a videoban hallható írások HORVÁTH KRISZTINÁTÓL:

 

MIKOR MEGNYÍLIK A MENNYBOLT                             

 

Mikor megnyílik a Mennybolt szívednek terében,
megmutatkozik mi Benned, Magod rejtekében,
az Eredendendő Egynek Jelenében.
Ekkor kiárad az Erő, Bent is és Kint is.
Hisz amint Fent, ugyanúgy Lent is.
Táguló tudat nyitogatja a kapukat,
s ébreszti, s aktiválja a benne szunnyadó Mag-kódokat.
Mássá lesz minden.
Hisz nincs már visszaút.
Mert szívedben már béke honol, s nem háború.
Beérett a Mag, a zöldellő mezőn,
S a Kék-s-ÉG-es égbolt, mi adott néki erőt.
S már nem rejti maghéj a Mind-Ének Virágát,
szirmot bontva, illatozva, megmutatja magát,
hisz eljött a SZÍV-ÁR-vány.
Terek nyílnak benned szívednek mezején,
s eljött a nagy változás, mire vártunk már réges rég.
S ezt, most megmutatja neked a Kékséges Ég.
Láthatóvá válik a tengelybe állás.
S ezért légy magadnak végtelenül hálás.
Hisz megígértem egykoron,
hogy mikor megfordul a Nagy Korong,
a JEL láthatóvá válik.
Mert úgy ahogy Bent, ugyanúgy Kint is
az Igazság mindent megnyílvánít.
Kinek füle van, hallja.
Kinek szíve nyitva, érzi, hogy eljött az Idő,
mikor semmitől és senkitől nem kell már félni.
Mert magodnak biztonságában tudod a valód.
S átlátsz már Maja fátylán, s érzed,
hogy eredenedő lénységed Mind-Én-re ható.
S csak élnek kell magodnak erejét,
magodnak, melyből a Mind ÉN való.
S nincs már több magon kívüli kör,
hiszen éled már azt, aki valójában te Vagy-Ok.

MEGNYÍLIK A TETŐ, S BELÉP A NŐ                                                         

 

Megnyílik a Tető, s belép a Nő.
alászáll az Ige, s megtisztul a Föld.
Kitágul a Tér, s a Mostba betér.
S az Egynek jelenében a Nő újra él.
Átszövi e Létben ki erre már készen,
s általa emelődik át a Mind-Éneknek tiszta terébe.
Igazságnak órája elérkezett immár,
s ha Te már bor helyett tiszta vizet ittál,
örvendj magodnak, hisz a Nő által átemelődsz a Magosba.
Kerekasztal körbeülve,
kiknek helyük ott van, mind összegyűltek.
Kicsik s Nagyok is érzik már a szelét,
hogy elérkezett az Itt és Mostban,
ki küldte már a Jelét.
Nincs több tévedés.
Nincs több érvelés.
Csakis az egy eredendő tiszta észelelés.
S ki érzi már, őt a szellő símogatva, szelíden öleli át.
S az Új Világnak kapuját örömteli SZER-ELEM-mel lépi át.
S onnan, már NŐ-ként teljesedik tovább.
Ott már csak a Jelenben jár.
S ott építi fel régi-új otthonát.
S ki még vár, mert nem érzi e csodát,
külső várának falai leomlanak,
hisz csakis a csupasz való, mi maradhat Ma.
S akkor, de csakis akkor, ha már lecsupaszította magát,
átléphet s megnézheti mi van Odaát.
S ő dönt, hogy éli meg magát.
Mert ebben van választás.

 

MIKOR MEGÉRINT AZ EGYNEK SZELE                                   

 

Mikor megérint az Egynek szele,
sohase szállj szembe vele.
Mert az út, mi eleve elrendelt,
Tudd, neked azon menned kell.
Hisz ezt az utad te kérted,
hogy hadd járd ezt az ösvényt be.
Közeleg az idő, mikor eltűnik a jövő.
és az Egy Jelenlétben a körök  mind az Egybe érnek.
S ott, és akkor, a Jelennek azon pillanatában
hirtelen egyszerre mindent teljesen világosan és tisztán látsz majd.
S ott a miérteket már nem is kérdezed.
Mert már tudod, hogy mi, miért, s hogyan létezett.
S már nem számít semmi más, csak hogy éld a való létedet,
Hol tudod már a Lény-Eged.
S ott, nincs már ámítás, semmiféle számítás.
Egyszerűen csak létezel, s éled a való életed.
s emlékezel arra is, hogy te írtad magadnak e képletet.
s Én, aki te vagyok, most azt kérdezem: mondd, mi az életednek lényege?
Az, hogy megéld, ahogy az élet életre kél benned velem,
Hogy beteljesedj bennem, velem.

 

SZELEK SZÁRNYÁN                                                        

 

Magosságos Égbolt megmutatja mi rég volt.
Szelek szárnyán érkezik a Régmúltnak Jelene,
s megmutatja, milyen a Tiszta Szélnek ereje.
Megnyitja a Kapukat, mik őrzik igatz múltjukat.
Látszólagos képek mind tovatűnnek a széllel,
mi lesöpri a múltnak porát,
s a rég elfeledett emlékek mind visszatérnek.
S megmutatja magát az Eredendő egy Tiszta lélek.
Tekintetek befelé fordulnak majd ekkor,
hisz csakis úgy lesz látható mi egykor régen már megvolt.
Az Időnek homálya, s görbülete a Térnek
beérkezik ekkor az Egy jelenlétbe.
Mert e szél kisöpri a tudatot, s felszínre hozza a Magot.
S miként a tudat szárnyra kél,
A mag megmutatja, s elfoglalja újra valódi kegy-helyét,
hol méltóvá válik önnön magja által.
S a lény, aki vagy, a széllel már tovább is szárnyal.