MUMUS

 
Mindenkinek van mumusa. Lehet, hogy egy, „A” mumus, ami mindig visszatérő, de lehet, hogy több is akad.
De mi is „A MUMUS”?
Amit már gyerekként megérzünk, meg amivel aztán némi fegyelmezési célból hatékonyan ijesztgetnek is bennünket?
Igazából a MEGFOGHATATLAN FÉLELEM.
Vagy inkább annak egy al/ál-faja: a SZORONGÁS.
Mi a szorongás? Az ISMERETLENTŐL való félelem.
Meddig tart a szorongás? Amíg szembe nem nézünk annak tárgyával. Még akkor is, ha elsőre ismeretlen. Akkor hirtelen elillan.
 
Tipikus szorongásos félelem a VIZSGADRUKK. A MEGFELELÉS.
Gondoljunk vissza: gyerekként féltünk bármilyen szerepléstől, vagy „meg-próbáltatástól”? Nem. Sőt! Nagyon szívesen kiálltunk énekelni, szavalni, megmutatni, hogy mit tudunk! Nem zavart a közönség, nem zavart a figyelem, nem zavart, ha belesültünk – különben is, mindig érkezett segítség. Nem kaptunk szidást, hogy ha bakiztunk vagy hibát vétettünk, de nem is zavart minket.
Aztán, ahogy nőttünk, úgy fordult visszájára mindez.
Az iskolában már szorongtunk a feleléskor, a dolgozat íráskor – eltűnt belőlünk a MAGUNKBA VETETT HIT és BIZALOM. Mitől kezdtünk el félni? A FELEJTÉSTŐL! És otthon is gondoskodtak szüleink arról, hogy a megfelelés nyomása konstans legyen..
 
Az igazi „mumusunk" a FELEJTÉS.
 
Kicsiben, hogy elfelejtjük amit tanultunk - nagyban pedig az, hogy eljelejtjük KIK IS VAGYUNK VALÓJÁBAN?
Pedig az életünk során állandóan kapjuk az INT-ELEM-eket, a figyelmeztetéseket, hogy bennünk van az EREDENDŐ I-G-ÉN, hogy minden ÉN-ben ott van az IS-TEN-MAG, és ha ott van, akkor bennünk van a MINDEN-s-ÉG! Tehát mitől félnénk? Mitől kellene szoronganunk? Amikor NINCS alá-fölé rendeltség, csakis EGY-ÉN-lő-s-ÉG?
 
Tegnap erre érkezett félálomban az alábbi mondat:
 
"MINDENKIBEN ÉN NYÍLVÁNULOK MEG, AKI TE VAGYOK".
AKi ezt a mondatot ÁTÉRZI, az meg is érti és több kérdése nincs 🙂..
 
A múlt héten írtam, hogy ÉREZHETŐ a térben a „Sötét nagyúr” ébredése. Hogy mindenkit „megkóstol” ott, ahol még gyenge pontja van. Mi ez a gyenge pont? Az, ahol kibillenthető.
Ahol még hiányzik az önbizalom teljessége. Tehát ellenünk van? Tekinthetjük úgy is – de igazából semmi nincs ellenünkre, csak ÉRTÜNK. Ha rálátunk, hogy hol van JOBBÍTANI valónk, akkor köszönjük meg a „kísértőnek”, hogy szólt – és tegyük rendbe.

A mumusok legjobb ellenszere a PILLANATBAN élés.
Nem kell foglalkozni a múlttal és nem törődni a jövővel.
„A hídon akkor kell átkelni, mikor odaérünk”. (Ez nálunk egy családi szlogen már)..
Mindig az ADOTT PILLANATBAN legyünk a LEG-IO-BBAK és akkor soha semmi baj nem történhet velünk. Egyékbént pedig SOHA nem vagyunk az ITT és MOST-ban magunkra hagyva, mert magunk MAGJA, akit nevezhetünk „felsőbb ÉN”-nek, mindig bennünk-velünk van és a „hátunk mögött áll”, a SZER ELEM-ében.

A mai „észközeim” is ezt mutatják: EMANUEL, vagy pünkösd után: a SZENT SZELLEM EREJE mindenkivel, mindenkiben JELEN van.
Mi pedig ha jelen vagyunk a JEL-eknek a JELEN pillanatában, akkor soha nem vagyunk „elveszettek”.
Tehát nincs mitől szorongani, nincs mitől félni.
Erre egyébként utólag mindig és mindenkor rá is szoktunk jönni.... egészen a következő alkalomig..
Tehát a mumusainkat mi tápláljuk, és senki más, saját KÉP-zeletünk által (10.22.. megint itt a rábólintás).. A képzeletünket azonban használhatnánk egész másra is....

Ezt támasztja alá a „Terembura” Nap-Hold viszonya is, és ezt támasztja alá az a két kísérő angyal, aki ma mellénk szegődött: JEREMIEL, üzenve, hogy „minden úgy van jól, ahogy van”, valamint MIHÁLY, akinek az üzenete talán a legfontosabb: „Biztonságban vagy”...