A BENNÜNK ÉLŐ GYERMEK...MINT TISZTA FORRÁS.

 
Kinek mikor volt utoljára alkalma kisgyermek közelében lenni?
Nekem mostanság rendszeresen.
 
Már többször beszéltem róla, hogy a nagyszülői státusz hatalmas ajándék. Már megvannak a saját tapasztalások a gyermekvállalás, a világrahozatal és a felnevelés terén, de most páholyból nézhető mindaz, aminek az ember korábban aktív részese volt.
Az aktív részvétel is természetesen egy nagy beavatás, hisz a világon semmi nem tudja az ANYA-LÉT beavatását felülmúlni – csak egyvalami: a nagymamai.
Mindezt addig senki el nem hiszi, míg bele nem ér. Ahogy én sem hittem el. De most, hogy benne vagyok, elmondhatom, TÉNYLEG „mindent visz”!
Nem csak a saját unokák személye okán. Nem. Hanem mindannak a „járulékos” élménynek az okán, ami egy unokával „együtt jár”.
Miért?
Ekkor már az embernek van ideje és lehetősége TÁVOLRÓL szemlélni a dolgokat. És mivel távolról LÁT, ezért szélesebb spektrumot érzékel. Észrevesz olyan összefüggéseket is, amelyeket szülőként még nem, hisz amikor egy történésnek aktív szereplői vagyunk, akkor csak azt a részt érzékeljük, ami minket közvetlenül érint. Ez olyan, mint a színész és a rendező viszonya. A színész csak a saját szerepével van elfoglalva, a rendezőnek viszont minden összefüggést látnia, érzékelnie kell, hisz neki a néző szemszögéből kell láttatni.
Anyaként az ember a „színész”, nagyszülőként már a „rendező”.
Rendezőként már TÚL-LÁT közvetlenül a gyermeken, már magasabb összefüggéseket is érzékel, hogy MIT IS HOZ MAGÁVAL egy gyermek? „MI” is egy gyermek?
 
Minden gyermek EMLÉKEZTET.
Emlékeztet az ÉLET MÖGÖTTES, LÁTHATATLAN TITKAIRA.
Arra, hogy a VAGY-OKOK nem itt keletkeznek, hanem itt „csak” megnyílvánulnak.
Minden gyermek hozza magával a LÁTHATATLAN VILÁGOK, a „MÁS-VILÁG” ÉRZETÉT. Ami milyen? BOLDOG. ÉTERI. Selymesen, csendesen kisimult. Elmondhatatlanul BÉKÉS. Olyan, amire MINDENKI VÁGYIK. Egy kisbaba közelében az ember elvarázsolódik. Hirtelen kilép a mindennapok gondjából, bújából-bajából. Feltöltődik, SZERELMETES hangulatban kerül. MEGTISZTUL. ÁTLÉNYEGÜL. Érzi, hogy JOBBÁ LESZ!
Amint kilép belőle, azonnal megérzi a KÜLÖNBSÉGET – és VISSZAVÁGYIK.
Ha pedig visszavágyik, akkor az azt jelenti, hogy az az állapot a JÓ!!
Ha az az állapot a jó, akkor nem az a „NORMÁLIS” is egyben???
És az a kibillent, „eltévelyedett”, „abszurd”, amiben élünk???
Dehogynem.
No, ERRE emlékeztet egy baba.
Hogy a „NORMÁL” világ nem más, mint a „MÁS-VILÁG”.
Csak emlékeznünk kell rá.
 
Hogyan és HOL emlékszünk rá?
Hol másutt, mint MAG-unkban. Mert bent, magunkban is ott van lényünk ÖRÖK GYERMEKI ÉNJE, a „TISZTA FORRÁS”, amihez-akihez újra és újra érdemes visszanyúlnunk.
Ami SAJÁT MAG-unk!
Mindig azt mondjuk: egy gyermek ártatlan.
És valóban.
Érdemes megfigyelni a szemüket, arcukat, tekintetüket.
EGY-SZER-űen TISZTÁK.
Tiszták, mert EGY-SZER-iek, még EGY-ek, MAGUKban teljesek, és a SZER-ÉN-ek. Mert a SZER RENDjében vannak. TENGELYBEN vannak.
Aztán később, jön egy pont, ahol ez a tisztaság eltűnik a szemből, eltűnik az arcról. Ekkor érkezik meg a gyermek TELJES mivoltában az ANYAGBA.
Később, ha JÓL ÉLT, a visszafelé vezető úton újra eljuthat a TISZTA LÉNY-s-ÉG-i állapotába, de ahhoz teljességgel ki kell lépnie az anyag fogságából.
 
A mostani időkben, a "Kor-kör-váltásban" különleges csodaként élhetjük meg, fokozatosan, lépésről lépésre haladva, hogy a TEST LEVÉTELE nélkül is visszatérhetünk a TELJES TISZTA állapotba, az EGY-s-ÉG MAG-osságos MAG-ikus MAG-jába.
De ehhez TUDATOSNAK kell lennünk.
Mit jelent a tudatosság?
Azt, hogy a SZÍV és az ÉSZ teljes harmoniában, ÖSSZ-HANG-ban működik egymással.
Nincs „elmevezérlés” és nincs „érzelmi túltengés”. Akár egyik, akár másik van túlsulyban, nem jó.
Az elme képes elnyomni a szív jelzését, ha túltelített és programozott; az érzelmi túltengés pedig képes elnyomni a józan paraszti észt. Mindegyik egy „felvillanyozott”, azaz „túlfűtött”, FESZÜLT-séggel dúsított állapot, amiben pedig „NINCS LÉT-EZÉS” – ahogy a szíriuszi üzenet szólt, augusztus 13-án.
 
Amikor a Drábik arról beszél, hogy az „emberi tudatért” folyik a harc – nos, ez így, ebben a megfogalmazásban nem igaz.
Ugyanis a TUDATOT NEM LEHET LEURALNI, azért hiába harcolnak. Ellenben az ELMÉT és az ÉRZELMET annál inkább.
Az elmének is és az érzelmeknek is BE LEHET FŰTENI.
Az elmét tele lehet tömni a FÉL ELEM érveivel – az érzelmeket pedig fel lehet korbácsolni a FÉL ELEM energiájával.
Amikor valaki TUDATOS, akkor nincs kibillenve sem egyik, sem másik irányba.
EGYSÉGBEN VAN.
Aki egységben van, az irányíthatatlan a külvilág részéről, mert MAG-ánál van....URA MAG-ának – tehát EGY.
Aki EGY, az EGI, abban működik az IGE ereje....
Tehát?
 
Továbbra is és megint: a DÖNTÉS, a KAPCSOLÓ bennünk van.
Működtetéséhez természetesen kereshetünk „aktivátort”: felmehetünk például egy kórházba a csecsemőosztályra, meglátogathatunk rokont, barátot, ismerőst, ahol kisbaba született.
Feltöltődhetünk – ahogy a „Gyönyörű zöld” c. filmben is, ahol a kisbabák adták a „másvilági erő” feltöltésének a lehetőségét itt, a földi viszonyok között...
Nagy igazságok vannak ebben a filmben....
 
Napunk kísérő angyala továbbra is URIEL, változatlanul a "TUDOD A DOLGOD" üzenettel.
Azaz: tudod, hogy a KAPCSOLÓ A TE KEZEDBEN VAN.
MAGODban.
Benned a „gyermeki én tiszta forrása”.
Csak juss el hozzá....