NAGYÍTÓ

 
Mikor kell nagyító? Ha pontosan akarunk látni valamit.
Ha valamit részletekbe menően szeretnénk tudni.
Miért? Mert meg akarjuk ismerni, a mélyére akarunk látni a dolgoknak, vagy bizonyos személyeknek.. Tudni akarjuk az összefüggéseket...
Nem véletlenek azok a karikatúrák, amikor egy nyomozót hatalmas nagyítóval a kezében ábrázolnak, hisz mindig a LÁTÁSBAN van a lényeg (6.44-kor...). Mikor sikeres egy nyomozó? Gondoljunk itt akár Colombora vagy Sherlock Holmesra: ha HALLGAT A MEGÉRZÉSEIRE. Vagy akár Miss Marple-ra. Mindegyikük a „szimatuk” után megy és alaposan górcső, azaz nagyító alá veszi azt, amit a szimata súgott..
Mindnyájan szeretjük a krimiket, a nyomozós regényeket, és olvasás közben megpróbáljuk magunk is megfejteni, „ki a gyilkos?”. Megérzés és éles logika: ezek szoktak eredményre vezetni.
Vajon MIÉRT NEM használjuk a mindennapokban is ezt a képességünket?
Miért csak egy regény olvasása vagy egy film nézése alatt működtetjük a saját érzékeléseinket?
Ilyenkor kilépünk a világunkból, átlépünk egy másikba, szó szerint egy más síkba és ott másképp látunk-gondolkodunk. Beleérzünk és veleérzünk. Aztán, ahogy vége a regénynek, a filmnek, visszazökkenünk a saját világunkba és csinálunk mindent tovább, ahogy addig. Pedig az átéléseket hasznosíthatnánk a mindennapjainkban is akár...
Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha használnánk mi is azt a nagyítót?

A nagyító szerepét veszik át az „észközök”, a kártya, a pálca, az inga vagy bármi egyéb a jóslás tárházából, hisz ezek segedelmével is mit szeretnénk? LÁTNI! Mégpedig a mögöttes összefüggéseket és azt, hogy mi lesz ha ERRE megyek és mi ha ARRA.
Aztán az észközök vagy megmutatják vagy nem.
Mostanában már NEM.
Mégpedig azért nem, mert ahogy mondám: a LEJÁRÓ KOR-KÖR-nek MÁR NINCS jövője – az ÚJAT pedig MÉG nem láthatjuk, mert még magunk sem vagyunk teljesen készek hozzá.
NEKÜNK kell még ALAKULNUNK. Hangolódnunk. Finomodnunk – azaz LÁTNUNK. Napszemünkkel, holdszemünkkel, hogy lelkünk szárnyaival átöleljük a Földet...

Ma, a Teremburán a HOLD a PLÚTÓVAL fog szembe kerülni.
A HOLD az IKREK csillagképből lép ki éppen, a Procyon és az Egyszarvú felett halad el, a Plútó pedig stabilan áll a SAS CSILLAGKÉP előtt.
Mit közvetít a Hold? A BELSŐ LÁTÁS tiszta minőségét.
A „szimatot”.
Mit közvetít a Plútó? A FELÜLRŐL látást, az átfogó látást, az ÖSSZEGZŐ képességet.
Egymással szemben állva okozhatnak némi feszültséget – de csak akkor, ha NEM AKARJUK meglátni a TÉNYEKET! Ha viszont nyitottak vagyunk, akkor a kettő ösztönzően hat egymásra és nagy felismerések részeseivé válhatunk (7.00) – ami megadja a szintetizálás, az egységbe kerülés tudatát.
Ha már „terembura” és konstellációk: nagy TÉVEDÉS és kimondott HAMIS TANÍTÁS, hogy a konstellációk az ESEMÉNYEKRE HATNÁNAK és hogy a konstellációk KIVÁLTANAK bizonyos eseményeket!!
SOHA!
Ez a tanítás, ami úgy beékelődött, mint málnamag a fogak közé, a FELELŐSSÉG ELHÁRÍTÁSÁT hivatott szolgálni! Lehet vele takarózni: nem tehetek semmiről, mert az „ég így akarta”.
Hát nem.
A FELELŐSSÉG mindig EGYÉNI. ÉS nem a "történésé".
Mindig mondom – mert láttam és nem is egyszer – hogy a KOR-KÖR eseményei ADOTTAK! Beleszületünk egy folyamba mint folyamatba (gondoljuk csak józan paraszti ésszel végig) és mi ebben a folyamban ÉLÜNK. Mire van hatásunk? SAJÁT MAGUNKRA, arar, hogy MIKÉNT éljük meg a VISZONYULÁSUNKAT azzal a világgal, amibe bele születtünk.
Mindig adott feladattal, küldetéssel érkezünk, melyhez a külvilág a „sorsút”. A színpadi játszma, a színfalak, a szereplők, a kellékek mind-mind a KÜLDETÉSÜNK, a feladatunk TELJESÍTÉSÉT SZOLGÁLJÁK.
Az ÉLET NEM AZ ESEMÉNYEKET jelenti. Hanem azt, ami BENNÜNK ZAJLIK!!!
Ezért a bolygók SOHA NEM AZ ESEMÉNYEKET HATÁROZZÁK MEG – hanem RÁNK és CSAKIS RÁNK HATNAK. Élő az Élővel kapcsolódik, és nem a „dologgal”.
A bolygók a szevezetünkben is megtalálhatók, és ahogyan fent, úgy bent is kapcsolódnak egymáshoz (7.07).
Tehát, amikor valamilyen konstelláció kialakul, mint a mai is, az BENNÜNK FOG KIVÁLTANI reflexiót– és NEM KINT.
Az események haladnak a maguk útján, de a MEGÉLÉS a miénk.
A bolygók pedig CSAK A MEGÉLÉS HOGYANJÁT fogják befolyásolni..
A megéléseink pedig mitől függnek?
A TUDATOSSÁGUNKTÓL.
Aszerint reszünk az eseményeknek is részesei.

A külvilág megint VÁLTOZNI FOG, SORSSZERŰEN teljesül be minden, ami „meg vagyon írva” (7.10...)
A mi feladatunk mi? Az, hogy KÉPESEK legyünk az eseményeket megfelelően ÉRTELMEZNI! Vegyük kezünkbe a nagyítót és lássunk a mélybe, és ne kerüljék el figyelmünket a részletek. Miért?
Azért, hogy a SORSSZERŰ irányváltás mentén a megfelelő irányt tudjuk választani.
Ma 13-a van. Ismét LEZÁRUL valami és ELINDUL valami.
Mi döntünk: megyünk vagy maradunk?
Haladunk a felhangolódás útján – vagy maradunk a régi kor-kör mintázatában?.....
A külvilágban most VÁLTOZÁS LESZ.
De megint mi döntünk egyedül: HOGYAN VISZONYULUNK HOZZÁ!
Mint a covidnál is: LÁTJUK a mögöttes hátteret vagy belemegyünk a megtévesztés játszmájába? A covid az úgy covid ahogy covid.
DE MI vajon azok leszünk vagy nem?
Ez az egyetlen lényegi.

Napunk kísérőangyala URIEL, aki a LÁTÁS, a FELISMERÉS villámszerű lehetőségeit hozza. Élünk vele vagy nem?
SAJÁT DÖNTÉSÜNK.
 
 
(Kép: internet-istockfoto)