LEHELLET

 
LE-H-EL-let...Megint mi-CSODA-szó!
LE és EL. Körbezárva a H-t, ami a LÉ-LE-k „hangja”, hisz mikor valaki ki-LEHEL-i lelkét, akkor egy H hangot ad ki magából.
A H maga az „X”, ami azért látszik X-nek mert közben spirálvonalban tekeredik. De egyébként egy H. Hisz olyan, hogy "X" hang NEM létező!! Ami nem létező, nem is determinálhat semmiféle ÉLŐ kódot!
Tehát a H mint lélekhang, egyben egy „kód-hang” is, mely a "MAG" "visszhangja"...
LE-H-EL..
LE-jön a H, ami majd EL megy... amikor „ki-lehel-ődik”. LE és EL.. LE és EL..Ez a LÉLEGZÉS ritmusa...
Hát nem csoda a nyelvünk?
 
Amikor valami nagyon légies, éteri, könnyű, és éppen hogy csak érzékelhető, akkor arra azt mondjuk: lehelletnyi. Minden lehelletnyi dolgot ÉRTÉKESNEK tartunk. Mert annyira finom, annyira lágy, annyira szépséges. Olyat soha nem mondunk, hogy „lehelletnyi gonoszság”, viszont az ellenkezőjét, hogy egy „rossz emberben” is van egy lehelletnyi jóság, már annál inkább.
Amikor valami SÚGÁST hallunk, az is „lehelletnyi”. Minden, ami a MÁS-SÍK-ról érkező, az éteri, lehelletnyi...
Amikor valami felgyülemlik bennünk, szinte észre se vesszük, egy nagy levegővel KILEHELJÜK.
Nem fújjuk – leheljük. EL-engedjük. És meg is könnyebbülünk általa...
Tehát a LEHELLET-ben „mágia” van.
 
Ezért is vannak légzőgyakorlatok, hogyan szívjuk be a levegőt és áramoltassuk szét a szervezetünkben, hogy sejtszintig megtisztítsuk a szervezetünket.
A levegő dúsítja a vért, tehát ELSŐDLEGES szerepe van a „sima” vérhez képest.
Mit szívunk be a levegővel?
Láthatatlan ÉTERI FOLYADÉKOT.
A folyadékban mi van? INFORMÁCIÓ.
A vérünk KÓDRENDSZER. Információ tároló. Ahogy testünk minden folyadéka is az, ők hordják-viszik minden „szilárd” részünkhöz a szükséges „tudást” a helyes működéshez.
Érdekes, hogy minden, a szellemünket befolyásoló információ az éterben, a „levegőben” van – mégis, amikor mélyeket lélegzünk, nem „kajáljuk” be őket, sőt, ellenkezőleg: mintha mindent kiszűrnénk, mert csak a frissítő, feltöltő, erősítő hatások érvényesülnek a szervezetünkben.
Akkor hogyan lehetséges, hogy az „éterbe feltöltött” hamis, ártó információk mégis eljutnak a tudatunkhoz és lehúznak minket?
A susogáson, a lehelleten keresztül hatnak, amik a FÜLT érik el!
A hangokat, legyen szó belülről jövőről vagy külsőről, a FEJÜNKBEN halljuk. A fül „csak” közvetít, „csak” érzékelőszervként viszi tovább a rezgéshullámokat. Kinek mennyire „finomhangolású” a füle, annyi hangot ÉSZ-lel.
Így vagyunk a súgással, a lehelettel is...
Ha finoman vagyunk hangolva, azonnal meghalljuk a "magas" rezgésű információkat is és "kihalljuk" a mögöttes üzeneteket is.
Ezért mondom mindig: legjobb szűrő az információ maga, mert mindenki CSAKIS A MAGA SZINTJÉN tudja "fogni az adást".
És PONT ebben van a mai nap lényege.
 
A fejünkben "áramoló" információk MINŐSÉGE mutatja, hogy hol vagyunk hangolva: a "felhők felett" vagy "alatt"...
Ma lélegezzünk nagyokat, mélyeket, napjában többször is. Engedjük, hogy menjen, aminek mennie kell...
És engedjük, hogy jöjjön, aminek jönnie kell..
Érezni fogjuk, hogy mivel vagyunk tele, mert ösztönösen "szuszázunk", ha megteltünk...
Ebben támogat ma minket SANDALPHON, aki az örömlét angyala is, hisz örömlétben akkor tudunk lenni, ha TISZTÁK VAGYUNK.
 
