NINCS VISSZAÚT

 
Ma megint kéz-a-kézben jár az égi üzenet a számokkal, hisz 13-a van, amiről mint tudjuk, a „HALÁL” száma.
A HALÁL témáját már sokszor kibontottuk és átbeszéltük, most nem akarok mélységébe belemenni, helyette inkább a HÚSVÉT misztériumába, ha már Nagyhét van – aminek meg a „halál”, mint tudjuk, igencsak részét képezi...
A HALÁLBAN NINCS VISSZAÚT.
A HALÁL MAGA A FELTÁMADÁS.
Egyik nincs a másik nélkül.
 
Érdekes, hogy mennyire rettegünk a haláltól. LEgalább annyira, amennyire rettegünk az újtól, az ismeretlentől – holott NAP MINT NAP MEGÉLJÜK!! Csak fel se tűnik, csak észre se vesszük!
Míg kicsik voltunk, minden napra jutott „egy mese” – csak mi is volt akkor más? A HOZZÁÁLLÁSUNK!
Akkor MÉG nem volt „kényelmi zónánk”. Akkor MÉG kíváncsian vártuk, mit hoz a következő PILLANAT. Nem a másnap – a pillanat. Aztán ahogyan bele-NŐ az EMBER a FIZIKAI, a TESTI LÉT mi-NŐ-ségébe, úgy alakít ki maga köré egy „védelmi kört”, egy „biztonsági zónát”, amiből nem szívesen mozdul ki. Ez rendben is van, a probléma akkor kezdődik, ha ezzel párhuzamosan megjelenik a félelem az ÚJTÓL. A változástól.
Már az óvoda-iskola váltásnál megérezzük, majd minden további osztályváltásnál, iskolaváltásnál, a munkás létbe lépésről már nem is beszélve. Emlékszem, nekem a legnagyobb sokkot a szabadság megkurtítása jelentette. Minden porcikám ágált az ellen, hogy évente 2 hét felett rendelkezhetek csak, a többi időmet rabszolgaként kell eltöltenem egy mások által irányított helyen, ahol azt kell tennem, amit mások mondanak. Igaz, hogy ez az iskolaidőben sem volt másképp – csak akkor a nyári szünidők miatt nem tűnt fel. Nem ébredtem tudatára....
A kilépés az „élet”, pontosabban a „munka” színpadára, bizony engem is megviselt. Egészen addig, amíg olyan munkát nem kaptam, amiben megtaláltam magamat, amiben „én” lehettem én és innentől már nem számított, hogy meddig tart a munkaidő, egy számított: a LELKESEDÉS.
Tehát: amikor MEGTALÁLJUK MAGUNKAT és azt élhetjük, ami MAGUNK VAGYUNK – akkor EGYBEN VAGYUNK. Ez a „kiteljesedés”. Ennek érzete az a „felicitas”, az örömlétnek az az euforiája, amit nyugodtan aposztrofálhatunk SZERELEM-nek is, mivel szívünk-lelkünk benne van.
Amikor ezt megéljük, akkor MEGHALTUNK az addigiaknak és FELTÁMADTUNK egy „MÁS VILÁGBAN”.
Így van?
Így van.
Van visszaút?
NINCS!
És nem is akarjuk. Sőt! Mondjuk is, hogy „isten ments” attól, hogy mégegyszer.....
 
Amikor ISA-EMANUEL-JÉZUS tanította a „jónépet”, hogy ÉBREDJEN MAGÁRA, akkor mit is tanított tulajdonképpen?
Mire emlékeztetett? A LELKESEDÉSRE. A LÉ-LEK-kel TELI LÉT-re. Amiben ott a lelkünk, abban ott a SZÍVÜNK IS. És nem érdekel bennünket, hogy ki mit mond – mi ÉREZZÜK, hogy JÓL vagyunk, érezzük, hogy „KEREK EGY”-ek vagyunk.
Egy ismerős írta tegnap, hogy meditációban kérdezte: mit kell még megfejlődnie magában? Azt a választ kapta, hogy semmit, csak süssön palacsintát. Na, ezen annyira meglepődött, hogy egyből ki is billent a meditatív hangalatból. Úgy érezte, szórakoznak vele – ezért írt nekem... Pedig egyáltalán nem szórakoztak vele.
A FELSŐBB ÉN-je, aki üzent, tökéletes feladatot és szimbolikát adott. Miért? Mert a palacsinta milyen? KEREK. Ami kerek, az mire emlékeztet? A NAP-ra és a HOLD-ra – talán jobban a HOLDRA.
Mi a HOLD? Az ÁLLANDÓBAN REJLŐ VÁLTOZÁS. A NŐ-ség, a növekedés, a kiteljesedés. Mit jelent a KEREK forma?
A TELJESSÉGET. A KÉSZ-séget. Aztán ha a KÉSZ-t tovább ragozzuk, lesz belőle KÉSZ-ÉN-LÉT, KÉSZ-SÉG, KÉSZ-ültség...
Amikor palacsintát sütünk, mit csinálunk? ODAFIGYELÜNK, JELEN vagyunk és NÉZZÜK a KEREK FORMÁT - ami EMLÉKEZTET....ha JELEN vagyunk...
Ha végeztünk a sütéssel, mi a következő lépés? MEGTÖLTJÜK a palacsintákat. Mit csinál a töltelék a palacsintával? ÍZT ad neki.
Mit ad az íz? LELKET, ÉLETET a tésztának..
Tehát? A felsőbb Én mindig TÖKÉLETES szimbolikával üzen!

