AMINEK JÖNNIE KELL, JÖNNI FOG....

 
... és ha itt lesz, szembe kell nézni vele – hangzik az utolsó mondat a Harry Potter „Tűz serlege” c. könyvében, amit épp most olvastam ki.
Először nem is gondoltam az utolsó mondattal, majd ahogy félretoltam a könyvet és kibambultam a kertbe, hirtelen szöget ütött a fejemben és "belém állt", az utolsó sejtemig..
 
Tudom, mert nem egyszer megtapasztaltam már, hogy SOHA nem olvasok „véletlenül” egy adott könyvet egy adott időben. Ahogy nem véletlenül olvastam egyidőben, több évvel ezelőtt, a Kék vér könyveket az asztrozófiai tanfolyammal. Ott, akkor és azonnal át tudtam magamban fordítani a tanultakat, a HELYÉRE TENNI a görög mitológia förmedvényeit. Szó szerint „átégett” bennem, és szó szerint égetett belülről a HAMIS és az IGAZ tudás kettőssége.
KIKÓDOLTA belőlem az addig alvó emlékezést.
A Kék vér könyveket amúgy is „nekem írták”, ahogy szoktam volt mondogatni, szó szerint élővé tette, „kiírta belőlem” mindazt, ami addig még „halott” volt, ami még váratott magára.
A „Táltosok barlangja, a „Perun innen és túl” később rátették az i-re a pontot - amire szükségem volt, mint alapra, a „talpra álláshoz”, az immár EGY-ben volt.
Igazából ez volt az a pont az életemben amikor összeért bennem minden addig tanult tudás és szó szerint „átdobott” egy más-sík-ra a tudatosságban. Azóta FIGYELEK, azóta vagyok teljesen jelen a jeleknek és „működtetem teljességében mag-omat”.
Természetesen több könyvet is elolvastam azóta, de csak regényeket, a „tudományos” könyvekkel „leszámoltam”. Nem kell. Viszont a hozzám „véletlenül” bekopogó regények, mint Bauer Barbara könyvei, vagy most a Harry Potter sorozat, vagy most épp az Atye ajándéka c. filmsorozat - mindig PÁRHUZAMOSAN haladnak azokkal az égi üzenetekkel, amik „beérkeznek” a térbe és amiknek hangot kell adni.
Úgy érzem sokszor, hogy a könyvek, a filmek öntik szavakba, teszik láthatóvá számomra mindazt, ami „formátlan” érzetekben bennem megjelenik. Összekapcsolódik a kettő, mint tűz és víz, és nagy „sistergések közepette” kicsapódik. Így tudom aztán „gőzerővel” magamból kiárasztani...
Nekem így működik az „üzenőfal”.
Másnak másképp, például versekben, rigmusokban érkezik a gondolat és a szó.
A MÓD, a HOGYAN mindenkinek eltérő, „EGY-ÉN”-re szabott. De a LÉNYEG UGYANAZ. A MAG-ot kell megérteni magunkban...
 
Visszatérve a mottóra: szinte felkiáltó jelként égett belém ez a mondat, ami ráadásul egy ZÁRÓ MONDAT! Egy VÉG-SZÓ!
Ugye érezzük?
TARTALOM és FORMA üzen egyszerre!
ZÁRÁS van és ami vele együtt érkezik, mint tartalom, azzal „ha itt lesz, szembe kell nézni”....
Talán, mondanom se kell, hogy az „észközeim” UGYANEZT üzenték:
- KASZA – szerintem egyértelmű....
- Leszálló Holdcsomópont – alászállás kezdete..
- 12-es ház – lezárás, befejezés, elengedés..
- BAK – sorsszerűség, múlt...
- KATONATISZT – rend, ahogyan „lenni köll”...
Ugyanakkor megjelent mellettük a FELTÁMADÁS lapja (amire most rátüsszentettem), valamint a „TRIAX KIRÁLYNŐ” (immár harmadik napja), aki nem más, mint az EREDET NAGYBOLDOGASSZONYI, ŐSANYAI SZER-ELEM ETETŐ MINŐ-sége!
Tehát?
Ha azt mondjuk, elkezdődött a „vég kezdete” – akkor „don’t fos – be happy”, mert mindez a REND, a SZER ELEM "hátterével" történik.
Azért, hogy minden IO legyen, ami nem az!
Át kell menni az utolsó, a ZÁRÓ KAPUKON ahhoz, hogy végképp kilépjünk abból, aminek LETELT AZ IDEJE.
BENT, magunkban IS – és KINT IS.
 
Az elmúlt napokban érezhető volt egyfajta feszültség.
Többen említették, hogy sajgó felfájás, magas vérnyomás "nyomta" őket, vagy émelygések kerülgették, rosszulléteik voltak, vagy ólmos fáradtság húzta őket.
Ezek az ÁTHANGOLÁSOK velejárói annak, akinek még van mit hangolnia. Ők most ERŐSEBBEN megérzik ezeket az utolsó hatásokat.
Ugye, mindig mondom: a „jövő JÖVŐ” REZGÉSMINTÁJA MÁS, mint a mostani. Ehhez NEKÜNK KELL MAGUNKAT feltornázni.
NINCS MÁS ÚT.
Mit jelent ez a feltornázás? Vagy felhangolás?
Ki kell ÉGETNI magunkból minden SALAKOT. Mindazt, ami MÉLTATLAN. Legyen az gondolat, érzelem, hozzáállás, eszme, önkritika, önvád, elvárás, amit magunkkal szemben felállítottunk, hogy legyen mindig mind rágódnunk.
Leszakadnak a kapcsolatok, leválnak rólunk emberek, kiknek minősége abszolút nem üti meg a mércét.
Amúgy is, meg kell tanulnunk, hogy a földi kapcsolatok CSAK FÖLDI KAPCSOLATOK. Csak IDE tartozóak. Kozmikusan NINCSENEK. Mivel kozmikus szintű ÁTALAKULÁSnak vagyunk a részesei, ezért RÁ KELL ÉBREDNÜNK minden kapcsolat mibenlétére.
Magunkkal és másokkal egyaránt.
Elsősorban TEN-MAG-unkkal - és épp ezt éljük a MOST-ban...
Folyamatosan tapasztaljuk, milyen a JELEN LÉT, milyen fogni a JELEKET a JELENBEN, miként válik minden LÁTHATÓVÁ.
És ez így jó.
Mindennek LE KELL tisztulnia, ki-és át kell ÉG-nie ahhoz, hogy sallangmentesen, KRISTÁLY-TISZTÁN tudjunk a „jövő JÖVŐVEL” TISZTA és TELJES ÖSSZ-HANG-ba kerülni, melynek működtető ELEME, az „ÉL-ELEM” – a SZER.
Egyébként ez most is így van – csak a rengeteg TORZÍTÁST, torzulást, FERDÍTÉST és homályt kell letisztítani róla....
 
Ma ÜRES HOLD van.
Amikor „üres a Hold”, amikor eltakarja a Nap, akkor mindig nagyobb a SÖTÉTSÉG, amitől - a torzításnak „hála” -, félni „kell”. Pedig a SÖTÉT-s-ÉG-ben nyílnak meg az érzékek, a LÁTÁS.
Amikor IGAZÁN mögéje láthatunk a káprázat látszatának..
Élünk vele? Nem?
A kapcsoló bennünk van... (8.27...)