„EGY a SZÍVEM-EGY A PÁROM..”

 
Ma az első ébredés óta ez a dal jár a fülemben-fejemben és mit mondjak, természetesen a Rituálé észközei is visszaadják ennek a dalnak a „belső” üzenetét..
Ezenkívül ma 16-a van és ahogy eddig is, a mai napot is determinálja a dátuma, amiben "véletlenül" benne van az „egy szív” dobbanása, amiről a nóta is szól..
 
Mert mit is jelent a 16?
Nagyon különleges szám, ez a határ, ez az „utolsó lehetőség” az egységbe kerüléshez, ami BELŐLEM FAKADÓ.
A Tarotban a 16 a „Torony”, a végső lezárás lapja, ahonnan nincs tovább, de nincs visszaút sem. Vajon miért?
Ha felezzük a 16-ot 8-at kapunk, az ÁTJÁRÓ, a KAPU számát, mely SATANA száma is, hisz ő maga a kapu, ő az őre, ő engedi át a lelkeket a „MÁS-sík VILÁG”-ba, ő az aki „megméreetet, hogy könnyűnek találtatunk-e”?
Ha összeadjuk a számjegyeket, 7-et kapunk, mely a Fény látható dimenziójának a FELSŐ HATÁRA.
De még „csak határa”. A 7-ben már eljutottunk a TETŐRE, már bejártuk a 6-alom, a 6 irány, a 6 kiterjedés minőségét és eljutottunk a SZÍNVALLÁS, a SZÍN(T)-VÁLTÁS pontjára. Integráltuk a tapasztalatokat, már megértettük, mert megéltük, amit kellett.
El tudjuk engedni, ami ÁL-s-ÁG-os és látjuk a TISZTA-s-ÁG-ot. Felismertük MAG-unkat MAG-unkban, hogy ITT és MOST mi a mi szerepünk.
De ez még „csak” az EGO TELJESSÉGÉNEK A TUDATA.
Innen még van tovább... a „teljes teljesség” megéléséhez, ami után szó szerint egy MÁS SÍK-ba érünk, ahol FEL-TÁMADUNK!
Ez a 9, majd a 19 állomása...
 
A 16 után következik a 17, mely szám már egy olyan TUDATSZINTet jelöl, ahol CSAK a TISZTASÁG, a tiszta vágy-OK, a tiszta szándék működhet. Ez valóban egy teljesen más sík, aminek a termése is más minőségű lesz. Ennek megtapasztalását jelzi a 17-ből eredő 8.
 
A 18 a HOLD száma, amikor az EGY-ÉN eljutva az OK-OKOZAT megélésén keresztül átlátja, hogy a „teremtő és teremtett” világ EGY és UGYANAZ, nincs elkülönülés, csak EGY-s-ÉG van és csupán a SAJÁT LÁTÁSMÓDUNK az, ami ebből az egységből ki tud válni, el tud különülni.
Mert VAK.
Mert csak azt látja, ami tapintható. Pedig a „teremtett” világ nem más, mint a „teremtő” világa, csak a „teremtő” NEM LÁTHATÓ a fizikai szemmel.
Ahogy a HOLD-nak is CSAK egyik oldala látható, a másik nem.
NEM VÉLETLENÜL! Hiába akarják anyagi szempontból megfejteni, miért van ez így – erről az oldalról nem lehet megközelíteni, mert nem ad logikus választ.
A HOLD folyamatosan EMLÉKEZTET minket arra: VAN EGY MÁSIK „VILÁG” is, pontosabban egy „ÁRNY-OLDAL”, ami azért „árny”, mert nincs megvilágítva, de a TELJESSÉG, a VILÁG, a fény és árnyék EGYSÉGÉT jelenti. A fény NEM A MINDEN, és NEM a fény „adja” az árnyékot – hanem az ÁRNYÉK IS ÖNMAGÁBAN létező, legfeljebb itt nem úgy LÁTSZIK!!
 
