A JÖVŐ JÖVŐ KAPUJÁBAN

 
Milyen sokszor van úgy az ember gyereke, hogy néz de nem lát!
Ez alól én sem vagyok kivétel - bár már rájöttem, hogy ha valamit adott pillanatban nem látok meg, az nem véletlen. Akkor és ott nem kell tudni, vagy más a lényegiség. Aztán, mikor meglátom, akkor meg megkapja a szükséges fókuszt.
 
Mit nem láttam meg?
Azt, hogy április 30-val a PLÚTÓ retrográd, azaz hátráló mozgásba váltott – természetesen CSAK innen a Földről nézve. Mit jelent ez? Azt, hogy a SAS csillagkép alól VISSZATÉR a NYILAS csillagkép lábához, tehát a JÖVŐ irányába történő elrugaszkodáshoz.
Ha visszanézzük, mi volt az üzenet a Rituáléban április 30-án és május 1-én
(„Kilépés a homályból”, „Boldogasszony ébredése”), akkor azért tettenérhető "A" FORDULAT.
A PLÚTÓ, mint naprendszerünk legtávolabbi bolygója, még ha a legkisebb is – ráadásul a csillagászok el is vették tőle a „bolygó” státuszt -, befolyása nem elhanyagolható. Ugyanis pályája egészen más, mint a többi, Nap körül keringő bolygóé. Ő METSZI, keresztezi minden bolygó pályáját és a „rossz nyelvek” szerint ekkor mindenhol felbolydulást hoz. Ahogy nálunk is. Hozzá kötik a forradalmakat, a háborúk kitörését, a természeti katasztrófákat. Ezért nincs éppen jó markatingje.
Pedig ő semmi mást nem csinál, csak amit egy tanár is: ellenőrzi a házi feladatot. Megcsináltad? Rendben van? Betartottad a követelményeket? Megfelelő a minőség, a színvonal? Akkor pipa.
De ha trehány voltál, ha összecsaptad, ha pacáltál, a külalak is alávaló – akkor bizony jön a „csináld újra” felszólítás. GYÖKEREKIG hatolóan. Kezdheted ELŐLRŐL!
Miért kell a gyökerekig hatolóan újra kezdeni?
Mert nem figyeltél oda, mikor kiadták a leckét, mert nem értetted meg a feladat MAGJÁT, mert egészen mást csináltál, mint amit kellett volna. Ráadásul a MINŐSÉGET se tartottad szem előtt...
No, ezt nevezzük már nem tanári nyleven MAG-MEG-újulásnak.
Hol? Bennünk. MAgunkban....
Ami kicsiben igaz – az igaz nagyban is.
Hisz a kicsi a nagy része, olyan mint a „nagy csibe csak kicsibe”.
Tehát, ha a MINŐSÉGÜNK nem az, aminek lennie kell(ene), akkor bizony előbb-utóbb utolér minket.
A suliban is megúszhatjuk sokáig a lecke kikérdezését, elbújhatunk a padban – de csak ideig-óráig.
És ezt minden diák nagyon jól tudja. De azért megpróbálja...
Ahogy mi is.
Szeretünk a feladatok mellett elslisszolni, mondván, hogy amit el lehet halasztani, azt halasszuk is el, hátha holnap már nem kell megcsinálni. Van, amikor működik ez a teoria – na de nem mindig. Egyébként, ez is ÉRZETTŐL függő. Nem véletlenül halogatunk néha dolgokat, valahogy érezzük, hogy ez most nem annyira fontos. Aztán egyszercsak kiderül: jól tettük, hogy nem csináltuk meg, mert nem is volt rá szükség...
Szóval van ilyen IS – de nem általánosítható.
A feladatokat, a küldetést nem lehet elmismásolni...
És erre a PLÚTÓ ügyel.
Mostanság, a SAS csillagkép alatt járva, folyamatosan pulzálja a TERÜNKBE, hogy a NÉZÉS helyett tanuljunk meg LÁTNI IS! Mert a nézés a káprázat, a felszín, a csak szemmel látható, az orrunk előtt lévő dolgok meglátását teszi lehetővé. A LÁTÁS viszont a szemnek láthatatlan, de ÉRZÉKELHETŐ dolgok MEGLÁTÁSÁT-MEGÉRTÉSÉT támogatja. Mert ebben van a KULCS A TITOKHOZ. Sőt! Egyensen a JÖVŐHÖZ!! Ami MAG-unkban kódolt. Nem mindegy, hogy vakegér módjára futunk bele vagy TUDATRA ÉBREDVE.

Április végén a Plútó megállt és visszafordult, hogy a LÁTÁSUNKAT élesítve adjon még egy lehetőséget az ELRUGASZKODÁSHOZ. Október 7-én, amikor újra ELŐRE fog haladni és újra a SAS csillagkép alá vonul – akkor már egy egészen MÁS LÁTÁST FOG ADNI. Mert addigra MÁR EL KELLETT RUGASZKODNUNK.
Addigra már TÉNYLEGESEN leráztuk a lábunkról az Ó-KOR-KÖR porát és megszabadultunk MINDEN sallangtól, kötéltől, visszahúzó és tartó erőtől...
Akkor már EGY MÁS SÍK-ra lépve kell MEGLÁTNUNK, mi lesz az új úton az új feladat....
Tehát, most, úgymond haladunk a „jövő” kapuja felé, még ha „visszafelé” is. A „visszafelé” irány igazából a HÁTRANÉZÉST szolgálja, hogy LÁSSUK, MIBŐL LÉPÜNK KI. Szinte minden nap kapunk valami emlékeztetőt, miért NE akarjunk benne maradni.
Hogy mi az a MI-NŐ-s-ÉG, ami számunkra tarthatatlan, ami élhetetlen. Ha látjuk és érezzük, mert már ÉBREDTÜNK – akkor tapasztaljuk, hogy minden MINŐSÍTHETETLEN leszakad rólunk. Legyen az kapcsolat, családi, baráti, munkahelyi, legyen az lakhely, munkahely, ország vagy város: azt érezzük, hogy lépésről lépésre, a saját LÁTÁSUNK és ÉBREDÉSÜNK ütemében a HELYÜNKRE KERÜLÜNK.
És amikor már a HELYÜNKÖN VAGYUNK – majd onnan lehet egy nagyot ugrani.....
De addig csak a HELYRE IGAZÍTÁS fázisában vagyunk.
 
Napunk kísérő angyala GABRiEL, aki szó szerint a HELYÜNRKE VEZET MINKET. Szépen oda terelget, igazít és igazgat, az egészen apró dolgoktól az egészen nagyokig, mint élet és halál kérdése.
Aki nem „bírja a gyűrődést”, az átalakulással járó kihívásokat, ő ÁT-LÉNY-ÉG-ÜL. De neki ez így jó: más szinten, más minőségben tudja megugrani azt, amivel „dóga van”.
Mi, akik maradunk, a „nehezebb” utat választjuk, hisz a legsűrűbb minőségben, minőségből kell a legmagosabb-legmagasabb szintre eljutni és magunkat HELYRE TENNI.
Mert mint tudjuk a HELYRE TÉTEL nem más, mint a REND RAKÁS-a. Mi a REND? A SZER ELEM MŰKÖDÉSE BOLDOGASSZONY KÖPENYE ALATT az EREDET Mi-NŐ-s-ÉG-ében....(11.11-kor befejezve...)