A felolvasott írások Gyulainé Horváth Krisztinától:

1.

Jő a Kék                                                                                 2022-06-30

 

Tereknek Ideje, Időnek tengere
egybekél a Mostba’, hol minden az EGY-be megy.
S odabent az Egy-ben, a véget nem érő határtalan SZER ELEM-ben,
tovább tágulsz a MÁ-ba, a Mind-ÉN-ség szavára.
S figyelj most jól reám.
Tudod, hogy nincs már több „megállj!”
Hisz jő a Kék, s kél a nép,
megremeg a Föld, s megnyílik az ég.
Árad a folyó s tombol a szél.
Ki magjában bent, ő sohasem fél.
Hisz bent a Magban Egyként él.
De aki kint, ő még fél.
Még FÉL ELEM-ben s nem az EGY-ben él.
Érzed-e már a lényegét (Lény Egét)?
Ki bent az EGY-ben EGÉSZ-ként él,
ő semmitől sem fél.
Mert egységbe ért.
S teljesen mindegy, hogy kint mit hoz a Tér.
Hogy mi látszik odakint, mi az elmének megfogható.
Mert ami igazán lényegi, az bent magodban, szívedben található.
Hisz az az Igaz Való.
Mely teljességben lakozó, s oltalmazó.
Csak érezd a benned élő MIND-ÉN-HAT-ót.
S mikor megnyílik a Tér, ki szívében él, ő örömlétbe kél.
S a fényes Nap helyett felragyog a Hold a Mindének felett.
Bevilágít Eget-Földet, minden kéket s az összes zöldet.
S ki szívében már ébredett, benne átírja a képletet.
S kinek testén felragyog a Jel, átíródik benne minden egyes sejt.
S egy új Térben, s új Létben, ragyogó Új MI-NŐ-sÉGben,
teljes, tiszta éberlétben, felhangolva ébred fel
az Eredendő Mi-Nő-séged Égi Lénye,
ki lebeg már a Fellegek (Mindenek) felett.
S abban a téridő nélküli létben,
a Szernek minden Elemével, ő tovább teremt.
Várd hát a Szelet.

 

2. 

Mikor megremeg a Föld                                     2022-06-30

Mikor megremeg a Föld, megérint a Zöld,
s a Holdvilágnak méhéből előlép a Nő.
Tengereknek mélyéről hallatszik a dallam.
Kinek füle nyitva már, ő szívében hallja.
S így fog majd eldőlni, ki erre, ki arra.
Mert e dallam beszélni fog a csendülő mezőben.
S megsúgja néked, mit tegyél, hogy felkészülj időben.
Mert a Nő e dallam által vezet majd előre.
S mikor a KÉK-S-ÉG-ES égbolt megnyitja MAGját,
a NŐ szivárvány hídon vezet téged tovább.
S benned az Örömnek hídja, melyen a kapu már nyitva,
felfedi s megmutatja magát.
S a Kéket a Zölddel összekötve haladsz, az Egybe – odaát.
S ekkor már tisztán látsz.
S magodban szirmot bont a Lótuszvirág,
mely a Szernek minden Elemével táplál téged tovább.
S sziromról sziromra tágulsz az Egybe,
hol Eredendő Lénységed
már a Vég nélküli Kegyben éli meg magát.
Odaát.

 

3. 

Tisza nyelv                                                  2022-06-30

Egyetlen egy eredendő közös nyelv létezik.
Mely a szívnek hangján szólal meg,
hisz, magodban rejtezik.
Melynek hangja szívtől szívig, lélektől lélekig rezeg,
s összeköti a Földön élő összes nemzetet.
S vele, magad, bárkivel megérteted,
hisz átjár benned és körülötted minden létező Teret.
Általa csakis igazat szólhatsz,
benne nincs helye a hamis szónak.
Mert e hang nélküli dallam mindenkiben tisztán rezeg.
S ezen a nyelven csakis egyet-értés lehet,
hiszen az összes szív Egy Értésben s Érzésben lebeg.
Nem úgy, mint az Elme által teremtett többi földi nyelvezet.
Melyet kívülről csakis tanulni lehet.
S e tanult nyelveket FÉL-RE is értheted.
De a szívnek hangja eredendőn tenmagodban él s rezeg.
Csak engedned kell, hogy felébredjen benned, veled,
az Eredendő Emlékezet.
S így e tiszta nyelvet FÉL-re érteni sosem lehet.
Mert EGY ÉRZÉSBEN EGY ÉRTÉS megy.
S szavak nélkül tereken s időkön át, csendedben mindig veled.
Beszéld hát az Egynek nyelvét, mert itt az Idő,
hisz eljött az EGY LÉT.
S ha hallod már az Egynek szavát,
tudod már a szívnek hangját.
Hisz felhangolódtál lénységed igaz Egy Mi-NŐ-ségére,
hol a szavak nélküli térben, az EGynek Jelenében,
az összes létező nyelvet egy SZER-re EGY SZER-űen Egy-ként beszéled.
Mert e tiszta nyelvet megérzed s mag-éled.