Reggeli Rituálé 2022-07-12-én
 
MOTTÓ: MÉLYSÉGEK ÉS TITKOK
... amik felkavarnak....
 
A HOLD még mindig a SKORPIÓ csillagképben halad, ráadásul ma a HALAK csillagképben álló NEPTUNNAL is egy „teremtő” fényszöget alkot, aminek következtében megélhetjük a SEJTELEM minden szintjét - sejtszintig ...
MA valamilyen formában egészen biztosan feljön az ÉLET és HALÁL kérdése. A VOLT és NINCS. Valaki vagy valami – pl egy fa – eddig ITT VOLT velünk. BETÖLTÖTTE a TERET. Aztán egyszercsak eltűnt. NINCS. Ami maradt utána, az az ÜRESSÉG. Mi pedig keressük a „nyomait”. Próbáljuk ÉREZNI, milyen volt, míg itt volt. Érezni azt a MINŐSÉGET, amit jelentett, amit számunkra adott.
Úgy érezzük magunkat, mint akit kifosztottak.
Természetesen az idő haladtával az űr megszűnik, ahogy feloszlik a hátrahagyott energiatér – mert igazából ezt a teret érezzük, csak mi nevezzük „ürességnek”.
Ahogy „felszívódik” ez a tér, azzal együtt nyugszik meg a lelkünk is és szép fokozatosan az emlékek veszik át a terepet - a fejünkben.
A lelkünkből már eltűnt a hiány, már ÉREZZÜK, már ÉRZÉKELJÜK, hogy aki nincs, az VAN, csak egy MÁS SÍKON...
 
Az űrnek egy érdekes verziója az a megélés, amikor figyeljük, aki mellettünk ALSZIK. Gyermekünket, párunkat.
Itt van – és mégsincs itt. Hol járhat? Elmével tudjuk, hogy álmodik. Viszont mi az ÉRZÉKELÉS szintjén is szeretnénk tudni, hol van ő?
Mit él meg azalatt, míg „nincs itt”. Hisz nincs itt. Nem mozog, nem cselekszik, nem szól hozzánk, nincs vele kapcsolódás. Látjuk, ahogy lélegzik, ahogy meg-megrebben, kisbabánál azt is, ahogy hirtelen mosoly ül ki az arcára, majd ugyanilyen hirtelen sírásra görbül a szája – tehát látható, hogy MEG-ÉL valamit. De mit? Mit lát? Kivel van? Mit él meg? KI Ő egyáltaltalán OTT, abban a másik világban? Gyerek vagy felnőtt?
 
A TUDAT ÁLLANDÓ.
Ha visszaemlékszünk kisgyerek korunkból egy-egy emlékképre, akár az első pár hónapból, akkor ÉRZÉKELJÜK, hogy a tudatunk UGYANAZ volt, mint itt és most! Ugyanúgy „vettük” a környezet adását, ugyanúgy ÉLTÜK A LÉTET, mint most, csak a gyerekkor minőségének megfelelően. TUDTUK, hogy gyerekek vagyunk, TUDTUK, hogy a felnőttek MÁSOK, tudtuk, hogy mik a lehetőségeink és kifejezésre is tudtuk juttatni, ha valamit akartunk, vagy épp nem.
Emlékeinkben és az ITT és MOST-ban a TUDATUNK egy-az-egyben ugyanaz,
Amikor álmodunk, a TUDATUNK akkor is teljességgel jelen van.
Megtörténik az is, hogy álomban TÜKÖRBE nézünk és teljesen MÁST látunk benne, mint akik a jelenben vagyunk.
A TUDATUNK mégis ugyanaz.
 
Figyelemre méltó például, hogy mennyien látták magukat az utóbbi időkben FEKETE GÖNDÖR és DÚJ HAJJAL! Jómagam is és meg is fogalmaztam, hogy de jó újra látni az "EREDETI" hajamat, hogy végre ÚJRA ugyanaz lettem, mint voltam valamikor...
(Én kislány korom óta a hosszú, szőke, hullámos haj szerelmese vagyok).
Az álomban minden szimbolum: a FEKETE szín mindig a VÉDELEM színe és az „ÉJ SZAKÁ”-é, melyből MINDEN ERED. A „SÖTÉT-s-ÉG”, melyből a fény fakad. Az "EREDŐ".
A GÖNDÖRség, a hullám, a „KÍGYÓ” alakzat, a SZELLEMI SZINT, a sokrétű KAPCSOLÓDÁS, valamint a megújuló képesség, a folytonos szellemi újjászületés jelképe, ahogy a MEDÚZA gorgó fején a kígyóhaj is ezt jelképezi.
Tehát, aki EZT álmodta, nem véletlenül álmodta. Üzenet van benne...
 
Amikor álmodunk, azt is MEGÉLJÜK, megTAPASZTALJUK, hogy a TUDATUNKnak nincsenek KORLÁTAI. Tudunk repülni, tudunk víz alatt levegőt venni, nincs mélységérzetünk, nem félünk a magasságtól, de még a bezártságtól sem.
Emlékszem, egyszer egy „porhüvelyben”, egy homokkal teleszórt kígyózó csőben haladtam, amiben mintha a sárga homok adta volna a fényt, és hátranézve az jutott eszembe: milyen jó, hogy most mindezt csak álmodom, mert ha ébren lennék, már elkapott volna a klausztrofóbia. Jót mosolyogtam magamban és haladtam tovább...
Tehát, a TUDAT egyszerre akár TÖBB SÍKON is járhat...
 
9.44-kor rápillantva az órára, már meg is érkezett a számok általi visszacsatolás, a teljesség és a TÉR-IDŐ mibenlétének a megélésére, hol máshol, mint az ÉRZÉKELÉSEK szintjén.
Ma kimondottan MÉLÁZÓS nap van... Ha jönnek KÉPEK, LÁTÁSOK és van bennünk művészi véna, akkor ma ALKOSSUNK. Öntsük FORMÁBA a megfoghatatlant. Tegyül láthatóvá a láthatatlant – úgy, ahogy nekünk az meg-JEL-enik. Ahogy mi éljük meg a JELT a JELEN-ben, mert jel-ÉN-vagyunk.
Akinek nincs művész vénája és nincs is készsége az alkotáshoz, ő MAGÁBAN adja meg MAGÁNAK megélve a pillanat varázsát és élje meg a SEJT ELEMET sejtszintig...
 
Napunk kísérő angyala ZADKIEL, aki ismét az „EGYÜTT- ÉRZÉS” angyalaként érkezett. Mint tudjuk, az „együttérzés” NEM AZ, amivel elárasztották az agyunkat, hanem az, amikor megérezzük, mi is az az ÖSSZEREZGÉS az EGY-ben, az EGGYEL...
 
Ma kép helyett muzsikát hozok, igazi HOLD-NEPTUN minőséget..
CHOPIN első zongoraversenyének a II-ik tételét.
Javaslom az f-moll, a második zongoraverseny Largetto tételét is... hasonlóan varázslatos szépségű..