CSEND. VAGY MÉGSEM?

 
Mona dalával indítanék ma, ami elsőként, mint telitalálat, jött velem szembe reggel, ahogy megnyitottam a facet:
 
“Szólít a CSEND
Ím, neked üzent.
Születés előtti pillanat
Ezért oly felfokozott hangulat.
Lélegezz és töltekezz
A nyomás egyre közelebb.
Mi eddig elbújva, védett burokban
Kibújni vágyik minden pillanatban.”
 
Akár be is fejezhetném itt és most, hisz ebben a pár sorban benne van az egész nap üzenete: a CSEND békéje, az iránta érzett mély vágy – valamint az a feszültség, ami meg kitörésre vágyik bennünk.
És nem értjük, hogy MI EZ???
Az asztrokockáim egy az egyben ezt a hangulatot jelenítették meg a NEPTUN, a 12-es ház és a NYILAS szimbolikájában, amikor kidobtam őket. Elsőre, amikor megláttam, magam sem értettem, hogy mi akar lenni ez a felállás, csak az ellentmondást érzékeltem benne..
Mona dala aztán tökéletesen szavakba foglalta...
 
Már régóta éljük-érezzük-tapasztaljuk a “nagy vajúdást”, ami tényleg olyan, mint egy “igazi” vajúdás: jönnek az ÖSSZEHÚZÓ erők, amelyek a TÁGULÁST szolgálják, majd jön az elsimulás… Aztán újra, de már más erővel, más mértékkel… A cél mindig ugyanaz: a TÁGULÁS egy újabb foka…
Ezt a NŐK tökéletesen “leveszik”, érzik – hisz ők testben és MEG- ÉLIK. MEgélték legalább egyszer, aztán nagyszülőként megélik újra a gyermekük mellett, de már egy más szinten, más síkon, a NŐ-s-ÉG egy "tágabb" tartományában.
A férfiak ezt a vajúdást NEM ÉLHETIK MEG – mivel ők nemiségük révén a legtávolabb kerülnek az élet lényegétől..
Ugyanakkor mégis megélhetik, hisz amikor alkotnak valamit, terveznek, kigondolnak, LÉT-re hoznak, művészi fokon, ugyanígy keresztül mennek a vajúdás fázisain, ami alatt ők ugyanúgy átalakulnak, ahogy egy nő is, mikor anyává lészen.
Mégis: tökéletesen visszatükrözi a női és férfi szerep a TEREMTŐ és TEREMTETT MINŐSÉG viszonyát.
A TEREMTŐ az ÉLETET MAGÁT viszi és adja tovább.
A TEREMTETT a TEREMTETT dolgokat, a “mesterséges”, anyagi dolgokat viszi tovább. Átéli, megélheti, mint egy Teremtő - de mégsem ugyanazt. Csak az "olyan mint" szintjén....
Értjük?
Érezzük?

Az egész világ megborulása ott kezdődött, amikor a TEREMTETT a TEREMTŐ szerepére tört.
A teremtett minőséget ruházta fel ÉLŐ-vel.. A következményeit végig követhetjük a TÖRT ÉN ELEM útján… Ez az, amikor a TEREMTETT akar TEREMTŐ lenni, az A-szír akar SZÍR-i lenni: a MEGTÖRT ÉN akarja eljátszani FÉL elemként a TELJESSÉGET. Mivel ez egy TERMÉSZET ELLENES működés, ezért ERŐ kell hozzá: ez az ERŐSZAK ereje... Meg kell erőszakolni a RENDET, hogy új rend álljon fel. De ez az új rend SOHA NEM MARAD STABIL, hisz ami természetellenes, az csak egy állandó plusz erő, a "megerőszakoló" erő erejével tud fennmaradni...
Ami azonban előbb-utóbb kifut.
HIsz az "állandó megváltozatatás" előbb-utóbb belefut tenmaga határába, a VÁLTOZTATHATATLANBA.

A változtathatatlan adja azt a NYUGALMAT, BÉKÉT, amit mindenki alapvetően keres, amire mindenki vágyik.
Nem véletlenül...
Ez olyan, mint amikor valaki iskoláról-iskolára, tudótól tudóig vándorol és mindig zsákutcába fut, mert mindegyiknél eljut arra a pontra, ahonnan nincs tovább, mert a TERMÉSZETES kérdéseire nem kap választ. A HAMIS TANOK mindig lelepleződnek, amikor valaki "zsigerileg természetes kérdéseket" tesz fel....
Aztán egyszercsak békére talál, amikor valakitől visszahallja TENMAGA BELSŐ HANGJÁT - hisz OTT VAN az IGAZSÁG, TENMAGA MAGJÁBAN.
Az a "valaki" legfeljebb ki is mondja - de csak azért, hogy visszacsatolást adjon: HIGGY MAGADBAN!

A TEREMTETT lénység eszköztára az erőszak mellett FÉNYES és KÁPRÁZATOS is, hogy SZEMFÉNY-VESZTŐ legyen. Hogy elvakítsa a belső látást. A káprázat nagyon hathatós, mert mint látható, a világ nagy részének a szeme fénye bizony odaveszett..

De eljött az ideje az ébresztésnek...
Eljött az ideje, hogy újraszülje magát a HOLD, a NŐ-S-ÉG, a “MI”-NŐ(k)-S-ÉG”, ami maga a TISZTA TEREMTŐ ŐS-ERŐ...

Az agónia hasonló a szüléshez, hisz éppolyan szakaszos. Ugyanaz az út vezet VISSZAFELE, mint LEFELE (és írom ezt le épp 10.27-kor… Véletlenül persze…).
Át kell menni ugyanazokon a “tágulási” fázisokon, mint a “világra jövetelkor”., csak épp visszafelé...egy MÁS VILÁGRA…
Ezt éljük most.
A földi lineáris idősíkon a vajúdás és az agónia egyszerre zajlanak. Csak az IRÁNY MÁS.
Alapvetően mindegyik CSEND-ben zajlik, békében, nyugalomban – mégis benne van egy KITÖRÉSHEZ szükséges ERŐ, ami az “összehúzódásban” gyűlik össze, hogy majd utána ki tudjon lökni….
Ha mindkettőt éljük magunkban, a csend nyugalmát és a kitörés feszültségét is, akkor legyünk nyugodtak: “VESSZÜK AZ ADÁST”. Benne vagyunk teljes mértékben a folyamatban, érzékeljük és éljük is.
Ami birizgál és irritál, ami zavarja a csendünket – az az agonia része. Le fog válni rólunk.
Az izgalom “gyönyöre”, a várakozás örömének a “feszültsége” pedig már az ÚJ-ra készít fel, amikor zavartalanul élhetjük MAG-unk ÖRÖMLÉTÉT… (10.33…)
Addig nincs más dolgunk, mint “gyakorolni” – és nagyokat “szuszázni”, hisz a “szusz” nem más, mint az ISTENI LEHELLET, a LÉ-LEG-zet….
 
Napunk kísérő angyala ma URIEL, a Tiszta felfogás angyala. Igen: kell az ő segítsége, hisz nem elég érezni és élni valamit, nem árt, ha értjük is, mi miért történik….