ÉN és én II.

 
Folytatása követekzik....
 
Tegnap nekem nagy tanulság volt, milyen az, mikor a kis „én” felülbírálja a "nagy ÉN”-t...
Amikor lehívom a Rituálét és elkezdem írni, jönnek hozzá képek, gondolatok, példázatok. A tegnapi példázat egyikét, aminek a magja a „balesetek” voltak, kitöröltem, mondván, áááá.. ezzel így megint túl hosszú lett, meg különben is, minek ezzel foglalkozni, még majd hozom a frászt a jónépre. Tehát, „delete”..
Igen ám, de ha az ember kivesz egy bekezdést egy egymásra épülő gondolatfolyamból, onnantól borul az egész. Elveszik a logika, itt is kell igazítani, ott is kell igazítani, aztán itt se jó, meg ott se jó... Majdnem két órát „tököltem” tegnap a Rituáléval, ami szerintem érezhető is volt, a torkonakadó nyögvenyelős mondandójában.. Legszívesebben az egészet hagytam volna már a csudába... Ráadásként később, a nap folyamán, meg is érkezett a lecke: ketten is rám írtak, elmesélve, milyen balesetük történt és kérdezték, szerintem mi lehet az oka... Ha kettő történet nem lett volna elég, hazafelé jövet, pont a „kisfalunk” határában húzódó autópálya felüljárón, pont a fejem felett állt keresztben egy furgon a Hegyeshalom felé vezető oldalon. Kapásból bevillant, hogy a városban pedig láttam egy mentőhelikoptert a kórház tetejére leszállni...
Konklúzió: mindig zagyvaság az eredménye annak, ha hagyjuk a „kis én”-t a „NAGY ÉN” fölé kerekedni.
 
Mert ki a „kis én”? A JELEN EGON-k.
Ki a „NAGY ÉN”? A bennünk élő ISTEN-MAG-unk, amiben ott a TELJESSÉG.
A „Kis Én”, az ego, ennek a RÉSZE, „beszűkült” minőség, rászabva a JELEN LÉT-re, a jelen életre.
De ez a beszűkültség CSAK annyit jelent, hogy elsődleges az adott élet élése, az adott élet CÉLJÁNAK, a „VAGY-OK”-iságnak a teljesítése. Viszont a teljesítés MILYENSÉGÉT a „NAGY ÉN” súgása fogja megadni.
Ez az egész „kis én – NAGY ÉN” felállás nem más, mint az cseppecske az óceánból. A cseppecske KÜLÖN VÁLHAT, élhet egy röpke ideig más formában – de mégis BENNE VAN az EGÉSZ ÓCEÁN mintázata, amibe aztán majd visszahull.
A „kis én” mindig CSAK AZT a világot érzékeli, amiben épp él. És ez így helyes. Nem is lehet másképp, hisz azért van itt, mert ITT ÉS MOST, térben és időben pont EZZEL van dolga, mert ebben az ADOTT viszonylatban tudja legjobban kihozni MAGÁBÓL mindannak a TELJESÍTÉSÉT, amit célként kitűzött maga elé.
Ebből kifolyólag a „kis én” egy BESZŰKÜLT látással és gondolkodással rendelkezik. Azt érzékeli, azt látja, amit szemmel lát és a többi érzékszervével tapasztal. Mivel BENNE VAN, mint „cseppben a tenger” a TELJESSÉG EMLÉKEZETE IS, azt hiszi, hogy ez a „Kis én” formája a TELJES, az EGÉSZ. Ami valahol igaz is, mert a részben is benne van az egész – ugyanakkor mégis nagy csapda tud lenni, ha az ember belefeledkezik tenmaga adott képébe, mivel előbb-utóbb szembesülnie kell azzal, hogy öregszik, hogy a „kis én” élete bizony VÉGES, s ha pedig véges, akkor automatikusan jön a kérdés: DE MI VAN UTÁNA? Van-e egyáltalán utána?
Amikor eljutottunk erre a pontra – onnan nyílik meg (újra) a „NAGY ÉN”... aki szépen „elkezd” súgni nekünk. (Nem mintha addig nem tette volna). Mi pedig lépésről lépésre egyre TUDATOSABBÁ válunk az egész LÉTEZÉSÜNKRE...
 
Tehát, előbb-utóbb ráébredünk arra,, hogy jobban járunk, ha hallgatunk a „NAGY ÉN” súgásaira, mivel a „NAGY ÉN” látótere jóval szélesebb, mint a mi kis földi lényünké. Általa megérezhetjük, milyen a MINDENSÉG, ráébredhetünk, hogy részese vagyunk MIND-ÉN-nek, sőt, a végén ÁT-ÉG-het bennünk annak tudata is, hogy ÉN VAGYOK A MIND ÉN....(7.37-kor... tehát I-GÉN! )
A mai napra két irány érkezett újra: MI DÖNTÜNK, mit követünk?
A „kis én” hangját – vagy meghalljuk a „NAGY ÉN” súgását.
Igaz, ez csendes és nehezen megfogható – mégis nála és benne az ERŐ....
 
És ha már erő: ma újra egy „erőangyal” érkezett segítőként, nem Ariel, hanem MIHÁLY személyében, akinek feladata EMLÉKEZTETNI MAGUNKAT MAG-unkra, mert MAG-unkban van a MAG-erő, mely újra és újra MAG-ÚJULNI képes...
 
A „Teremburán” NAP-NEPTUN együttállás van a HALAK csillagkép és a VÍZÖNTŐ csillagkép átvedésében. Nos, ez a felállás pontosan a CSEPP és a TENGER viszonylatának a TUDATOSÍTÁSÁT üzeni a Térbe azzal a céllal, hogy BÁRMIT meg tudunk TISZTÍTANI, ami még a múltból ragadt belénk, ha KÉSZEK vagyunk meglátni magunkat a tengerben...
 
(Kép: Estevien Foto Art)