Ezzel kész is lenne a mai Rituálé - de hozzá kell tennem még az alábbiakat:
 
Tegnap, az esti sétám alatt, már megéreztem a mai nap előszelét.. Érkeztek észlelések, látások, gondolatok - melyekről mind lemaradok, ha engedek a lustaságomnak.
Mert ugye lustaság fél egészség, a kényelem meg a másik fele, és így lesz az ember szép „kerek”... De a belső hajtóerő, a „súgás” nem engedett,

így hát menni kellett! Zene a fülbe, közben jöttek a gondolatok, egyik épülve a másikra, míg egyszercsak „villanófénybe” kerültek az összefüggések. Összeértek Krisztina versei, Márti hónapokkal ezelőtti látásai, sokaknak a „gyermekes”, „vonatos”, „repülős”, „tengerhullámmal” és hasonló látomásokkal tűzdelt álmai és Mona tegnap előtti verse:
„A felhő mögül nézzed
Hogy mit (t)akar az élet”.
Ezt a sort szó szerint láttam, éltem, éreztem.
Mi már TÉNYLEG a "felhők felett" vagyunk, már egy MÁS SÍKRA hangolódunk!
Már nincs közünk ehhez a világhoz, ki fog futni nélkülünk is. Úgyis az történik benne, aminek történnie kell - mi már a "JÖVŐRE GYÚRUNK".
Ehhez azonban ITT és MOST „szétválunk”.
Mindenki "átkapcsol" egyénibe.

MOST érik be, miért állítódtak le a tanácsadások. Miért kellett mindenkinek megtanulni FELELŐSEN DÖNTÉST hozni - hisz ez volt TEN-MAG-ára ébredésének a feltétele és a kulcsa.
Amíg ebbe belejöttünk, kialakultak - ahogy itt is - közösségek, egymást építve-húzva-erősítve.
Mostantól azonban mindenki MAGÁRA LESZ HAGYVA.
Miért? Mert a „felhők felett” MOST ÁLL BE mindenki TENMAGA STARTVONALÁRA.

Eddig egy "átalakítóban", egy „forgótárcsában”, voltunk, mely kirázta belőlünk a lerakódásokat, lerángatta rólunk a kötőfékeket, hogy itt és most, immár megtisztulva „kiköpjön” minket és rátegyen egy új út kezdővonalára.
MOST fogja mindenki meglátni és „megkapni” azt a feladatot, amivel a „jövő JÖVŐBEN” DOLGA LESZ.
MOST indul a FELKÉSZÍTÉS, a "TANÍTÁS".
MOST nyílik meg a MAG-EMLÉKEZÉS teljes tárháza - de csakis EGY-ÉN-i szinten.
Ezért kell MAG-unkba fordulni, leválni a közösségekről.
MOST fogja MIND-ÉN-KI-hozni magából azt, ami a KOR-KÖR-VÁLTÁSSAL felnyílik MAG-ában.
Hisz ERRE VÁRT!
Amikor túl leszünk a felkészülésen, amikor "magunkévá" tettük a "tananyagot", amikor már tudjuk, hogy mi lesz a dolgunk, tehát ELKÉSZÜLTÜNK, akkor "verődünk majd újra össze", immár az új feladatok tükrében. alakítva új társulásokat....és egy-másra találunk az új együttműködések érdekében.

Tegnap megint átjárt annak az érzete is, ami tavaly szeptemberben „suhintott” meg egy „lehelettel”: le fog járni a Rituálék ideje. 
Úgy érzem, nagyon közeledik. Már kifogy a mondanivaló...És ez érezhető is..
Érezhető, mert érezhető, hogy nagyon közeledik „valami”.
Valami, ami LE-választ, ami SZÉT-választ, ami mindenkit „befelé terel”.
ITT AZ IDŐ!
Ami nincs - ezért érezhető meg, ami VAN - ugyanakkor a linearitásban mégis van, tehát várni kell..
De addig is lélegezzünk mélyeket, tartsuk tisztán a szellemet, a lelket és a testet is, legyünk minden pillanatban a JELENBEN, mert csakis így lehetünk jelen a JELEKNEK, amit Emanuel "tart kézben"...
 
(KÉP: Salgó vára - csodálatos Magyarország)