"11" - az ERŐ napja

 
Ebben a hónapban megint kísérnek a számok, minden nap az, „ami”. Azaz a nap száma.
Miért vannak hónapok, amikor ez hajszálpontosan így van és miért, amikor nem? Ez a rejtélyek világához tartozó. De nekünk úgyis egy a fontos: érzékeljük és éljük. Ha vesszük a JELEKET, akkor jelen vagyunk a jelenben és benne vagyunk a pillanatban. Ennél többet nem tehetünk.

Ma 11-e van.
A 11 látszatra egy KAPU. És az is. Egy ÁT-járó. Amikor két ember feltartva a kezét, egymásnak nyomja tenyerét, akkor egy kaput képez. Gyerekkorunkban sokat játszottuk, hogy hátulról előre futva kaput alkottunk...Ezekben a gyerekjátékokban mindig van egy szösszenetnyi spiritualitás – nem véletlenül, mert ezekben, no meg a mesékben tudták átmenteni az ősi tudást a vészkorszakok alatt.

A 11 az „én és ÉN” száma is, a kis én, mint az ego, valamint a Nagy ÉN, mint a MAG-erő jelképe.
Mikor vagyunk erejünk teljében? Mikor MAG-abiztosak vagyunk, mikor bennün van a BIZONY-osság, mikor ÉREZZÜK MAG-unkat. Ekkor hegyeket tudunk megmozgatni, nincs gát és akadály előttünk.
 
Erről üzen egyébként Horváth Krisztina tegnapi írása is:
 
„Nincs már akadály.
Semmilyen külső korlát (korlátozás) nem hat már reád.
Mert nincs ilyen! Ez mind csak illúzió!
Hisz végtelen szabad lénységednek,
Kinek nincs határa.
Hogy is gondolhatod,
hogy bármi is korlátozhatná "idelent" a Mában?
S ha ez tudatosul magodban,
akkor végtelenül szabad vagy.
S már nem teremtesz elméd által több korlátot
magad köré, az Anyagnak birodalmában.
Légy ennek mindig tudatában.
Csak élvezd e határtalan szabadságod a Jelen Vanságában.
Hol nincs már új idő, se új tér.
Hisz minden az Egy Jelen Pillanatában az Egy-be tér.”
 
A 11 pontosan ennek az „EGY-be” térésnek a szimbolikája. Mert a "két egy" az igazi EGY.
 
Tegnap, 10-én érezhető volt egy ÚJ SÍK. Volt már erre példa az előző hónapok során is, mikor ugyanígy kísértek bennünket a számok.
Mint tudjuk, a váltás HULLÁMOKBAN érkezik. Nem EGY-SZER-re. Még akkor sem, ha alapvetően minden EGY-SZER-Ű....
Amikor kísérnek a számok, akkor a 10 mindig egy új síkot jelképez. Megint „feljebb” vagy „beljebb” léptünk. Megint szélesedett a spektrumunk. Megint többet értünk és érzünk. LÁTUNK. Látjuk a MÁSIKAT, a MÁS SÍK-ot, amin a másik még egy „más sík”.
Ő azonban NEM LÁT minket, mert az ő spektruma még SZŰKEBB. Mi az ő számára „tartományon kívüliek” vagyunk.
 
Ez az a helyzet, amit nagyon nehéz feloldani, mert én hiába magyarázom amit az én látásom befog – az ő számára a horizont egészen másutt van és nem lát túl rajta. Ergo, nem látja, amit én.
De meg akar győzni arról, hogy ő a teljességet látja. No, ilyenkor szokott szakadni a cérna, és leválni a kapcsolat, mert zabálja az energiát. Teljesen feleslegesen. Ő még a GÁTAKAT látja – én meg a VÉGTELENT.
Ő teljességgel a KÖRÜLMÉNYEKBEN él, azt hatjogatja, hogy mi határozzuk meg a jövőt, nekünk kell a GAZDÁLKODÁST átgondolva új alapokat teremteni. Tiltakozik az erődkivágás ellen, reszket a taljaminőségért, esőt akar csinálni, fehér ruhába öltözve, tüzet körbetáncolva mágiáznak az egy húron pendülők, kérve az ISTENT, vagy Boldogasszonyt (rajtuk kívül állót természetesen), hogy küldjön enyhülést. Folyamatosan keverik a külvilágot a LÉTEZÉSSEL.
Folyamatosan "nyomják" a felelősségvállalást a KÖRNYEZETÉRT.
 
És még csak véletlenül sem látják be, hogy NEM a környezetért kell felelősséget vállalni, hanem SAJÁT MAGUNKÉRT!!!
Ha NEM ÉREZZÜK MAG-unkat, nem érezzük az ISTENT.
FEL-ÉL-ŐS-(s)-ÉG - ezt azt jelenti, hogy "felfelé" élek az ÉG felé, tehát ÖSSZEKÖTÖM MAGOMBAN az EGET A FÖLDDEL. Ha összekötöm, akkor TENGELYBEN vagyok. Ha tengelyben vagyok, akkor élem az ŐS-iséget, az IS-tenmivoltot. Az EREDETET. És ha ebben vagyok, akkor "automatikusan" szimbiózisban élek a környezetemmel.
Teljesen fordítva ülnek a spirik a lovon és NEM ÉRZIK a lényeget!!!
 
NA, ettől és ebbe lehet nagyon belefáradni, mert ők adják a TÖMEGET, tehát NYOMnak és NYOM-ulnak és még csak véletlenül se tudnak TÁGULNI, a horizonton tágítani - mert ahhoz ugyebár BEFELÉ kellene élni...
De ha MI MAG-unkban vagyunk, megtapasztaljuk, hogy a méltatlanság minden téren"kikanyarodik" az életünkből..
Mert MÁR nem húzhat vissza.
De senkin nem lehet segíteni, ha nem akarja. Pont.
Ha ő „istentagadó” – akkor MAGÁT tagadja meg, ráadásul úgy, hogy nem is tudja, mit cselekszik.
De majd ébred, ha már kellőképpen fáj a kis "én"-nek és látja, hogy ELMÉLETEIVEL SEMMIRE sem megy... Mert ugye az élet nem a külvilágban, hanem BENNÜNK ÉL...
MAG-unkban..
 
Napunk kísérő angyala RAZIEL, aki az "észközök" üzenetével egyetemben, szintén az ERŐRŐL üzen: NYERD VISSZA.
Hogyan?
Csakis úgy, hogy BEFELÉ figyelsz. MER-EN-gsz a MER-szen.
MER-t így tudod felismni az ÉN-t, a benned élő NÉ-t, azaz a NŐT, ami a Nővekedés, a bőség, a JÓL LÉT, mint jólét erőforrása...
 
Ez a bennünk élő MINŐSÉG, melynek EREJE minden ember minőségének a meghatározója.
A NŐ-vekedésnek nincs gátja. Illetve csak egy: saját maga.
A "kicsi én"... A MER-jünk KICSIK lenni földhöz ragadt "tanácsadója"...
Pedig angyalszárnyból és 1-1 van!
A 2 nem egyenlő a két 1-el.
Ugye értjük?
Ugye érezzük?