MOTTÓ: ÉN, AKI VAGYOK”...

... legyek BÁRHOL is, mindig az VAGYOK- aki VAGY OK...
Mondhatni, „magamtól soha nem fogok megszabadulni”.
Kérdés csupán: LÁTOM-E magamat? Ismerem-e Magamat?
Mert az út, amit bejárok, ENNEK a függvénye.. Pontosabban az út bejárásának a MINŐSÉGE ennek a függvénye..
 
Tegnap írta nekem valaki, hogy átküldte egy barátnőjének valamelyik Rituálét, ami számára pont aktuális lett volna.
Válasz: neki ez túl misztikus...Közben vergődik az életében, nincs célja, nincs rendes párkapcsolata, nincs saját "hona", otthon él az anyjával, nem tud kijönni az egyébként jó keresetéből, nőisége romokban, hamarosan kipakolják... Egyenes következményeként annak, ahogy éli - magát...
És amiről én írok, az neki túl misztikus...

Hát, nem is csodálom... Innen szép egyébként nyerőre játszani...Mert a játszma a teljes MAGÁBA SZÁLLÁSSAL kezdődNE.. Csak épp erre nem hajlandó senki, aki a külvilágNAK él.
Pedig láthatóan meg van rekedve, nem jut egyről a kettőre, úgy érzi megfullad – de MÉGSEM TESZ SEMMIT!!
Miért? Mert gyáva. Mert hiányzik belőle a MAG-tudat BIZTOSSÁGA, maga a MERSZ. Sodródik, kallódik, egyik nyomorúságot húzza magára a másik után, mert BETEKEREDIK tenmaga FÉLELMEIBE és a külvilág manipulációiba.. Tenmagát fojtja meg azzal, hogy állandóan a külvilág eseményeivel foglalkozik: energiaválsággal, kata-cirkusszal, inflációval, háborús menekültekkel... stb.. stb...
Úgy érzi, sőt, neki meggyőződése, hogy ilyen körülmények között neki „esélye sincs a változásra”, a jobb életre. Inkább benne marad a biztosnak TŰNŐ mocsárban, csakhogy ne kelljen MAGÁBA nézni, hogy hol is tart a tudatosságában, a FELELŐSSÉGVÁLLALÁSÁBAN és természetesen a DÖNTÉSEIBEN??

Az ilyen típusú ember a CSODÁRA VÁR. Hogy majd csak történik valami vagy jön valaki, aki az ölébe pottyantja a várva várt „megváltást”. És akkor majd eljön az ő kibontakozásának a várva várt ideje....
Csakhogy nem fog.. Mert a várakozásban ő maga SEMMIT NEM VÁLTOZTAT és SEMMIT NEM TESZ magától azért, hogy „JÓ” LEGYEN.
És itt most nem arra kell gondolni, hogy pedig mennyi állásinterjút végigcsinált közben, vagy mennyi lakáshirdetést megnézett már. NEM. A „TEVÉS”, a változtatás a BENSŐRE, a GONDOLKODÁSRA, a VISZONYULÁSRA, a HOZZÁÁLLÁS MINŐSÉGÉRE vonatkozik.
Miért várunk el pl jobb munkát, ha a gondolkodásunk semmit, de semmit nem változik??
Akkor abban maradunk, amiben vagyunk, hisz azért vagyunk abban, amiben, mert úgy gondolkodunk, ahogy. Olyan a VILÁGszemléletünk, amihez az adott helyzet illeszkedik.

Tegnap elkezdtem újra nézni a NOSSO LAR c. filmet... Nem fejeztem be, mert már késő volt, de már az elején 2 megerősítést is adott:
Ad 1.:
a földi tudás ODAÁT SEMMIT NEM ÉR. Magam is sokszor elmondtam már, amikor megszületünk, mindent ÚJRA TANULUNK, mert ITT a Földön, az ANYAGBAN, TESTBEN, „Anyagként”, az ANYAG MŰKÖDÉSÉT KELL MEGISMERNÜNK. Minden születésnél más kap hangsúlyt, attól függően, hogy mi a „pályánk” és ahhoz milyen tudás kell...De amint kilépünk e pályáról, levetettük az anyagot, máris a FELETTES, KOZMIKUS tudás válik ÚJRA ELSŐDLEGESSÉ – amely tudás egyébként BENNÜNK van, mint MAG-TUDÁS, csak elfelejtjük.. Ezért életünk elsődleges kihívása az EMLÉKEZÉS és E tudás élése, mert a rovar-bogár analógiának megfelelően a kozmikus tudás ITT IS ÉRVÉNYES és HATÓ.. Ha képesek vagyunk felidézni és működtetni..

