Horváth Krisztina írásai az IDŐ-höz...

Miközben másoltam be a Rituálét, érkezett Horváth Krisztina telefonhívása, hogy lenne két írás, amit megosztana velem...
Én meg az olvasókkal, mert "véletlenül" egy az egyben kapcsolódik a mai IDŐ témájához.
Íme:
Az első:
 
Valami közeleg.
Hogy mi? Megfogni nem lehet.
Milyenségét csak érezheted.
S ha érzed, magodtól kérdezheted.
Kérdezheted, hogy mi ez az ismeretlen, de egyben ismerős érzés?
S tudod, ami jő, elkerülhetetlen, mint egy előre megírt megélés.
Már ITT VAN.
Már lépi is át a „küszöböd”.
S az érzés egyre erősebb már benned,
mélyen, mindent átszövő.
De mint minden, előbb Benned nyílvánul meg, s fedi fel magát,
s csak utána válik láthatóvá s mutatja meg a Külvilág.
Te csak engedd. Hadd nyilvánuljon meg Benned.
S ne állj ellent, hisz elkerülhetetlen e változás.
Tudom, hogy érzed.
S fenekestül fordul fel benned s körülötted a világ nemsoká.
De ez így van Rendben.
Hisz Te írtad meg önmagodnak odaát.
Csak simulj bele, hadd vigyen a Belső Ár.
S hidd el nekem, minden úgy fog megtörténni,
ahogy egykor megírtad s megálmodtad odaát.
S teremtődik benned az elfeledett régmúltnak új világa.
Mert elérkezett az Idő, mikor az Odáat az Itt és Mostba’ egybekél.
S így lénységed tovább már az Egy Igaz Valóságodban éldegél.
S az Itt és Mostnak Jelenében ez a Cél.
Élni azt, aki Vagy-Ok, ott, ahol eredendőn vagyok,
a Mind-ÉN-s-égnek KÉK-séges Végtelen tengerén...
 
 
A második:
 
 
Rezeg a Tér, itt van már a Dallam.
A Kékséges égbolt nyílik meg halkan.
S ki szívében, ő érzi.
S e dallamot hallja.
A változásnak szele már bent a Magban.
Egyre csak tisztul a kép, s vele az érzet.
Érzed, hogy elkezdődött,
s hogy benned e folyamatot már éled.
S mire Kint e csendnek szele már hurrikánként tombol,
Te már egy teljesen más világban éled a Most-ot.
Hisz, ott bent, addigra teljesen átfordul a Világ.
És egészen mássá lesz minden benned,
s szinte már meg sem hallod a külvilágnak vad zaját.
Mert te addigra már bent vagy magodban – odaát.
S szemeiddel tisztán látod, a teljesen más KÉT VILÁGOT.
A Kintet és a Bentet.
S te bent már megéled az Időtlen Egy Percet.
A Csendben.
S te már nem kifelé, hanem befelé tágulsz tovább.
Belső földed mezején, mely egy pontban,
az Itt és Mostban, Egy Ponton összeér.
S mikor e pontba beérkezel,
megszűnik s fellebben a Kinti lepel,
összeomlik mi teremtetett,
s csak mi eredendőn lett, az megy Veled.
Hisz mi eleve elrendelt, az mind REND-ben, az Egy-ben megy.
Csak cselekedd meg benned a szót,
Mely benned Igévé lészen,
hisz a Lény, aki te vagy, már cselekvésre készen.
Mert eljött az Idő, hogy te, aki vagy, teljességben megéld a Léted.
S most, légy éber, s állj készen.
mert bármely pillanatban megnyílhat az Ég Kékje!