Ha már ÍZ és töltelék: én mindig kiakadok, amikor valaki erőlteti, vagy felmagasztalja a fűszer nélküli étkezést. Nem is LÁTJA, hogy micsoda tükröt tart magáról, mert az ÍZETLEN TÁPLÁLKOZÁS PONTOSAN az "ÍZTELEN" LÉLEK TÜKRE. Durvábban a LELKETLENSÉG tükre.  Az ÖRÖMLÉT HIÁNYÁÉ, az ÍZESSÉG megélésének a képtelenségéé. Gondoljunk bele: véletlenül, „csak úgy” adja nekünk a természet a fűszereket? Dehogy.
ÉRTÉK és MÉRTÉK. Ez a lényeg - és ettől FINOM és JÓ az ÉTEL. Ami az ÉLET...
Amikor finom és jó az étel, hogyan érezzük magunkat? JÓL és ELÉG-edettnek. Ez a IO-LÉT.

A JÓ LÉTET, a JÓL ÉLÉST, a JÓSÁGOT igyekezett nekünk ISA-EMANUEL átadni, mert a JÓ LÉT egyenlő a BŐSÉGGEL.
Ki a BŐSÉG megtestesítője? A NŐ – hisz rajta keresztül áramlik a LÉ-TEZÉS.
Ki a NŐ? BOLDGOASSZONY – aki augusztus 15-én megkoronázta a 12-15-e között beérkezett „húsvéti misztérium” LÉNY-ÉGI-ségét.
Mi volt ez?
12-én, (maga előtt tolva), beérkezett a TÉR-be a SZER ELEM EREJE. 13-án megérkezett a SZÍRIUSSZAL, a HAJNALCSILLAGGAL maga a "toló", azaz EMANUEL („én vagyok ama hajnalcsillag....”).
14-én MÁS SÍKRA léphettünk, majd
15-én megérkeztünk Nagyboldogasszonyhoz, aki RÁTETTE A KORONÁT a misztérium lényegére.
Mindez 9 hónappal ezelőtt történt.
Akkor megfogant a MAG, a "gyermek", belindult a MAG kicsírázása mindazokban, akik „vették az adást”. Akik JELEN voltak a JELEKNEK, akik ÉRZÉKELTÉK a JELEN-létet.
Most, 9 hónap múlva KIKEL A "TOJÁS", ALAKOT ÖLT „a MÁS SÍK”.
FELTÁMADUNK TÉNYLEGESEN az ÚJ ÉLETNEK.
Nincs visszaút.
Nincs RÉGI KÖR.
A HÍD mögöttünk összedőlt – immár NINCS ÁTJÁRÁS.
Holnaptól, 14-től MÁR CSAK AZ ÚJ SÍK LÉ-T-ező.....az ÖRÖMLÉT, a „SZER” ELEMÉnek MAG-USI ereje..."Véletlenül" épp ZÖLD csütörtök lesz, az "UTOLSÓ VACSORA", amikor JÉzus megmossa tanítványai lábát az ÚT, a KARMA PORÁTÓL. Innentől a tanítványok is már MÁS SÍK-on járnak, ahol NEM HAGYNAK LÁBNYOMOT.... Nincs "lenyomat", nincs karma "karma", mely visszarántana...
Felébredt a MAG-ŐS... az ŐS-MAG...
MIND-ÉN-KI-ben, mindenkiBŐL, MIND-ÉN-HOL - aki KÉP-es volt kilépni a LÁTSZATOK VILÁGÁBÓL...
 
Napunk kísérő angyala RAGUEL, aki a HARMONIKUS kapcsolatokról üzen. Nos, igen... A MÁS SÍK-on már egészen mások a kapcsolatok is... Tényleg harmonikusak, mert már az AZONOS REZEG ÖSSZE AZ AZONOSSAL. Miben? Harmoniában...