MINDEN VÁLTOZIK ÉS SEMMI SEM VÁLTOZIK

 
Ma, 3.30-án 4.40-kor ültem fel az ágyban jegyzetelni. Leírni az oly evidens gondolatokat, amik addig voltak evidensek, míg szemlehunyva feküdtem... Azonban amint felültem, máris kezdtek szertefoszlani és az ébrenlét világában átalakulni.
Nagyon érdekes érzet és tapasztalás ez az átmenet, ahogy felébred az ember a félálom ÉBERLÉTÉBŐL és át akarja hozni a gondolatokat a „valós” éberlétbe. Aki megélte, egészen biztosan megkérdőjelezte már magában, melyik éberlét az ÉBER LÉT? Mert hogy a félálombeli éberlétben sokkal többet TUD az ember, egészen biztos!
Nos, amit leírtam, mondhatni újra, abban semmi új nem volt, mivel a MAG MEG-ÚJULÁSÁRÓL szólt.
Csodálkoztam is, hogy minek írom le, hisz már annyiszor téma volt a Rituálékban is. De ahogy az órára pillantottam, egyértelmű volt, hogy nem lehet „vitatkozni”.
Annyi volt most a „Más”s-ág a témában, hogy ez a MAG-MEG-újulás nem egyszeri – bár EGY-SZER-i - hanem egy FOLYAMAT. Minden nap egy újabb és újabb szegmens nyílik meg, minden nap történik valami, ami egy újabb képességet nyit meg bennünk. Mint a Harry Potterben. Nem véletlenül MOST olvasom...mert nagyon sok párhuzam fedezhető fel a jelenünk megélései és a könyv „meséje” között... Amúgy már megfigyeltem: soha nem véletlenül kerül kezembe egy-egy könyv, mintha irányítaná valaki, mikor mit olvassak...De hát ezen mi már itt nem csodálkozunk, mert nagyon is jól tudjuk, KI az, aki irányít minket...
 
„S egyre erősebben érzed,
hogy valaki vezet téged, ott bent, teredben.
S tudod azt ist, hogy ez a vezető
csakis tenmagod vagy, senki más.” (Horváth Krisztina)
(9.22..)
 
Mivel ez a „MAG-MEG-újulás” egy folyamat, ezért érezzük úgy, hogy minden változik, ugyanakkor semmi sem változik - legalábbis ami az üzeneteket illeti.
Mindig ugyanaz, legfeljebb a hangsúly tolódik el. A fő hangsúly mindig az ÉBER LÉT-ben van, ami nem más, mint amikor „ELEM”-ünkben vagyunk (9.27).. Amikor elemünkben vagyunk, akkor a legjobbat hozzuk ki magunkból, mert ÉLJÜK az ELEMET.
Melyik elem az, amit élve a lehető legjobban tudunk működni? Lehet kórusban válaszolni: igen, a SZER ELEM.
Ha SZER ELEM-ben élünk, akkor kötetlenek vagyunk, szabadok, felszabadultak és örömteliek. EGY-s-ÉG-ben vagyunk MAG-unkkal. Ha egységben vagyunk, akkor jól működnek bennünk az BELSŐ KÉPESSÉGEINK, a látás, a hallás, ami kiszűri mindazt, ami nem építő, ami nem felemelő. (9.33..)
Ha kibillenünk valami oknál fogva ebből az egységből, akkor TENMAGOM, mint VEZETŐ azonnal a REND-ÉL-kezésre áll és bevonzza a meg-OLD-ásokat...mert REND a LEL-ke MIND-ÉN-nek! (magyar nyelv mágiája...). EZT éljük egyre intenzívebben - mert ez a "jövő JÖVŐ" működési rendje...
Mielőtt nekiültem a Rituálénak, elolvastam Mona és Zsiborás Márti írásait („Mona dala” és „Zsibongás”), amelyek teljesen összecsengtek egymással, meg az én frissen, elsőként húzott „Szerelem” lapommal is. Mindegyik az intenzív MAG-MEG-ÉL-ésről üzent, a felszabadulásról, a kötelékek letételéről, arról, hogy milyen „itt” az „odaát” minőségében élni....
Ehhez képest meglepődtem a Rituálé észközein, mert több „árnyékot” mutatott a „csudijó” állapot mellett..
Ugyanakkor, ha belegondolok a hajnali üzenetbe, hogy a MAG-MEGÚJULÁS egy teljesen EGY-ÉN-re szabott FOLYAMAT, ami egyénenként eltérő ritmusban és módon tárja fel a rejtett képességeket, akkor meg teljesen természetes az „ész-közök” árnyalása.
Hisz „Minden változik úgy, hogy közben semmi sem változik”.
 
Minden változik KINT (legalábbis úgy látjuk) halad a maga útján, ahogy "Köll" – közben semmi sem változik, mert tudjuk, hogy KÉSZ történést élünk meg.
Minden változik BENT – közben meg semmi sem változik az ÜZENETEKET illetően, hogy „csak” MAG-unkat kell EMLÉKEZTETÜNK, hisz minden BENT történik, mindent BENT ÉLÜNK meg. MAG-unkban.
Tényleg úgy van, mint Mona versében:

„A felhő mögül nézzed
Hogy mit (t)akar az élet
S emlékezz hogy miért
Ez a színpad forog néked.
Az élet egy gondola(t)
Mikor az Isten felkacag
S a SZERelmetes Létben
Mámorban a MIND-ÉN-t megálmodva
Majd a térbe lehozva
Indulsz el te is utadra.
Szívedben ÖnMAGod
Kódolva térj vissza oda,
honnan elindultál valaha.”

Ha az elmúlt napokban fordulatot éltünk meg, lezártunk valamit és új felismerések részesévé váltunk, akkor most megpihenhetünk az örömlétben.
Ha az elmúlt napokban éltünk örömlétben, akkor ma jöhet egy kis alászállás, BEFELÉ élés és nézés, hogy mi a következő dolog, amin túl kell lépnünk és mi az, amit le kell vágnunk magunkról.
Így haladva lépésről lépésre – közben tudva és emlékezve arra, hogy EMANUEL mindig itt van velünk. Az ő erőtere teszi lehetővé, hogy FEL-ÉL-ŐS-en éljünk, hogy ne feledjuk soha: a kapcsoló mindig bennünk van!
Ez a MAG-tudat és MAG-tudás ALAP-vető ELEME.

Ma megint GABRIEL van velünk – vagy inkább még mindig – aki arra emlékeztet: jól gondoljuk meg, mit és kit követünk?
Ki az, aki vezet és ki az, aki megvezet...

A „Teremburán” ma a HOLD a JUPITERREL „randizik” – tehát felébred az igazságérzetünk, rálátunk múltbéli megvezetésekre, megvezetőkre, legyen szó kapcsolatokról, szorosról és tágról, hit-és eszmerendszerekről, vallási dogmákról, tudományról, magyarságról, a fény fényezéséről... Nagy kötőfékeket tudunk ma ledobni magunkról...