ERRE VAGY ARRA?

 
A mai „ész-közök” szerint ma mindenben a KETTŐSSÉG fog megjelenni.
Mégpedig a SZÉL-sőségek formájában.
Jó vagy rossz? Vidám vagy szomorú? Lelkes vagy lelketlen?....
A „vagy”-ot akár kicserélhetjük „és”-re is, mert EGYSZERRE jelenhetnek meg a szélsőségek egy adott helyzeten belül.
Ezek azok a pillanatok, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy röhögve sírjunk vagy sírva röhögjünk...
Kínunkban...
Mert annyira abszurd vagy méltatlan egy szitu.
Legyen bármelyik is, NE AZ ELFOJTÁS legyen a cél – hanem a megélés és a DÖNTÉS.
Mert a tanítások újfent arról szólnak: BENNED a KAPCSOlÓ!
És ne kintről várd a megoldást!

Jópár levelet kaptam mostanság, hogy segítsek, mert nem tudják, merre az arra. Mindegyik alkalommal leírtam, elmondtam, hogy NEM TUDOK segíteni, mert NEM SEGÍTHETEK.
Számtalan videoban elmondtam, rituáléban leírtam, hogy az „edzésprogram” az ÉRZÉKELÉSEK kifinomítása. A DÖNTÉSKÉPESSÉG megerősítése. Tudom, hogy nem egyszerű, hisz jómagam is magam mögött tudok már útkereszteződéseket. De ahogyan nekem is tanították: NINCS JÓ VAGY ROSSZ DÖNTÉS. CSAK DÖNTÉS van. Azt, hogy „jó” vagy „rossz”, azt mi magunk cimkézzük fel.
Ha meghoztunk egy döntést, akkor azt az utat járjuk végig az összes hozadékával egyetemben. Ezen az úton is újabb és újabb döntések fognak majd várni minket – de ha belegondolunk, igazából az egész életünk sorozatos döntéshozatalokból áll! Minden pillanatunk!
És minden döntés megad egy tapasztalást, mindegyikből építkezünk. BŐVÜLÜNK, tágul a látóterünk, bölcsebbek leszünk. HOL éljük meg mindezt?
NEM KINT – hanem MAG-unkban.

Magunkban hozzuk a döntést – magunkban éljük meg a tapasztalást.
Semmi nem zajlik rajtunk kívül. Akkor MI A ROSSZ ÉS MI A JÓ?
Mondhatjuk rossz az, amitől rosszul érezzük magunkat.
Egy bombázásnak például senki nem fog örülni, mindenki rosszul érzi magát tőle.
Biztos?
És mi van akkor, ha egy bombázás adja meg a lehetőséget, hogy két ember igazi bizalmi viszonyba, közelségbe kerüljön egymással? Müller Péter írja, hogy a legszebb emlékei, melyek anyjához fűzik, a legopincék és a bombatölcsérek mélyéhez köthetők. Egy gyereknek a külvilág természetes úgy ahogy van, mert abba születik bele.
Azt, hogy ő most féljen vagy ne, a szülők viselkedése fogja megmutatni. Igazából a szülők érzéseit fogja átvenni és visszatükrözni.
És ez „normál” körülmények között sincs másképp.

Kapok leveleket, melyekben arról írnak, hogy tehetetlennek érzik magukat és kiszolgáltatottnak, mert mondjuk a gyerek állandóan beteg, kimarad az óvodából-iskolából, az anya meg nem tud dolgozni, fél, hogy előbb-utóbb kirúgják. Fél azért is, mert nincs beoltva és mi lesz, ha újra téma lesz ez az egész hiszti és akkor ő mehet, amerre lát és akkor ki fog a gyerekről gondoskodni?...
Érezhető és tettenérhető a gondolkodásbeli csapda?
HIÁBA mondom, hogy a FÉL ELEM beszűkíti az elmét, nem enged látni és láttatni – meg hogy BENT kell a kapcsolót átállítani – a megszokott PROGRAMOK, a beidegződések, az, hogy felettem MÁS URALKODIK és IRÁNYÍT annyira erős, hogy a kérdezők képtelenek a belső kapcsolón állítani. Pedig épp AZÉRT KAPJA a JELEKET, hogy TÉRJEN ÉSZ-hez!
És nem.
Pedig a gyerek is azért beteg állandóan, mert az ANYA BETEG. ÁLLANDÓAN.
Az anya nem EGÉSZ, nincs TISZTÁBAN MAG-ával, ezért a gyerek teljes mértékben visszaadja az anya félelmeit.
BE-TEKER-EDIK. Ő vállalja fel a TANÍTÓ szerepét....És addig lesz beteg, amíg az anyában, a szülőben nem kel életre a BIZONYOSSÁG, hogy „minden jóra fordul”, mert nincs olyan, hogy hiány – csak a HI-T hiánya. A kozmoszban és annak egészében CSAK és KIZÁRÓLAG VAN-s-ÁG van. Hisz ÉN IS VAGY-OK.
Márpedig ha vagyok, annak OKA van, tehát, ha vanság van és én is vagyok – akkor miben és mitől van hiány???

Nincs más, ami be tud szűkíteni, csak a GOND-olat.
NEM ÉRJÜK „FEL” ÉSSZEL a kozmikus tudást - amiből ered minden beszűkülés.
Magyar nyelv mágiája: „nem érjül FEL ÉSZ-szel”....
Tehát az ESZÜNK nincs kellő MAGASSÁGBAN.
Mi van a MAGASBAN? Nevében a válasz: a MAG.
Tehát? Hol van a magasság, amit nem érünk fel ésszel?
MAG-unkban...
Hol a kapcsoló? Magunkban....
Ki dönt és hol?
ÉN és MAG-amban....

Napunk kísérő angyala URIEL, aki lámpással a kezében VILÁGÍTja nekünk az utat és emlékeztet: menj bármerre is, TUDOD A DOLGOD. Tedd azt, amit az ÉRZÉSEK, az ÉRZÉKELÉSEK diktálnak.... Ha rosszul érzed magadat egy úton, akkor VÁLTS LÉPÉST.
Ha jól: akkor teljesedj ki benne.
A KAPCSOLÓ BENNED VAN!
Ezt ne felejtsd sohasem!