Ha minderre rájöttünk és megértettük, akkor eljutunk a 19-be, a kör körbeér és EGY-s-ÉG-be kerül. Ebből a körből, a megélt ÉL-mények által, aztán egy új kör indítható, természetesen egy magasabb szinten....
Ez lesz a 20....amiben a „10”, azaz az „1” új színben tud megnyílvánulni... Immár egészen más síkon, más szinten és más színben, más kapcsolatokkal.
Ezért a 20 a „FELTÁMADÁS” lapja a Tarot-ban, amikor megértjük, hogy CSAK EGYÜTT lehet EGY-S-Égbe jutni és eredményesnek lenni.
A 20-ig a SAJÁT pályánkat futjuk be – onnantól már KÖZÖS-ÉG-ben futjuk a SAJÁT pályánkat tovább...
Erről szólnak a 20-as évszázad..
Együtt-egymással-egymásért, amikor az EGY és a MÁS rájön, hogy mindegyikük egy EGY a MAG-a szempontjából, de itt a 2-ességben, ahol mindennek két FELE van, csak EGYÜTT, ÖSSZETARTVA lehetséges HARMONIÁBAN EGY-ségbe kerülve élni, hisz a 3, mint tudjuk, a harmoniában egységbe került EGY, amikor a két fél újra EGY-MÁS-ra talál. Hisz mindkettő az EGY-ből vétetett....

No, ennyi kis számmisztika után mit is hoz a mai nap?

A 16 dinamikája megjelenik abban, hogy ma HATÁROZOTTAN LEVÁL-HAT-NAK rólunk bizonyos, még rajtunk ragadt megszokások, kapcsolatok, dolgok, felfogások, nézetek, elvek, érzelmek....Például, történhet valami, hallhatunk egy hírt, akár a média jóvoltából, akár a környezetünkből, ami mint a „220” lesokkol, de egyben úgy ráz fel, mint vödör jeges víz a meleg ágyból... A jeges víz mindig kijózanító tud lenni, szó szerint megtisztít és azonnal másképp láttat.... Rádöbbenünk a mögöttes SZÁNDÉKOKRA, a megtévesztésekre, amiket eddig nem vettünk észre. De most már látunk...
Ha pedig látunk, akkor máris másképp viszonyulunk a környezethez, társhoz, történéshez. Ha mindehhez még megfelelő tudás is társul, akkor semmi nem állhatja útját az „Egybekelésnek”. Magunkban magunkkal.

Vagy történhet valami épp ellenkező előjellel: érkezik egy visszaigazolás, ami kisimítja a lelkünket, hogy lám-lám, jól láttuk, jól éreztük....

Még egy megélésnek is a részesévé válhatunk, aki már "ott tart" és ami szintén a leválással kapcsolatos (erre két rátüsszentés is érkezett): ez pedig a BÚCSÚ melankóliája...
Mint amikor a HALÁL kapujában állunk és végigéljük az emlékeinket. A színek, árnyékok látványa felhoz régi hangulatokat, emlékképeket, illatokat érzünk, muzsika szól – közben pedig teljességgel elfeljtünk mindent, ami bántás volt, vagy kellemetlenség. „Csak a szépre emlékezünk” – mert a búcsú pillanatában, mielőtt a feledés homályába veszne minden, amit megéltünk, ami már csak VOLT - valóban széppé válik.
Miért mindez? Mert mi már letettük a lábunkat az ÚJ KOR-KÖR SÍKJÁN... legalábbis az egyiket....Lassan kihúzzuk a másikat is a RÉGI VILÁGBÓL, közben megélve a BÚCSÚZÁS kicsit torokszorító, kicsit melankólikus pillanatait.. Alig vártuk, hogy végre kikerüljünk belőle - most mégis elfog minket a nosztalgia, mert tényleg csak a szépre emlékezünk... A búcsúnak is van ideje - aztán elengedve mindazt, aminek letelt az ideje, már csak egy dal zeng bennünk:
„egy a szívem-egy a párom...”