Mesteri a vetítés, mi kint zajlik éppen,
de te, már nem vagy részese itt, az új térben.
Mert itt már más a teremtés, mi tenmagodból ered,
mi megalkotja körülötted a bent teremtett tered.
Hol lét a létben, s kéz a kézben.
Hol mindennel és mindenkivel szerelemmel érzel.
S ez az az örömlét, mely tebelőled fakad,
s úgy árad ki lénységedből, mint egy csillámló patak.
S elárasztod vele újra s újra, magad.
Egyre táguló terek bennem egymásba nyílnak,
nyoma sincs már új létemben a kivetített múltnak.
Hisz jelenemben teremtem magomban az újat.
S minden egyes pillanatban fókuszom csakis önmagamban.
Mert mindig is ezt akartam.
Én döntöttem így, senki más,
hisz tenmagomon belül kezemben az irányítás.
S mindezt csakis magamnak köszönhetem.
Mert ÉN választottam, s megélem valódi lénységemet.