TANUL-S-ÁG-OK

 
Nem tudom, kinek milyen álmai voltak, mivel éjszaka vonult el a HOLD a MARS előtt, de ezekben az álmokban lehettek „erőpórbák”, melyek során valamit bizonyítanunk kellett, vagy megmutatni, mit is tudunk, vagy kihozni magunkból saját magunk számára is rejtett képességeinket... hogy OK-uljunk belőle...
A turbulencia, erőpróba, nyugtalanság után ma és holnap „nyugi” van odafent, így lent is. A HOLD következő állomása majd 25-én várható, mikor a felsorakozott 9 bolygó közül URANA elé ér és az ő üzenetét fogja a FÖLDNEK átrezegtetni.
 
A ma és a holnap a CSEND van.
Mire jó a csend? Az ELMÉLYÜLÉSRE. Mire való az elmélyülés?
A FELÜLEMELKEDÉSRE. És mire jó a felülemelkedés? Ahogy a nevében is benne van: FELÜLRŐL LÁTNI a dolgokat.
MÉLYEN és FELÜLRŐL. Nem kis paradoxon – de hát pont a paradoxonokban rejlik a MAG titokzatossága: BEFELÉ HALADVA TÁGÍTANI A LÁTÓSZÖGÖN.
Magunkban tudunk igazán, állandó külső befolyás nélkül és ellenére, a leginkább tisztán érzékelve, átlátni összefüggéseken, történéseken, emberi magatartásokon, megnyilvánulásokon.
Minél jobban távolt tartjuk magunkat a külső befolyásoktól – annál tisztább lesz az érzékelésünk.
Tehát? Hol zajlik az ÉLET?
Bennünk, magunkban.
Ahogyan már erről oly sok szó esett.
 
KINT MENNEK az ESEMÉNYEK a maguk előre megírt útján.
Mi a RÉSZ-t-vevői vagyunk, hozzátesszük MAGUNKAT és a MAGUNKÉT. De KI is vesszük belőle a MAGUNKÉT, hisz egy adott szerepet játszunk el a történésekben. Vagy aktív cselekvők vagyunk, vagy szemlélők. Az aktív cselekvők bele tudnak „vakulni” a játszmába – ezért kellenek a szemlélők, akik rá-és átlátva a szálakat, meg tudják a „teljes vakulást” akadályozni. Pontosan azt, hogy nehogy elfelejtsük: CSAK SZEREPET JÁTSZUNK.
TENMAGUNK LÉNY-ÉGI-s-ÉGE nem egyenlő a szereppel!
A szerepben megélhetjük tenmagunk lényegiségét – de nem ugyanaz. Mint ahogy a színészek is beleviszik egy adott szerepbe saját lényük minőségét, és attól lesz a VÁLLALT szerepük valóban jó és élő – de nem egyenlők a szereppel. Kilépve a színházból leteszik a maskarát. Kell egy kis idő a VISSZA-HANGOLÓDÁSHOZ, hisz a szerep bennük marad, és gazdagodik is a lelkük általa, de ez oda-visszaható folyamat. Azért tudják az adott szerepet JÓL eljátszani, mert eleve gazdag a lelkük. Ezért ALKALMASAK az ADOTT szerepre!ÁTÉLIK és az adott pillanatban TELJESSÉGGEL CSAK AZT élik, amit játszanak. Bennük marad a szerep emléke. Amit akár a mindennapi énjükben is tovább élhetnek. Majd a következő szerepükben ezeket az emlékeket már "újrahasznosítják”.
Ez az ÉLET INKARNÁCIÓS folyamata is. A színház "eljátsza" az élet lényegét....
Adás-kapás.
Csak abból lehet adni, ami VAN. És csak abból lehet kapni, ami VAN.
Tehát?
TELJESSÉG van és VAN-ság van. Nincs olyan, hogy "AZÉRT ÉLEK, hogy TAPASZTALJAK". Nincs olyan, hogy az „isten azért testesül meg bennünk, hogy általunk, bennünk tapasztaljon”.
Ez az „agyasok” feltételezése a földi életről – ami az érzékelés teljes hiányáról tanuskodik.
Ha VANSÁG VAN, azaz TELJESSÉG, akkor ABBÓL mindig MERÍTKEZNI LEHET. Kivenni valamit-valamennyit, azt „FORGATNI”, élni, hasznosítani, áramoltatni – majd VISSZATENNI.
„Porból vagy és porrá leszel”. Testünk anyagi részecskékből tevődik össze, mely részecskéknek van adott energiája, rezgésmintája.
A részecskék „összeállnak” és KÖZÖSEN egy nagyobb cél érdekében, annak irányítása alatt EGYÜTTMŰKÖDNEK. Amikor a cél beteljesül, akkor az utak szétválnak, a részecskék visszakerülnek eredeti közegükbe....MAjd kezdődik minden ÚJRA - de már MÁS-KÉP-p....Más lesz a SZEREP. A már KÉSZ DARABBAN...
 
Ki diktálja a CÉLT?
A MA-MA. A M-indénség A-karata. Mely a LÉLEKBEN ÉLŐ.
EGYÜTT – Egy-MÁS-sal – EGY-MÁS-ért. Erről szól az EGYÜTTMŰKÖDÉS létformája. Itt, a Földön, mert itt az élet minden szegmensére igaz.
Egyébként pedig minden élet MAG-unkban ÉLŐ.
Mert EGY-ek vagyunk, egy LÉ-ny, mely mégis a TELJES-s-ÉG része...
 
No, ma és holnap ilyen MERENGŐS, EL-TŰN-Ő-dős napunk lehet, minden különösebb indíttatás nélkül létezve. Csinálva azt, amit épp kell, de úgy, hogy valahogy mégsem vagyunk BENNE.
Jelen vagyunk, mert itt vagyunk – mégsem vagyunk BENNE a történésekben. Viszont LÁTUNK. ÉRZÉKELHETÜNK, amik által eljuthatunk a megértés egy MAGOS-abb fokára.
Az OK és OKOZAT megértésére, az EREDET és CÉL meglátására...
 
Napunk kísérő angyalaként ma ZADKIEL érkezett, aki a TANULÁS és TANÍTÁS angyala.
Amit megtanultuk, azt továbbadjuk, megtanítjuk másoknak. Ez az élet rendje. Aztán, hogy a másik a maga síkján, a „MÁS-OK”-ból vajon OK-ul-e belőle? Az már az „ődóga”....