Ad 2.
SEHOL SEM SZABADULUNK MEG MAGUNKTÓL. Ha hülyék vagyunk – azt visszük tovább.
Akár ITT vagyunk, akár OTT (még mindig a RENDSZEREN BELÜL), mindenki más, legyen az „testi” EMBER vagy „testetlen” LÉLEK, csakis SEGÍTŐKÉNT, azaz „Katalizátorként” tud HATNI RÁNK. „MAG”-unk nélkül semmi változás, javulás, gyógyulás, felismerés, tudatosodás nem fog bekövetkezni.
Ha nem kérünk – nem kapunk.
Hisz mit kapjunk, ha azt sem tudjuk, hogy mit kérjünk??
Ez ODAÁT MÉG ERŐSEBBEN működik – mert ott már nem a vállalt programot éljük. Ott már csak a SAJÁT BERAGADT TUDATUNK NYOMORÁT vagy BÉKÉJÉT éljük.
Tehát NINCS RAJTUNK KÍVÜL ÁLLÓ MENNY vagy POKOL.
Minden megélésünk SAJÁT MAGUNK SZINTJE, MINŐSÉGE, hangoltsága, rezgése, frekvenciája. Annak finomsága vagy durvasága. Érzékelése vagy érzéketlensége...

A SZEMBENÉZÉST sem itt – sem ott nem lehet elkerülni.
Ez az ELSŐ lépcső a MAG-unkra ébredéshez. És innen már csak „FELJEBB” vezet az út, akár testben éljük meg, akár test nélkül...
De mindig MAG-unkban.
Tehát? HOL ÉLJÜK AZ ÉLET?
Csakis és kizárólag MAG-unkban!!

Tegnap határozottan elindult a „jövő JÖVŐ”-vel való összecsengés TÉNYLEGES ÚTJA.
Amiről két éven át beszéltem.
Mindazoknak, akik a FELHANGOLÁST, az ÁTHANGOLÓDÁST MAG-ukban megélték és megtették, ők elindultak a VAGY-OK-aki VAGYOK megismerésének irányába. Mit jelent ez? Az EREDETI KÉPESSÉGEK ÚJRA ÉBREDÉSÉT. ITT, TESTBEN, a FÖLDÖN.

Akik nem tettek a hangolásukért, azok ott folytatják, ahol megálltak: azt az ELVET ÉLIK továbbra is, amit eddig követtek.
Ha nekik a látszat a jó – azt fogják tovább élni.
Ha a hamis – akkor azt.
Senkin nem lehet segíteni, senkit nem lehet kívülről áthangolni, senkinek nem lehet jót akarni – ha ő nem akarja.
A SZABAD AKARAT mindenkiben ott van, csak egy a kérdés: milyen MINŐSÉGÉBEN ÉLI??
Aki a mocsárban akar élni, ott fog. Aki a „mennyekben” – ott fog.
Alapvetően minden RENDBEN van. Ki-Ki halad a maga útján.
De vegyülni NEM KELL.
Energiát rabolni hagyni, NEM KELL.
Azonos az azonossal keveredik amúgy is, ocsú az ocsúval, búza a búzával. „Hüllő a hüllővel, anunaki az anunakival”. A hülye a hülyével.
Magos a magossal.

Napunk kísérő angyala ma JEREMIEL, aki arról üzen, hogy „Minden rendben van úgy, ahogy van”.
Nos, ennek a kijelentésnek is van egy egészen mély értelme. Elmagyarázni képtelenség.
Ha érzed, akkor érted is...