUS (lenne) az élet, ha a TISZTELET lenne az alapja.
Tisztelni MAGAMAT, tisztelni azt a TESTET, amiben most élek.
JÓL BÁNNI vele. Hisz EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN, és NEM alá-fölérendeltségben, nem szolgai üzemmódban vagyunk együtt.
 
Ha TISZTELETTEL vagyok MAGAM iránt, a TESTEM iránt – akkor tisztelettel leszek MÁSOK iránt is, hisz tudva tudom, hogy ő is ugyanolyan „ÉN”, mint ÉN.
Jézus ERRE próbált rávezetni minket.
 
A háború, a hatalmi harcok, mind-mind az „ÉHES LELKEK MUTATVÁNYAI”. Akiknek semmi nem elég. MÉG...még...még....
Ők az ELME KISZÁRADT, ISTENTELEN, SZÍVTELEN létformájában élnek. Nincsen ÉRZÉSVILÁGUK. Nincs bennük TISZTELET az ÉLET IRÁNT, mert ISTENTELENEK. „SZER-TELENEK”.
Itt jön be a képbe az ELME és a SZELLEM témája.
A kettő NEM KEVERENDŐ! Márpedig nagyon is keverik, és teljes szándékossággal. Az ELME az EGO velejárója. De a SZELLEM, mely EGY A LÉLEKKEL – az ÉLTETŐ MINŐSÉG.
Mégegyszer: MINŐSÉG.
 
Döntéseinket pedig a MINŐSÉGI IGE-NYEINK fogják meghatározni. A bennünk élő EMLÉKEZET.
A TUDATOSSÁG. A MAG-IS-MER-et...
Most is rajtunk áll: mit veszünk ki a világból? Mit látunk meg belőle és benne? És HOL látjuk benne saját magunkat? Mi mellett horgonyzunk le? Kire hallgatunk? Mennyire hagyjuk, hogy MÁSOK más okból működő látásmódja vezessen minket?
Mennyire tudunk MAG-unkra hallgatni? Érezzük-e a magunkban a bennünk működő IS-TEN-ént? És tudunk-e neki érvényt szerezni? Érezzük-e az ERŐT? És ezt az erőt bölcsen használjuk, vagy a határainkat feszegetjük vele, hogy még...még...még....mert semmi sem elég.... Addig míg minden ELÉG...vagy KI-ÉG...

Napunk angyala ma ARIEL, aki az ERŐ és a BŐSÉG angyala.
Tegnap előtt is mellénk állt, akkor a SZABADSÁGTUDATOT erősítette bennünk. Ma a BŐSÉGTUDATOT.
Ne feledjük: a KAPCSOLÓ BENNÜNK VAN, hogy meglátjuk vagy a SZŰKÖSSÉGET látjuk....